Pepita tömbházak
Először vagyon a kiskazánok, vagyis az egyéni hőközpontok beszerelésének a divatja, ha az ember fia nem akart megfagyni vagy hideg vízben mosakodni. Az már más kérdés, hogy elöljáróink vagy nem tudom kik (ne legyek örökké rosszmájú) szinte készakarva tették tönkre eme közös szolgáltatást valaki vagy valakik javára.
Mindennek megvan a divatja meg az ,,egy bolond százat csinál” mottója is.
Először vagyon a kiskazánok, vagyis az egyéni hőközpontok beszerelésének a divatja, ha az ember fia nem akart megfagyni vagy hideg vízben mosakodni. Az már más kérdés, hogy elöljáróink vagy nem tudom kik (ne legyek örökké rosszmájú) szinte készakarva tették tönkre eme közös szolgáltatást valaki vagy valakik javára. Tőlünk nyugatabbra térnek vissza a gazdaságosabb meg környezetkímélő fűtéshez, de mi még megyünk a divat után, sokszor kényszerből is. Jómagam is beleugrottam ebbe a divatos játékba, kölcsönt véve fel a bankból, hiszen másképp nem tudtam volna megoldani. Nem akartam én se kilógni a sorból, ha már majdnem mindenkinek volt a lépcsőházban, és ha nem akartam visszatérni a fűrészporos kályhámhoz (volt nekem olyan is beszerelve a háromszobás lakásomba az „átkosban”, hogy kicsiny gyerekeim ne fázzanak), vagy ha nem akartam lavórban mosdani. Az igazság az, hogy most, tíz év után sem vagyok megelégedve vele. Optimális hőmérséklet eléréséhez meg meleg víz előállításához rengeteget kell forogjon a gázóra. Nagyon sokat fizettem egész télen, sőt még most is van egy 350 lejes elmaradásom a regularizálás óta. A gáznak nincs nyomása, és nem ilyen szolgáltatásokra volt tervezve maga a hálózat.
Jött azután az úgynevezett termopán ablakok divatja. Külföldön dobják ki őket, tele az újság eladó, használt termopán ablakokkal, mi meg hanyatt-homlok rohanunk őket beszerelni, mert biztonságosabb, meg jobb. Csak egészségtelen, a fal penészedik, nem szellőzik eleget, a benti levegő is egészségtelen, nem kedvez sem embernek, de még a virágoknak sem, a fa az mégiscsak fa, viszont ha sokat veri az eső, hamar elrothad. A régi üvegablakaimat nem kellett annyit pucolni, az ünnepi pucolások között elegendő volt, ha egy puha száraz ronggyal végigtöröltem. A termopán ablakokon viszont meglátszik minden csepp víz vagy porszem is, és csúnya lesz. Talán a zajt jobban kizárja, de más előnyét nem látom, nincs melegebb a lakásban.
De menjünk tovább, a legújabb divat a tömbházak szigetelése, mert hát annak idején, amikor épültek ezek, eléggé összecsapták őket, sok mindent ki is spóroltak az építkezésekből. Eleinte úgy volt, hogy három részből áll össze a szigetelés maga. Nem tudom, itt Szászrégenben mi történt, mert elfújta a szél ennek a tervnek a megvalósítását. Így nekifogott mindenki saját szakállára szigetelni, főleg a tehetősebbek, akik elegendő anyagi forrással rendelkeztek. Gombamódra szaporodtak a szigetelő csapatok is. Elég volt egy-két ügyes kezű mesterember, meg két-három segítő, és mehetett a munka. Nem akarom lebecsülni senki munkáját, mindenki boldogul, ahogy tud. A baj az, hogy tömbházaink nagyon pepiták lettek. Van, ahol egy lépcsőház van szigetelve, a másik kettő nem, de olyan is van, ahol pénz híján egy-két lakrész kimaradt, hát az már esztétikailag is szemet szúr. S több mint valószínű azért maradtak ki, mert anyagilag nem engedhetik meg maguknak az ott lakók, még akkor sem, ha nem nyugdíjasok, vagy nem munkanélküliek. Úgy néz ki a város az egyre szaporodó és kilógó kályhacsövekkel, meg a pepita tömbházakkal, mint meseország negatív értelemben. Nem tudom, mit szólnak hozzá az önkormányzatok és vezetőik, nekik tetszik ez az összevisszaság, vagy őket nem érinti, mert csak a szegény pórnép lakik panelházakban. Nem említettem a vasajtók divatját (isten őrizz, hogy valaki egyedül legyen bent, és netalán rosszul legyen, mert csak a tűzoltók tudják kiszabadítani onnan), vagy a műanyag parkettek divatját, hiszen van, aki felszedi a szép faparkettát, hogy a divatnak hódolva letegye ezt a műanyag valamit, ami inkább linóleumhoz hasonlít. Még azok is, akik most vásárolnak lakrészt tömbházakban, törnek, zúznak, mindent átalakítanak, nagyobb konyha, kisebb lomtár stb., véleményem az, hogy aki palotát akar, az építsen magának, és ne akarja mindenáron a tömbházlakást palotává varázsolni. Azt hagyják meg úgy, ahogy van, azok számára, akik nem vágynak palotára, csak hogy fedél legyen a fejük felett egy szerényebb összegért.
Demeter Judit
