Somlyó György: Dantéhoz

Az élet útjának, mondjuk, felét

elérve, ránksötétül sűrü erdőd,

s egyszerre rémülettel érzi: felnőtt –

a gyermek, aki eddig sose félt.

Felnőtt – s már az is, ez is végleg eldőlt,

s már mindörökre élt úgy, ahogy élt,

s világ végéig sem bonthatja szét

a sok szálat, a szívére tekergőt.

Áll dermedten… Amíg útjába foltos

szörnyek hágnak a homályban, ragyogj

elébe, Csillag s mind ti csillagok!

hogy újra merje vállalni a poklot,

földet s eget, mi nékünk adatott;

és kijusson végül a csillagokhoz.

(1953)

15 éve, 2006. május 8-án, 85 éves korában hunyt el Budapesten a Kossuth-díjas és többszörös József Attila-díjas író, esszéíró, műfordító, a párizsi Mallarmé Akadémia tagja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (1992) és a Digitális Irodalmi Akadémia (1998) alapító tagja, számtalan díj és elismerés birtokosa, a magyar költészet napjának kezdeményezője. Született 1920. november 28-án Balatonbogláron.