Négy évtizedes késéssel
Az 1980-as évek marosvásárhelyi rockerjei közel négy évtizedet vártak arra, hogy az egykor talán Erdély-szerte ismert Reflex zenekar egy albumba gyűjtse össze és kiadja – immár befogadó hazájukban – a nagylemezt, amelynek gyümölcse régen megérett.
Különös érzés végighallgatni nemzedéknyi távolságból az akkori slágereket, amelyek a sötét kommunizmus idején születtek, középiskolás, érettségi előtt és után levő fiatalok szerzeményeként. Egy kort, egy időszakot idéznek fel, amelyek lassan történelemmé érnek, de mégis egy nemzedékben még emlékekként élnek. Ezek a dalok rólunk, a kommunizmusban felnőtt, szocializálódott, éretté vált fiatalokról szólnak, akik a „betonvilágban” csavarogtak, gomba módra felhúzott tömbházak szürke árnyékában, ahol barátságok, szerelmek kötődtek és bomlottak fel, ahol álmokat szőttünk a szűkre szabott jövő mezsgyéjén. Kemény időszak volt, amelynek megszorításai alól sokan valahova menekültek, ki a természetbe, a rockzene világába, ahol a sorok és a ritmus között néha oda lehetett ütni a rendszernek, de sajnos sokan eltávoztak szeretett városukból, mert már nem bírták a nyomást. Vásárhelyt, a szeretett Vásárhelyt örökre a szívükbe zárták. Ezt a korszakot Magyarországon olyan együttesek határozták meg mint a Beatrice, az Edda, a P. Mobil, a Piramis, a Karthago, nálunk pedig a Nowax, a Reflex, a Polifon, a Corax és sok más, amelyek zenéje a „csöves” korszakban nekünk, rólunk szólt.
A Reflex együttes tagjai: Nagy Z. Béla (gitár, ének), Dobos József (akusztikus gitár, ének), Komán Pici Csaba (ének), Réti Pika Árpád (ének), közreműködtek még: Trendler József (dobok), Kusztos Dávid (basszusgitár), Kiss Zsolt László (dobok), Nagy Árkosi Árpád (basszusgitár), Muza Blanka (vokál). A Reflexben zenéltek még: Sükösd Levente, Puskás Attila, Bartha János, Mészáros Mészi Levente, Lerescu Gigi Marius, Nagy Tapír Zsolt, Kosz Szilveszter, Boaru Mircea, Alián Aligátor József, Mihály Róbert, Bálint Ricse Miklós.
A Betonvilág című lemezen szereplő dalokat 1982 és 1987 között írták, az Életem a rock’ n’ roll kivételével, amelyet 2020-ban szereztek. A következő dalok hallhatók (a lemezborítón szereplő sorrendben): Kiáltás, Robotember, Mondd mindig az igazat, Halleluja, Le vagyok győzve, Áldás, A szív, Rockfellegvár, Betonvilág (Vásárhely, nem felejtünk el), Gondolatok, Életem a rock’ n’ roll. A borítólapon a dalok szövegei is megtalálhatók. A hangfelvétel a Nortyx stúdióban készült.
A továbbiakban álljon itt a lemezborítóra került szövegem, amely ajánló is. A lemez augusztus 20-a után kerül Marosvásárhelyre. A CD-t az Erdélyi Magyarok Kulturális Egyesülete forgalmazza majd, a részletekre visszatérünk.
Különös története van az 1989 előtti erdélyi magyar rockzenének. A Ceauşescu-rendszer kifejezetten ellenezte a hosszú hajú fiatalok „zajos” zenéjét, amelynek szövegei nem a kötelező pártállami szólamokat zengték, ráadásul nem románul hangzottak el a szerzemények. Mégsem tudták teljesen elszigetelni az 1970–1980-as évek fiataljait a nyugati trendektől, a Jugoszláviából és Magyarországról a bőröndök rejtekében becsempészett bakelitlemezek és kazetták, a magyarországi rádióadások, illetve a Szabad Európa Rádió rockműsorai segítségével utat tört magának a zene. Ilyen körülmények között, bár a nyolcvanas években több tehetséges magyar rockzenekar működött Erdélyben, a Ceauşescu-rezsim legsötétebb korszakában nem jelenhettek meg magyar nyelvű rocklemezek, ritkán készülhettek hang- és/vagy tévéfelvételek.
A marosvásárhelyi Reflex együttes 1982-ben alakult meg, diákzenekarként. Szerzeményei fokozatosan váltak ismertté, az áttörést a Betonvilág, a Vásárhely, nem felejtünk el, a Mondd mindig az igazat című dalokkal érték el. Ez utóbbiból 1983-ban – Jakabffy Attilának, az együttes menedzserének és Boros Zoltánnak, a Román Televízió Magyar Adása zenei főszerkesztőjének köszönhetően televíziós felvétel készült, így az együttes Székelyföldön is ismertté vált. A következő két évben telt házas koncertek kísérték a zenekar útját a magyarlakta városokban. A sikersorozatot a tagok kötelező sorkatonai szolgálata szakította meg. Leszerelésüket követően, 1987-ben újjáalakultak, majd régi és új tagokkal folytatták a sikeres utat. 1988-ban Râmnicu Vălceán, az akkori legnagyobb román rockfesztiválon, Lucian Blaga román költő Cântec în noapte című versét felhasználva, a zsűri különdíját, valamint a közönségdíjat is elnyerték. A zenekar sikere és növekvő tábora zavarta a rezsim kiszolgálóit, így a Román Kommunista Párt utasítására az együttest 1988-ban betiltották. Az 1989-es változást követően az együttes tagjai Magyarországra költöztek, ahol a 2000-es években több sikeres koncertet adtak a marosvásárhelyi találkozókon.
Ez a lemez a zenekar legfontosabb dalait tartalmazza, sok jó barát összefogásának köszönhetően készülhetett el.
