Ünnepélyes iskolaavatás

Püspöki áldással kezdődött az új tanév

Marosvásárhely legkorszerűbb elemiiskola-épületét avatták fel hétfőn a Horea (Baross Gábor) utcában. Az iskola tíz tantermével a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum 0–IV. osztályainak biztosít kiváló körülményeket a tegnap megkezdődött iskolai évtől kezdődően. A volt zsidó iskola, majd 4-es számú általános iskola helyén az Erdélyi Református Egyházkerület magyar állami segítséggel valósította meg a két épületből álló tanintézetet, amely világos, tágas, az iskolakezdésre szépen berendezett, digitális eszközökkel felszerelt osztálytermekkel, tornateremmel, könyvtárral várta a két tanintézmény legkisebb diákjait, akik az ünnepi istentiszteletet követően az iskolazászlókkal vonultak végig a Vártemplomtól az új oktatási intézményig, szülők, egyházi méltóságok és közéleti vezető személyek kíséretében. 

Délelőtt 11 órára a Vártemplomot izgő-mozgó, megilletődött kisdiákok töltötték meg, kíváncsian várva, hogy a sok utazással járó korábbi szétszórtságuk – mivel a két iskola diákjai már nem fértek be a Bolyai és a Sáros utcában álló központi épületbe – mikor ér véget. 

„Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat” – hangzott el az ige Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes prédikációjában, aki a református oktatás múltját elevenítette fel a kolozsvári református kollégium visszaépítéséig. Igehirdetésében hangsúlyozta azt a demokrácia hajnalán tett felismerést, hogy nemcsak a testet, a szellemet kell pallérozni, hanem a lelket is. Lélekkel kell nevelni a református iskolákban, hogy aki onnan kikerül, pragmatikus, józan élete legyen. A közös múlt, a történelem ismerete, a közösségépítés fontosságára is meg kell tanítani a gyermekeket, ahogyan a jövőről gondolkozni is, hogy egészséges életet tudjanak élni.

„A fél évezredes kálvini gondolatnak, amely szerint nincs a világon olyan kis hely, melyen (Isten) dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látnánk ragyogni, ma újra megtapasztaljuk a valóságát. Különösen akkor, …ha az épület megtelik tanítani, nevelni, példát mutatni vágyó pedagógusokkal, önmagukat és a világot megismerni vágyó gyermekekkel. Akkor tud egy iskola is oltalmazni, erőt adni, segíteni, amikor a zsoltárossal együtt el tudjuk mondani, hogy a Seregek Ura velünk van” – mondta Czirmay Csaba Levente esperes, a műsor vezetője. 

– Nekünk, marosvásárhelyi magyaroknak, de nem csak, különösen nagy ünnep a mai iskolakezdés – hangzott el Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének beszédében. – Az ünnepet beragyogja, hogy egy új elemi iskolát építhetett az egyház, amelynek megnyílik a kapuja, és a tízosztálynyi gyermeket befogadja. A Marosvásárhelyi Református Kollégium felépítését követően az egyháznak nem volt lehetősége, hogy új iskolát építsen, ezért egy új épület átadása csodaszámba megy. Ahhoz, hogy ez a csoda megtörténjen, kellett egy hívő közösség, drága anyaszentegyházunk, akik az ige szavába kapaszkodva pontosan tudták, hogy mit jelent gyermekeket és ifjakat nevelni. Másodsorban kellett egy olyan nemzeti kormány, amely meghallgatta a kérést, és tudott támogatást nyújtani, biztosítva az alapokat a munka elvégzéséhez. Kellett egy helyszín, amelyet sokáig kerestek, amíg tudomásukra jutott, hogy a régi zsidó iskolát, amely magántulajdonba került, eladják, de nem volt egyszerű továbblépni. A püspök felidézte azt a pillanatot, amikor először lépett be a romos és elhagyott épület kapuján. Megismerte az iskola történetét, amelynek induláskor 13 tanára volt. A férfiakat 1943-ban kényszermunkára vitték, 1944 májusára a tanítás megszűnt, és megkezdődött a gettósítás. A 13 tanárból négy élte túl. A haláltáborokba elhurcolt 341 diák nagy része soha nem tért vissza Marosvásárhelyre. Miért történhetett meg mindez? – tette fel a kérdést, majd elmondta, hogy a tehervagonok a későbbiekben elindultak a Duna-csatorna felé is. Mindezek után hangsúlyozta azt a szándékot, hogy a világban vannak olyan emberek, akik elkívánják mások iskoláját, életterét, a földjét, ami tragédiához vezet. A kollektív bűnösség elve nem lehet irányadó – mondta a püspök, aki emlékeztetett a marosvásárhelyi zsidó hitközség megalapítása utáni erőfeszítéseire, hogy iskolát alapítson, mert „érezték, és a tudatában voltak a felelősségüknek”. 

Majd elmondta, hogy mi, magyarok Erdélyben „kollektív jogainkért harcolunk, de elutasítjuk a kollektív bűnösség elvét”. Azért van szükség az iskolára, amely egyházi háttérrel működhet tovább, hogy gyerekeink megtanulják a tízparancsolatot és a szeretet két parancsolatát – kívánt boldog gyermekkort az iskolába belépő gyermekeknek, és őszinte elköteleződést a tanítóknak. Köszönetet mondott mindazoknak, akik ezért az ügyért tettek, majd áldását adta az új tanévre. 

Ahhoz, hogy megmaradjunk, ahhoz pedig egymásra van szükségünk, hogy tudjuk, tartozunk valahová. Ez az összetartozás, amiről ez a tanévnyitó ünnepség is tanúbizonyságot tesz, ez adja a megtartó erőt. Ezt kell megtanítanunk, átadnunk gyermekeinknek. Úgy kell felkészítenünk őket az életre, hogy személyiségében teljes, és nemzet iránt elkötelezett fiatalokat neveljünk – hangzott el dr. Balatoni Katalin köznevelésért felelős államtitkár beszédében, aki Magyarország kormányának a magyar családok iránti támogatását hangsúlyozta. 

– A mai nap a befejezett építkezés, az iskola és vele a marosvásárhelyi oktatás bővülése fölött érzett jogos és megérdemelt öröm napja – mondta Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere, aki szerint az oktatás egész közösségünk ügye – emlékezett a 2022-es évre, amikor az iskola időkapszulájának elhelyezési ceremóniája zajlott, aminek a szimbolikus jelentése az volt, hogy jövőt építünk. A polgármester szólt arról is: azáltal, hogy az új épület a zsidó hitközség által használt építészeti terv alapján készült, nemcsak a múltat tiszteljük, hanem biztosítjuk, hogy megőrizze eredeti karakterét, miközben a 21. század igényeinek megfelelő, legmodernebb feltételeket teszi lehetővé a diákok számára. 

A műsort vezető Czirmay Csaba Levente esperes is köszönetet mondott Magyarország kormányának, hogy az iskolaépítés létfontosságú projektjét fontosnak tartotta, és anyagi támogatásával célba juttatta, segítséget nyújtva a jövő nemzedéknek. 

Köszönetet mondott az Erdélyi Református Egyházkerületnek és a FIDELITAS munkaközösségnek, a kivitelező ROMUR cég képviselőinek, Pop Cosminnak és Petriş Flaviunak, valamint az épület tervezőjének, Cuc Romeónak a kitartó, áldozatkész munkáért. 

Végül a két iskola igazgatója, Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója szólt az elmúlt évekbeli költözködéssel járó nehézségekről, köszönetet mondva szülőknek, diákoknak, pedagógusoknak, hogy átvészelték azt az időszakot, amíg a bujdosó iskola erős iskolává vált. 

Miután a menet megérkezett az új épülethez, a püspöki áldást követően a jeles vendégek, valamint az iskolaigazgatók átvágták a szalagot, a kisdiákok és a népes közönség megtekinthette a korszerű épületegyüttest, amelynek néhány osztálytermében bemutató tanítás zajlott.