Akár megkésett szilveszteri kabarépoénnak is beillett volna az ország játékos elnökének ama kijelentése, hogy márpedig ő le nem mond a közigazgatási reformról, ha nem vette volna komolyan.
Akár megkésett szilveszteri kabarépoénnak is beillett volna az ország játékos elnökének ama kijelentése, hogy márpedig ő le nem mond a közigazgatási reformról, ha nem vette volna komolyan. Így annak vagyunk tanúi, hogy a romániai közélet nagy játékmestere ismét felvázolta a választási esztendő szerinte talán nyerő kampánytémáját, egyetemistáknak tartott előadás keretében.
Azt nem tudni, milyen, de vélhetően nem dramaturgiai hallgatók előtt hangzott el az ominózus elnöki előadás. És azt sem, hogy voltak-e kérdések és hozzászólások a végén, ugyanis közgazdász vagy leendő közigazgatásiszakértő-palánták különösebb megerőltetés nélkül kiigazíthatták volna az előadót, hogy az ország fejlődését nem a benne található megyék nagysága akadályozza. Sokkal inkább kedvenc kormányfője kabinetjeinek gyatra munkája, noha azt meg kell hagyni, hogy ilyen világgazdasági tengeren akkor is nehéz lenne a fejlődés szelét befogni az országhajó vitorlájába, ha a kormányrúdnál és az evezőknél egytől egyig zsenik ülnének.
Politikustanoncoknak viszont kiváló lehetett az említett értekezés. Hiszen, ha egy játékos elnök azt szeretné, hogy a választási év ne az általa helyzetbe hozott kormánypárt teljesítményének elemzéséről szóljon, akkor elő kell húzni a kelléktárból egy olyan témát, amire a sokszor a dackorszakos gyerek viselkedési tüneteit mutató ellenzék is készséggel ráharaphat. Így elterelhető a figyelem az utóbbi négy esztendő kormányzati bizonyítványáról, amin annyi lenne a magyaráznivaló, hogy abból sok haszon nem származna a kapitány pártjának a szavazatvadászatkor.
Az később válik meg, hogy az ellenzék egy ilyen átlátszó csalira ráharap-e, az elnök közigazgatási reformvíziójának megalapozottságáról az is épp eleget mond, hogy amióta erről a témáról elkezdődött az ötletelés, még nem került elő egy olyan dokumentum, ami szakszerű érvekkel alátámasztva érthetően elmagyarázná, mi lehetne a pozitív hozadéka a jelenlegi fejlesztési régiók megamegyékké alakításának vagy valamely másféle közigazgatási átszervezésnek. Aminek kapcsán lehetne gazdasági és politikai érvek mentén vitázni. Mert ez a történet, noha elsőre úgy hangzik, mégsem arról szól, csak a hatalmat leső politikusokat szóra bírható és az üres ígéretekkel megvehető választóknak címzett kampánylufiról.
