Sóváradon is feltárják a római tábort

Az elmúlt két héten Sóváradon végeztek ásatásokat a Maros Megyei Múzeum régészei. Egyelőre csak tájékozódó jellegű munkálatok folytak, de érdekes leletekre számítanak, így jövőben folytatnák a kutatást.

Szinte mindenki számára ismert, hogy a mai Sóvárad helyén is az ókorban római katonai erőd, tábor (castrum) állott, ahol mintegy ötszáz katona állomásozott, a vár mellett pedig mintegy két – két és fél ezer lakosú civil település terült el. Ez a közeli mikházi és énlaki erődítményekkel együtt része volt annak a katonai vonalnak, amely a római birodalom északi, dáciai határait védte.

A sóváradi erődítmény első kutatója a sepsiszentgyörgyi múzeum munkatársa, Székely Zoltán volt, aki az 1960-as években elkészítette a katonai tábor első alaprajzát. Ennek alapján kezdték el a Maros Megyei Múzeum régészei 2012 óta vizsgálni Sóváradon az egykori erődítmény, fürdő és település nyomait, azért, hogy egyrészt a tábor védőfalát azonosítsák be, másrészt a tábor beépítettségét állapítsák meg. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársaival együtt geofizikai és légi régészeti felvételeket készítettek, hogy ásatások nélkül szerezzenek minél több információt a régi romokról. Így sikerült az egykori sóház udvarán beazonosítani az erőd nagyon jó állapotban maradt északi falát is. A múzeum munkatársai az elmúlt két héten kisebb szelvényeket nyitva dolgoztak, hogy megvizsgálják az erőd falait, és stratégiát dolgozzanak ki arra, hogy miként lehet bemutatni a jövőben az itt található római örökséget. Mivel a mai falu ráépült a volt római táborra, most egy fokozott védettségű régészeti lelőhelyről beszélünk, így számtalan kihívással kell szembenézni a kutatás és megőrzés terén – véli Pánczél Szilamér, a múzeum régésze.

 

Kétezer éves fal és edények

A földfelszín alatt tíz centiméterrel már előbukkant az erőd fala, amely másfél méter magasan áll, de ugyanekkora alappal is rendelkezik, így három méter mélyen vehető szemügyre az egykori északi fal. Ez a Székelyföldön egyedülálló, mert a mikházi erőd falaiból valamikor kitermelték a követ az emberek, ott már csak sekély nyomok maradtak. A másfél méter széles falat meszes-homokos habarccsal építették, és ez kétezer éven át épen megmaradt. Jól kivehető a fal mellett az építkezési horizont és a belső, agyagos erősítő töltés is. A második szelvényben egy kőalapra fából épített barakk nyomaira bukkantak, az intenzíven használt területen állt épület agyagpadlóját téglalapok borították. A harmadik szelvény megnyitásával a sóház építésének idejét szeretnék kideríteni, de a felső réteget 20. századi szemét és törmelék alkotja, amely tönkretette a népvándorlásra és középkorra utaló réteget, így 70 centiméter mélységben már a római réteget találjuk.

A laikus számára csak föld, kövek és cseréptörmelékek kerülnek ki a szelvényekből, de a régészek három igen érdekes leletre is bukkantak. Az első egy cserépedény töredéke, amelyet a tulajdonos katona felirattal látott el. A VIDI vagy VIRI felirattöredék vagy a Vidius névre, vagy a férfira (vir) utal – magyarázta el Sidó Kata, a múzeum helyszínen dolgozó munkatársa. Az edényt csak kívül mázolták le, ezért feltételezések szerint egy közelebbi gyártóműhelyben készülhetett, amely a szín alapján Napoca (a mai Kolozsvár) lehetett. A második, horpasztott falú ivóedény cseréptöredékének világos színe arra utal, hogy a Virulaniumban készíthették, míg a harmadik töredék egy Dél-Itáliában készült amfora darabja.

 

Jövőben folytatnák

Mindezek mellett az északi falon épült kapu helyét is azonosították már, itt egyedi építésű bejáratról lehet szó, amelyhez hasonlót Dáciában nem, csak Britanniában készítettek még a rómaiak. Ezen a falon egy torony (őrbástya) feltételezett nyomait is mutatják a talajfelvételek. Izgalmas leletekre számíthatnak még a régészek, hisz ismerik a 110x130 méter hosszú falak vonalát és az erőd sarkait, kapuit, a Vár-patakon túl megtalálták az egykori, nem kis méretű római fürdő maradványait is, amelyet a patakból láthattak el friss vízzel. Az erőd körül terült el a civil település, ám a déli oldalon, a Küküllő mellett nem találtak épületmaradványokat.

Az idei munkálatokat a Maros Megyei Tanács támogatta, és remélhetőleg az eredmények láttán jövőben is lesz anyagi forrás. A szelvények helyett nagyobb területen szeretnének feltárásba kezdeni, kolozsvári és akár külföldi egyetemi hallgatókat is hoznának a kutatások végzésére, tanásatást szerveznének egy nagyobb csapattal, amelyet nem két-három, hanem akár tíz régész is vezetne.

 

Engedélyt csak ásatással

A romániai törvénykezés szerint régészeti lelőhelyen nem szabad építkezési munkálatokat végezni előzetes feltárás nélkül, ennek költségeit pedig a beruházó fedezi. Ez infrastrukturális beruházásoktól az egyszerű lakóház építéséig mindenre érvényes, azaz az építkezési engedély kibocsátása előtt régészeti vizsgálatot kell végezni a helyszínen. Ha nem kerül elő nagyobb jelentőségű lelet, kezdődhet az építkezés – emlékeztet Pánczél Szilamér. Mivel ennek a folyamatnak az átfutási ideje néhány hónap is lehet, mindenkit arra kérnek, hogy időben kezdeményezze a vizsgálatokat, s ezt úgy tervezze be, hogy majd ne késleltesse az építkezést.