Pünkösd után… pünkösd előtt
Ünneplő világban élünk, és meg is adjuk a módját. Ha nem máshonnan, a turizmus statisztikai adataiból látjuk. Habár a pünkösd elveszítette a régi glóriáját az ünnepek sorában, ki-ki tehetsége szerint, de megünnepli.
Ünneplő világban élünk, és meg is adjuk a módját. Ha nem máshonnan, a turizmus statisztikai adataiból látjuk. Habár a pünkösd elveszítette a régi glóriáját az ünnepek sorában, ki-ki tehetsége szerint, de megünnepli. Általánosan ismert, hogy a szentlélek eljövetelének ünnepe. De a többség tudománya itt meg is áll. Nem jut el a tudatokig, hogy a tanítványok megkapták a nyelveken való szólás képességét, hogy minden népnek hirdessék az örömhírt, minden nép saját nyelvén. Isteni akarat, hogy a szó, mely hatalmas erővel bír, építhet, gyógyíthat vagy rombolhat is, minden ember számára érthető legyen. Nem tettek különbséget a nyelvek közt, nem volt kitüntetett nyelv, csak az ige volt fontos. Kétezer év után sem nyilvánvaló ez a tény mindenki előtt. Egyeseknek a Bábel előtti állapot tűnik kívánatosnak, az egyetlen és mindenekelőtt üdvözítő nyelv. Hatalmas hitükben elfelejtik, hogy isteni elrendelést szegnek meg, azt, hogy mindenkihez saját nyelvén szólni a célszerű. Az idén két pünkösd volt, a második egy újabb alkalom, hogy a lélek fénye bevilágítson tudatuk sötét zugába, és belássák, hogy az isteni üzenet nem csonkítható meg, mert ezzel az egészet tagadjuk.
De szálljunk le a földre! A két szláv ország szétválása utáni cseh parlamentben egy szolgálatos
„hazaffy” törvényjavaslattal jött, hogy márpedig le kell szögezni, hogy csak egy a hivatalos nyelv. A javaslatot közderültség fogadta. Mi szükség van erre? De hátha valaki más nyelven, esetleg éppen cigányul szólal fel? Lelke rajta! Azt kockáztatja, hogy nem értik meg! Márpedig a beszélő célja az, hogy érthetően fejtse ki álláspontját, érveljen igaza mellett. Ez annyira nyilvánvaló tény, hogy fölösleges törvénybe foglalni. Végül ejtették a javaslatot. Nem tudom, azóta elővették-e újra, de az epizód mint a ráció iskolapéldája ragadt meg tudatomban. Bárcsak ragadós lenne a példa!
Papp János, Szászrégen
