Reflektorfényben az iskolai erőszak

Ki védi meg a tanárokat, diákokat?

Mi állhat az utóbbi időben egyre gyakrabban nyilvánosságra kerülő iskolai erőszak hátterében, kit terhel a felelősség a tinédzserek agresszív viselkedése miatt, hogyan szoríthatják vissza a jelenséget az illetékesek? – ezekre a kérdésekre kerestek választ a Marosvásárhelyi Rádió és a Népújság közös zárt körű vitaestjének résztvevői március 21-én, múlt csütörtökön délután a rádió stúdiótermében. 

A papius tanárverés apropóján szervezett eszmecserén intézményvezetők – Antal Levente Mihály Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes, Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Körtesi Sándor, a megyeszékhelyi 7-es számú általános iskola igazgatója –, egészségügyi szakemberként Nagy Laura klinikai pszichológus, pszichoterapeuta, szülői minőségében Gál Sándor, a Marosszéki Közösség Alapítvány ügyvezető igazgatója és Benedek Botond, a rádió munkatársa, a diákok nevében pedig a tizenkettedikes bolyais Szász Tamás, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, azaz a MAKOSZ elnöke válaszolt a két főszerkesztő – Szász Attila (Marosvásárhelyi Rádió) és Karácsonyi Zsigmond (Népújság) –, valamint Farkas István, a Marosvásárhelyi Rádió felelős szerkesztője kérdéseire. 

A jéghegy csúcsa

– A bántalmazás lassan mindennapossá válik a romániai tanintézetekben. A kisebb esetekről hajlamosak vagyunk tudomást sem venni, a súlyosságukat bagatellizálni, legyen az elszenvedő tanár vagy diák, pedig a jelenség az egész társadalomra kihat – hangsúlyozta felvezetőjében Szász Attila. 

– A Papiuban történt eset a jéghegy csúcsa, hiszen évek óta beszélünk különböző szintű iskolai agresszióról, amit sokszor szőnyeg alá sepernek. A legutóbbi eset kapcsán az a kérdés vetődött fel, hogy ki védi meg a tanárokat – dobta fel a labdát Karácsonyi Zsigmond, a papius történés azon mozzanatát emelve ki, amikor a tanárkollégák közömbösen elhaladtak a földön fekvő, megvert pedagógus mellett. 

– Hogyan látja az oktatói szolidaritás teljes hiányát bizonyító magatartást? – kérdezte lapunk főszerkesztője a Bolyai líceum igazgatóját. Az intézményvezető leszögezte, hogy nincs betekintése a papius mindennapokba, és az előzmények ismerete nélkül nem mondhat érdemleges véleményt a videón látottakról, azt azonban elképzelhetetlennek tartja, hogy hasonló helyzetben a bolyais tanárok ugyanígy viselkedjenek, minden bizonnyal közös erővel igyekeznének megfékezni az agresszort.

– Ki a felelős, ha egy nyolcadikos diák a tanárára kezet emel? – tette fel a kérdést Farkas István Nagy Laura pszichológusnak. A szakember kifejtette, hogy léteznek az egyénnel veleszületett pszichiátriai kórképek, amelyek miatt az illető bizonyos helyzetekre az átlagnál sokkal erőszakosabban reagál, de környezeti hatások, valamint bizonyos képességek hiánya is kiválthatja az agressziót azáltal, hogy folyamatos stresszhelyzetben tartja a diákot. A későbbiekben a pszichológus arra is felhívta a figyelmet, hogy az esetek hátterében egy huzamosabb ideje tartó, alattomos bullying, észrevétlenül zajló piszkálódás is állhat, ami kirobbantja az áldozat erőszakos megnyilvánulását. Nagy Laura hangsúlyozta, hogy első lépésként a normalitástól eltérő magatartás okát kell feltérképezni, ezt követően pedig megfelelő kezelésre lenne szükség, amihez nélkülözhetetlen a szülői támogatás. 

Az iskola nincs egyedül

A Papiuból kicsapott diák esete kapcsán Szász Attila Antal Leventét a megyei tanfelügyelőség álláspontjáról, illetve az intézmény rendelkezésére álló eszközökről kérdezte.

– A tanfelügyelőség az egyetem előtti oktatás támogató és ellenőrző szerveként természetesen nem lehet passzív szemlélője az ilyen nemkívánatos történéseknek. Az iskolai együttélés szabályainak ellentmondó minden esemény kötelező módon hozzánk is eljut, évek óta havonta vannak erre vonatkozó lekérdezések. A kritikus eseteknek az érvényben lévő közoktatási törvény szerinti menedzselése viszont az iskolák hatáskörébe tartozik – mondta a főtanfelügyelő-helyettes, majd hozzátette, hogy az általa képviselt intézmény évtizedek óta összpontosít a hasonló helyzetek megelőzésére, a megye tanintézményeiben szinte hetente zajlanak erre irányuló tevékenységek, ennek ellenére az iskolai erőszak nálunk is egyre erőteljesebben érzékelhető. Antal Levente a tavaly ősszel megjelent, 6235-ös számú miniszteri rendeletre is felhívta a figyelmet, amely egyebek mellett a tanulók egymás ellen irányuló viselkedésével, illetve a diák és tanár közötti bántalmazásokkal kapcsolatos eseteket szabályozza. A rendelet gyakorlatba ültetésére vonatkozó procedúra szerint az iskola nincs egyedül a kirívó esetek kezelésében, a rendőrség, a gyermekvédelem, illetve a szociális intézmények hálózata áll ebben mellette. Antal Leventétől azt is megtudhattuk, hogy a múlt héten sor került arra az iskolavezetőkkel tartott gyűlésre, amelyen a bántalmazásos esetek kezelésébe bevont intézmények kiegészítő lépéseinek ismertetésével a rendelet hatékonyan életbe léptethető. A tanintézményéből eltávolított diák kapcsán a megyei főtanfelügyelő-helyettes elmondta, hogy a kiskorú agresszor szülője köteles gyermekét a javasolt pszichológiai tanácsadásra, illetve egyéb, a viselkedését jó irányban megváltoztató tevékenységekre elvinni, amennyiben ezt megtagadja, a gyermekvédelem tanácsára törvénybírói rendelettel kényszeríthető erre.

Életkorfüggő az agresszióhoz való viszonyulás?

– Mi a diákok reakciója egy iskolai bántalmazás észlelésekor? – kérdezte Szász Attila a középiskolások képviselőjét. Szász Tamás szerint a líceumba járók nagy valószínűséggel már elég érettek ahhoz, hogy egy ilyen történést elítéljenek, az V–VIII. osztályosok viszont éppen abban az életkorban vannak, amikor a deviáns viselkedés akár menőnek is tűnhet a szemükben, ezért felnézhetnek az agresszorra, és követhetik is a példáját. A MAKOSZ-elnök úgy vélte, a tanárverésről készült videó közösségi oldalakon való elterjedése, a papius bántalmazó „híressé” válása nem tett jót az általános iskolás kamaszoknak, akik megkívánhatják azt, hogy róluk is beszéljen az egész város. 

Nagy Laura pszichológus szerint az agresszív viselkedéshez való viszonyulás nem feltétlenül életkorfüggő, ha ugyanis a gyermekek, fiatalok érzékenyítve vannak az empátiára, akkor valószínűleg elítélik az erőszakos megnyilvánulásokat. Körtesi Sándor iskolaigazgató a szakember véleményét támasztotta alá, tapasztalata szerint ugyanis az általa vezetett tanintézmény diáksága elítéli a papius „rosszfiú” tettét. Az iskolaigazgató azt is hozzátette, hogy a diák kicsapásának híre sokkolta a 7-es iskola tanulóit, ez ugyanis egy precedens nélküli szankciónak számít, amit nagyon helyes, hogy végre alkalmaztak, ugyanakkor az iskolások ijedten találgatták, hogy vajon hol kezdi a jövő tanévet, pontosabban melyik körzethez tartozik a verekedő. 

Hajdú Zoltán a továbbiakban a speciális nevelési igényű, illetve deviáns viselkedésű tanulókat befogadó integrált oktatásról is szólt, ennek kapcsán Karácsonyi Zsigmond felvetette, hogy egy agresszív diák felvételével az osztályközösség többi tagjának a zavartalan tanuláshoz való joga sérülhet.

Mit tehetnek a szülők? 

– Tudnak-e hatni egymásra az iskolai agresszióval kapcsolatos esetekben a szülői közösség tagjai? – kérdezte Farkas István Gál Sándort. A szülő úgy vélte, ez az adott helyzettől függ, majd egy személyes történetet mesélt el, amikor a saját gyermeke önerőből, verekedést kezdeményezve vetett véget egyik diáktársa évekig tartó zaklatásának. A tanárok rendszerint közbelépnek az iskolások közti, tettlegességig fajuló konfliktus esetén, és azonnal jelzik azt a szülőknek – tette hozzá Gál Sándor, majd azt is megjegyezte, hogy leginkább a konkrét összetűzést előrevetítő jelekre kellene odafigyelni. Benedek Botond szerint a szülőknek nincs igazi rálátásuk az iskolai bántalmazásokra, ezeket legtöbbször az iskola illetékesei igyekeznek megoldani, és gyakran előfordul, hogy az áldozatnak tovább kell lépnie, más tanintézménybe kell mennie, ahogy a saját fiával is történt.

– Úgy gondolom, hogy van egy törés a tanintézmények, tanárok és a szülői közösség kommunikációjában – szögezte le a szülő, majd a pszichológustól kérdezte, hogyan lehet segíteni a zaklatásnak kitett diákon. Nagy Laura kifejtette: a legfontosabb, hogy a szülő észrevegye gyermekén az árulkodó jeleket, akár pszichoszomatikus tüneteket, jelezze a helyzetet az illetékes pedagógusnak, és nem utolsósorban tanítsa meg a gyermekét arra, hogy ki tudjon állni magáért.

– Ez egy olyan dinamika, amiben a zaklatott is részt vesz azáltal, hogy elfogadja az áldozat szerepét, ezért kell megtanulnia, hogyan húzza meg a saját határait, hogyan kérjen segítséget – mondta Nagy Laura. Ennek kapcsán az is elhangzott, hogy a romániai oktatási rendszerben hatalmas hiány van iskolapszichológusokból, a Bolyai líceum 1600 diákjára például mindössze két szakember jut, a 7-es számú általános iskola 400 tanulójának hetente egyszer áll rendelkezésére pszichológus.

A továbbiakban a túlzsúfolt, harmincfős osztályokról is szó esett, amelyekben nehezebb kiszűrni a zaklatásos eseteket, illetve a túlterhelt, könnyen feszültségforrássá váló tantervről, aminek teljesítése közben a pedagógusoknak nemigen jut idejük együttműködésen alapuló, empatikus osztályközösségeket kialakítani.