Szárhegy felett az ég…

…mintha veszítene valamennyit viharfellegeiből. Hírlik, hogy be-be lehet látogatni az évek óta zárva tartott Lázár-kastélyba. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy már készülhet a visszaköltözésre az idén 48. évét töltő művésztelep, de halvány jele annak, hogy van remény az évek óta húzódó probléma mindenki számára kedvező megoldására. Addig a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ a rendelkezésére álló tereken, felületeken gazdálkodik, és igyekszik minél sikeresebben működni. Ebben az egyik legfőbb irányvonala az alkotótáborok szervezése. Folyamatosan, igényesen, hagyományt és újítást kiegyensúlyozottan ötvözve. Munkatársainak szervező, népszerűsítő munkájába az is beletartozik, hogy az évről évre születő gazdag tábori termést a községen kívül, néhány nagyobb helységben is bemutatják. A marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvánnyal hosszú ideje kialakított jó kapcsolatuknak köszönhetően a Bernády Ház közönsége is képet alkothat arról, mi történt, mi született az előző esztendőben lezajlott alkotó táborozásokon. Ez a bemutatkozó kiállítás szokta nyitni Marosvásárhely közkedvelt Bernády Galériájában az évváltással megújuló tárlatsorozatot. A szárhegyiek idén is eljöttek, a művésztelep vezetői – Kolcsár Béla, az ottani központ igazgatója és Ferencz Zoltán képzőművész, a táborok művészeti irányítója – reprezentatív válogatással érkeztek, és részletesen ismertették a 2021-es táborprogramot, előrevetítették a továbbiakat. 

Szárhegy mit sem veszített korábbi vonzerejéből. Sok a visszatérő törzstag, de olyanok is szép számban megpályázzák a részvételi lehetőséget, akik eddig még nem dolgozhattak a művésztelepen. A fiatalok között is széles körben elterjedt, hogy jó belekóstolni Gyergyószárhegy levegőjébe, ösztönző az ottani alkotói légkör. Működik a rezidensprogram is. Ez persze azt is magával hozta, hogy a korábbi hagyományos művészeti megnyilatkozásokat felülírták a kortárs művészeti törekvések, az újító kísérletezések. Ezen a tradicionális művészeti látás- és ábrázolásmód hívei megütközhetnek, de a nagyvilágban keveredő sokféle tendencia hozzánk is egyre inkább begyűrűzik, ezt is meg kell szoknunk. A Bernády Ház látogatóinak jelentős hányada is inkább a régebbi szemléletmódon viszonyul a tárlatokon látottakhoz, és az újabb irányzatok is kínálnak olyan látványt, érdekességet, kuriózumot akár, amire érdemes felfigyelni. A tavalyi termésből felvonultatott változatos anyag is ezt tükrözi.

27 hazai és külföldi alkotó munkáinak bemutatását tette lehetővé a Bernády Galéria hármas tagolású tere. Van köztük festmény, grafika, szobor, print, fotó, installáció, videón pergő performance, a hagyományokhoz ragaszkodó, illetve azoktól elrugaszkodó mű, egyéni és csoportos alkotás, vászonra, papírra, fára festett kép, kőben, fában, fémben kivitelezett plasztika, textilben testet öltött látomás, képernyőn követhető akcióművészet és így tovább. Hangulati, érzelmi töltetében is váltakozó az, amit látunk. Nagy adag irónia is vegyül az egészbe, mintha egyesek azt sugallnák, nem kell mindent túlságosan komolyan venni, túlgondolni. Jól látszik az is, hogy Marosvásárhely szorosan kötődik a szárhegyi jelenséghez. A tavalyi táborozások vendégei között feltűnően sok volt a vásárhelyi vagy az innen elszármazott, valamiképpen ide kapcsolódó alkotó. Igaz, hogy az 1974-es első szárhegyi táborozás résztvevői közül a jelenlegi kiállítás megnyitóján csak a Hunyadi László – Hunyadi Mária házaspár volt jelen, az újabb nemzedékek viszont képviseltették magukat Csóka Szilárd Zsolt, Herman Levente, Makkai István, Ungvári-Zrínyi Kata személyében. És ott vannak munkáik révén olyan marosvásárhelyiek, akik itt születtek, majd áttelepültek az anyaországba, illetve az itteni művészeti középiskolában léptek a művészet rögös útjára. Dienes Attilára, Elekes Károlyra, Siklódy Ferencre, Szilágyi Varga Zoltánra gondolhatunk.

S hogy miért mondtam érdekességet, iróniát? Erre elég, ha csak néhány jellegzetes címet sorolok, ezek is több mindenről árulkodnak: Gobé dizájn, Lelet (Elekes Károly), Fekete lyuk, Szárhegy felett az ég (Madácsy István), A feketén túl (Ferencz Zoltán), Holtában is üzen a fa (Szilágyi V. Zoltán), Folyamatos tehertétel alatt (Gesztelyi Nagy Zsuzsa), Tél volt, hideg és hó (Herman Levente), Átmenet (Dienes Attila), Happy end előtt (Pető Hunor), Kopott emlék (Siklódy Ferenc). Érdemes a helyszínen kipróbálni, hogyan állnak össze egységgé a képek, szobrok, installációk az ajánlott címekkel.