Élmények íjjal, lóval, kaszával

Néptáncos gyermekek hagyományőrző tábora

Néptánc- és népdaltanulás, lovaglás, lovas íjászat, ostorforgatás, szekerezés, számos kézműves-foglalkozás és megannyi népi gyermekjáték teszi emlékezetessé a vajdaszentiványi Hanna Hagyományőrző Műhely nyári táborait. 

Júniustól több száz táncos lábú gyermek tölt el pár napot a falu végén felhúzott élménysátorban és környékén, ahol a háztáji állatokkal és bizonyos mezei munkákkal is meg lehet ismerkedni. A kezdeményezésről Simon Szabolcs néptáncoktató táborszervezőt kérdeztük.

– 12 éve indítottuk el, a Hanna Hagyományőrző Műhely keretében pedig öt éve működtetjük ezeket a programokat. A cél a táncosaink motiválása volt, illetve az, hogy közel hozzuk hozzájuk az eredeti falusi világot, ezért a foglalkozások között tyúketetés és kézi kaszálás is van, az étkeztetésben pedig a házias ízeken van a hangsúly. Szokták is mondani a gyerekek, hogy nálunk még a zsíros kenyér is finomabb – mesélte Szabolcs, aki eredeti szakmáját tekintve testnevelő tanár, a tanügy helyett azonban a népi kincsek világában találta meg a helyét. 

Értékmentésben az utolsó mohikán

– 11 évig néptáncoltam, és két kollégát is kineveltem magam mellé – Nagy Zoltán Győzőt és Marcu Dánielt –,  számos településen tanítom táncolni a gyermekeket. Vajdaszentiványon a tanórák részét képezi a néptáncoktatás. A helyi Pitypang néptánccsoport a Mezőség határában nyíló, és a szentiványi kendőn is megtalálható virágról kapta a nevét. Szívügyemnek érzem a csoport oktatását, hiszen magam is itt születtem, jól ismerem a mély gyökerekkel rendelkező hagyományainkat, ezen belül a táncrendet, és úgy látom, hogy ezeknek az értékeknek a megőrzésében én vagyok az utolsó mohikán – foglalta össze hivatástudata lényegét Simon Szabolcs. A fiatal néptáncoktató Szászrégenben és környékén, Disznajón, Kisfülpösön, Görgényüvegcsűrön, valamint Beszterce megyében összesen mintegy 980 gyermekkel foglalkozik. A szentiványi táborba valamennyi csoportját meghívja, a beszterceiek kivételével, akiknek „házhoz viszi” a tábort, annak minden kellékével, csak a lovakat hagyja itthon.

– A gyermekek nálunk megtanulják, hogy az állatokat nemcsak simogatni, hanem gondozni is kell, az erdőben pedig a népi gyermekjátékok, népmesék világában apró csodákat élhetnek át. A táborainkban nincs idő unatkozni, egyik tevékenység követi a másikat, és aki egyszer eljött, az visszavágyik – összegezte tapasztalatait Simon Szabolcs.