A „medvetörvény” alkalmazása
Nemrég elfogadta a kormány a Környezetvédelmi, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium által előterjesztett sürgősségi kormányrendeletet, amely kiegészíti az elhíresült „medvetörvényt”, és szabályozza a sürgősségi beavatkozás módszereit, ugyanakkor leszögezték a költségeit. A továbbiakban kidolgozták azt a keretegyezményt, amelynek alapján medvetámadás esetén a megalakuló intervenciós csapat kötelező tagjaiként az állatorvosok végzik el a törvény által esetenként kirótt feladatot. Az együttműködés feltételeiről nemrég tárgyalt a Maros megyei állatorvosi kamara. Kiderült, akad még pontosítanivaló.
Az alábbi költségeket a rendelet szerint a minisztérium havonta törleszti azon helyi közigazgatási egységeknek (megyei tanács, polgármesteri hivatalok), amelyeknek a területén a beavatkozás történt. A törvény „medvelátogatás” esetén három szintű intézkedést ír elő. Először el kell hajtani a helyszínről az állatot, ha ez nem sikerül, akkor elaltatva áthelyezik, és
végső esetben, ha életveszélyes, az egyed kilőhető. Amennyiben a beavatkozás miatt medvebocsok maradnak árván, és gondozni kell őket, erre két évig havonta 150 lejt ad a megyei tanács. Ez idő alatt az állatot vissza kell helyezni természetes környezetébe. Ugyanakkor a bocsokról havi egészségügyi jelentést kell küldeni a minisztériumba. A továbbiakban a rendelet a következő díjakat állapította meg: az állatorvos 400 lejt kap beavatkozásonként (esetenként). Az altatólövedék beadásáért 750, míg a megjelölésért (nyilvántartás, számozás) még 200 lejt fizetnek. Az akcióban részt vevő állategészségügyi személyzet díja 400 lej. Az állatok szállításáért (áttelepítéséért) 100 kilométerenként egyedenként 300 lejt számolhatnak el. Amennyiben az állatot – súlyos sérülés esetén – végleg el kell altatni (eutanázia), erre egyedenként 500 lejt utalnak át. Ennyibe kerül a kilövés is. Ebben az esetben a műveletet végző állatorvos 400 lejt kap. A koponya és a bőr kipreparálása 2000 lej. A tetem mozgatásáért 200 lejt lehet elszámolni. Az árván maradt bocs kétnapi ellátásáért egyedenként 200 lejt ad a minisztérium. Azon őrző-védő (megelőző) szolgáltatásért, amelynek célja a medvetámadások megelőzése, az állatok távol tartása, havonta 1000 lejt fizet a szaktárca.
A rendelet pontosan leírja, miként kell elaltatni, majd GPS-nyak-örvvel ellátni és fülszámozni a medvét, milyen feltételek között szállítható el az állat a helyszínről. A nyakörv és a fülszám sajátos jegyeket (méret, szín) tartalmaz, amit a rendelet szabályoz, így kizárólag a beavatkozásra kijelölt csapat végezheti ezt el. Az állatorvosoknak kötelezően követni kell a medve egészségi állapotát altatás közben. A szaktárca szakértői nyilvántartásba veszik az így elejtett medvét, és bevezetik az országos nyilvántartásba. Azt is bejegyzik, ha a medvét végleg el kellett altatni, vagy kilőtték.
Egy másik rendelet közli azt a szolgáltatói típusszerződést, amit az adott közigazgatási egységek, polgármesteri hivatalok és a körzetben szolgálatot teljesítő állatorvosok megkötnek, hogy az utóbbiak medvetámadás esetén a jogszabály alapján beavatkozhassanak. Ebben azt is pontosítják, hogy az elvégzett szolgáltatást igazoló számla kibocsátását követő 30 napon belül a minisztérium átutalja a pénzt a szolgáltatónak. A szerződés alapján az állatorvosnak a szükséges felszereléssel meg kell jelennie a helyszínen, az ő kötelessége megállapítani a beavatkozás módozatát, konzultálva a csapat többi tagjával. A beavatkozás végén jegyzőkönyvet kell készítenie, és csak akkor hagyhatja el a helyszínt, ha meggyőződött arról, hogy minden rendben van, és értesítenie kell a polgármesteri hivatalokat. Az állatorvosok helyezik fel a GPS-nyakörvet és a fülszámot, és áthelyezés esetén felügyelik az állat egészségi állapotát. A polgármesteri hivatalok kötelessége értesítés esetén összehívni az intervenciós csapatot, és közölni minden olyan információt, amely segíti a beavatkozást. A polgármester a helyszínen összehangolja a tevékenységet, biztosítja, hogy a csapat megközelíthesse a helyszínt, és minden felszerelést a rendelkezésükre bocsát, ami segítségükre van. Majd a korábban említett feltétekkel törleszti a beavatkozás költségeit a szolgáltatóknak.
Nemrég a rendelkezés gyakorlatba ültetéséről tanácskozott a Maros Megyei Állatorvosi Kamara. Az itt elhangzottakat dr. Moldovan Iustin, a kamara alelnöke foglalta össze lapunknak.
A megyei kamara a rendelet három fontos hiányosságát emelte ki. Elsősorban a rendelkezés a beltelkekre vonatkozik, mivel a szerződő fél a polgármesteri hivatal, így a helyi közigazgatási egység területén léphetnek közbe. Arra nem tért ki, hogy mi történik, ha magánterületre kell belépni, hiszen ez jogi értelemben magántulajdon-sértést jelent. Az sem tisztázott, hogy miként altassák el az állatot, ugyanis az esetek többségében távolról kell belőni az altatólövedéket. Az állatorvosoknak viszont nincs fegyverviselési, -használati engedélyük. Ezért a jogszabályok szerint tanfolyamot kell végezniük, ki kell váltaniuk a hatósági engedélyt, a fegyvert külön erre alkalmas, lezárható fémtárolóban kell tartani stb. Dr. Borka Levente – medvékkel foglalkozó szakértő – kifejtette, hogy a minisztérium által meghatározott altatólövedékek összetétele gyenge, sokkal hatásosabbakat lehetne alkalmazni, de ezt nem írja elő a szabály, így ezen is módosítani kell. Hozzátette, ez a beavatkozáskor nagyon fontos, hiszen, ha nincs megfelelően elaltatva a vad, szállítás esetén megsebezheti a körülötte levőket. Vagyis a megjelölt szer nem biztonságos.
Az alelnök elmondta, hogy az ország más megyéinek állatorvosi kamarái is szakvéleményezték a rendeletet. A javaslatokat elküldték az országos szervezethez, ahol összesítik, és valószínű, hogy szeptemberben tanácskozást tartanak, ahol jelen lesznek az érintett hatóságok, többek között a környezetvédelmi minisztérium képviselői is, és akár törvénymódosító-kiegészítő javaslattal is előállhatnak. Hozzátette, a jövő hónapban azok az állatorvosok, akik jelezték szándékukat, hogy részt vennének a megalakítandó intervenciós csapatokban, a fővárosban részt vesznek a felkészítőn, ahol az altatólövedékek beadásáról, hatásáról lesz szó.
A résztvevők következtetése az volt, hogy a jogszabály kínál ugyan megoldást a medvék okozta veszély visszaszorítására, de, az említettek szerint, még pontosítani kell néhány dolgot. A gyakorlat dönti el, hogy a helyszínen miként járnak majd el.
