Az évek fordulójának közeledtével itt a szilveszteri kabarék időszaka. Ebből a megközelítésből túl későn bocsátották közvitára annak a pár napja nagy port kavart kormányrendeletnek a tervezetét, amely több ezer lejes bírsággal sújtaná az autóstoppolást, hiszen egy mégoly vállalkozó kedvű humortársulatnak sem egyszerű pár nap alatt feldolgozni egy ilyen kiváló témát.
Az évek fordulójának közeledtével itt a szilveszteri kabarék időszaka. Ebből a megközelítésből túl későn bocsátották közvitára annak a pár napja nagy port kavart kormányrendeletnek a tervezetét, amely több ezer lejes bírsággal sújtaná az autóstoppolást, hiszen egy mégoly vállalkozó kedvű humortársulatnak sem egyszerű pár nap alatt feldolgozni egy ilyen kiváló témát. Pedig könnyesre lehetne nevettetni a nagyérdeműt például egy olyan jelenettel, melyben a közlekedésrendész a családfa hetedik ágáig visszamenő bizonylatokat kér egy jármű utasaitól, azt megállapítandó, hogy azok rokonok-e, nem pedig az ágrólszakadt közúti szállítókat és az államkasszát megvágó illegális személyszállítás elkövetője és cinkosai.
Igazán röhejes helyzetekbe csak balekségben profi kormányzatok tudják hozni magukat. A szóban forgó rendelet előterjesztése szerint jelenséggé vált, hogy a hosszú távú közszállítási útvonalakon kisbuszos kalózok halásszák el a törvénytisztelő és adófizető szállítócégek elől az utasokat, és ezt akarták meggátolni a kezdeményezők. Ám egy adott munkát el lehet rendesen vagy kontár módra is végezni, és ez a példa is kiválóan támasztja alá, hogy mifelénk az adópénzből megfizetett szakik szinte mindig az utóbbi módozatot választják. Így kézelőből hozzácsaptak még egy cikkelyt a vonatkozó törvényhez, nem fárasztották magukat átlátható és alkalmazható szabályok kidolgozásával, viszont a szintén tipikus balkáni szokásrend szerint csillagászati összegű bírságot illesztettek a fércelményükbe. Így lett egy, a korrekt személyszállítókat segíthető törvénykiegészítés helyett egy röhejes rendelettervezet, amely egyrészt úgy alkalmazhatatlan, ahogy van, másrészt a világon egyedülállóvá tenné szép hazánkat az autóstoppolás betiltásával. Ennek az utazási módnak a mélyebbre ható megrendszabályozásával még sehol nem próbálkoztak, azt kivéve, hogy az autópályákon sehol a világon nem szabad stoppolni. Ez nem is csoda, hiszen normális országokban van olyan közlekedési infrastruktúra és szállítási szolgáltató ágazat, ami több száz kilométeres távokra is elviszi az utazót tucatnyi átszállás nélkül, gyorsan és kényelmesen, így csak azok stoppolnak, akik kifejezetten az országúti utazásnak ezt a kalandos változatát kedvelik. Szabadságukban is áll ezt választani. Nálunk viszont gyakran az is stoppol, aki például ilyen időben nem akar élni az aszfaltra fagyáshoz való civil jogával, mert itt a rendszer azt követi, hogy az állam kapja meg a maga sápját, és a szállítónak is érje meg valamennyire az iparűzés, hogy bírjon adót fizetni, az utas kényelmére magasról tesznek a döntéshozók. Akikre igencsak ráférne már egy jó tetemes összegű balekadó bevezetése, és egyből jobban vinné az államkincstár. Ennek kongása miatt sem kellene annyit aggódni, ha bevezetnék, hogy amennyiben egy adószabályból nem folyik be a tervezett összeg, a hiányt hajtsák be a szabályalkotón. Így szegényebbek lennénk az e rendelethez hasonló poénokban, de azok, akiket az adóinkból fizetünk, a zsebünkben való állandó turkálás helyett talán érdemi munkát is végeznének.
