Traian Băsescu ördögi tervet eszelt ki azért, hogy szabotálja az alkotmánymódosítást, olvasom valahol, de erről szólnak a „hagyományosan” Băsescu-ellenes televíziók kibeszélős műsorai is.
Traian Băsescu ördögi tervet eszelt ki azért, hogy szabotálja az alkotmánymódosítást, olvasom valahol, de erről szólnak a „hagyományosan” Băsescu-ellenes televíziók kibeszélős műsorai is. Arról van szó, hogy az elnök hétfőn este bejelentette, hogy mihelyt kihirdetik a referendumtörvényt, és a parlament megszavazza az alkotmány módosítását, referendumot indít az egykamarás parlament érdekében.
Mindentudó politikai elemzők szerint csak a vak nem látja, hogy az elnöknek az a terve, hogy a saját maszek referendumát egy héttel az alkotmánymódosítást szentesítő népszavazás előtt szervezi meg. Az okosok szerint az a célja, hogy a második referendumon minél kisebb legyen a részvétel, mert bizonyára nem lelkesednének a választók, ha a hét nap leforgása alatt kétszer is urnákhoz citálnák őket olyan ügyben, ami amúgy nem sokat változtat a mindennapok nyomorúságán.
Erre sokan azt mondják, hogy az egykamarás, háromszáz fős parlament senkit sem érdekel (!!!), Băsescut is egyetlen érdek vezérli: az alkotmánymódosítást szentesítő népszavazás elszabotálása. Rögtön felteszik a kérdést: vajon miért nem akar egy módosított alkotmányt az államfő? És meg is adják a „kézenfekvő” választ: mert az új alkotmány értelmében az „emberei” elveszítenék befolyásukat, ráadásul, „ha valamilyen csoda folytán” egyik „utódja” kerülne Cotroceni-be, nem lehetne többé „játékos” elnök.
Arról nem sokat beszéltek, hogy a honatyáknak is „büdös” a körvonalazódó új alkotmány, ezért is halasztották az őszi ciklusra a szavazást, holott eredetileg július elejére rendkívüli szessziót hívtak volna össze. A képviselőház elnöke jelentette be a halasztást, azzal, hogy egyébként sem „zavarja” őket a jelenlegi alkotmány. Elhisszük neki, ugyanis az alkotmányozó bizottság két nappal ezelőtt olyan módosításokat fogadott el (az RMDSZ javaslatára), amely szerint bármely szenátort vagy képviselőt, akit vád alá helyeztek, ugyanúgy fognak elbírálni, mint a legegyszerűbb földi halandót, azaz egyszerű választópolgárt, akik szavazataikkal parlamenti bársonyszékhez juttatták az esetleg perbe fogott honatyát (is).
De ha már referendumról beszélünk, nem hagyhatjuk ki, hogy az itthoni, kisebb politikai szemétdombokon is kakaskodnak egyesek. Egy itteni szenátor a múlt héten borzolta a kedélyeket, egymás ellen hergelve a magyarokat és románokat, tegnap pedig nyílt levélben az egyik vásárhelyi iskola román szülői tiltakoztak az ellen, hogy az oktatási intézményt arról a magyar polgármesterről nevezzék el, aki az iskolát építette. A háborgó román szülők szerint „semleges”, „békítő” elnevezésre lenne szükség, amely „senkit sem ásna alá”. Ezért aztán ők is referendumot követelnek városi szinten, hogy ne azok döntsenek (értsd városi tanács) az ügyben, „akik elfelejtették, mit jelent a nevelés”. Ugyanakkor megfenyegetik a tanácsosokat, hogy „lesznek még választások”…
Mintha hirtelen referendummánia tört volna ki az országban. Mintha más dolgunk se lenne, mint „népszavazni”. Vajon gondolt-e valaki arra, hogy semmiféle mánia nem vezet jóra?
