A megelőző napok pengeváltásai után számháború csatazajában folyt le a székely szabadság napján szervezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés. Amely minden aggodalmaskodóra rácáfolva, méltóságban zajlott le.
A megelőző napok pengeváltásai után számháború csatazajában folyt le a székely szabadság napján szervezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés. Amely minden aggodalmaskodóra rácáfolva, méltóságban zajlott le. Az, hogy egy-egy jelkép, vagy szó különböző orientáltságú körökből előhozza a manapság meglehetőst olcsón mért szélsőségesező jelzőket, csak apró részletkérdés. Akár a résztvevők számára vonatkozó hivatalos, és médiabecslések is, melyeknek csak annyi a tétje, hogy igyekezzenek az eseményt olyan jelentőségűnek feltüntetni, amilyennek azt az ilyen vagy olyan érdekek kívánják.
Az erdmagyar megosztottságot a többségiek majd köszönik szépen, megpróbálják kihasználni. Az utóbbi idők tapasztalatai alapján az lett volna maga a csoda, ha egy ilyen alkalomkor a közösség képviseletében fellépők félreteszik a napi politikai csörtéiket, és összezárnak ha a közös érdeket kell megjeleníteni.
Mert előbb vagy utóbb napirenden lesz az ország közigazgatási felosztása. Akkor lesz igazán fontos a politikusok közös fellépése, függetlenül attól, hogy kinek ki a budapesti barátja vagy kenyéradója. Az autonómiakérdés egyféle értelemben a közigazgatási térkép átrajzolásakor dől majd el, és akkor kell majd oda jutni, hogy ennek a közösségnek a tömbben élő része a maga régiójában ne kerüljön kisebbségbe.
Addig is a 159 éve kivégzett postaréti vértanúk emléknapja megmutatta, hogy 23 évvel a fekete március után ez a közösség ki tud állni, és méltósággal fellépni egy fontos cél érdekében. A kicsivel több mint két évtizede ejtett sebek még aligha hegedtek be teljesen, de gyógyításukhoz elengedhetetlen volt, hogy a székelység hagyomány szerinti fővárosában álljon ki az autonómiája mellett. Ezt a századokon át büszkén viselt státust nem egy ilyen alkalomkor lehet visszaszerezni, az sokkal inkább a közös fellépés és szívós munka kérdése.
