Párhuzamos központok: Kolozsvár és Marosvásárhely (1920–1990)

Rendkívüli jelentőségű tárlat nyílt a Kultúrpalotában

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az utóbbi idők egyik legjelentősebb képzőművészeti tárlata nyitotta meg kapuit Marosvásárhelyen az idei Múzeumok Éjszakájának előestéjén: péntek délután a Maros Megyei Múzeumnak a Kultúrpalota jobb szárnyának második emeletén lévő Művészeti Galériájában a Párhuzamos központok: Kolozsvár és Marosvásárhely (1920–1990) című kiállítás megnyitójára látogatott el szép lélekszámú közönség. 

A Sapientia Alapítvány és a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ Egyesület gyűjteményeiből válogatott anyag a Maros Megyei Múzeum és az Erdélyi Művészeti Központ szervezésében került Marosvásárhelyre, ahol szeptemberig lesz látható. A 2012-ben alapított Erdélyi Művészeti Központ által rendezett tárlat az 1920–1990 közötti romániai magyar művészet olyan jeles alkotóit vonultatja fel, akik kiemelkedő helyet foglaltak el a két legfontosabb belső-erdélyi központ, Kolozsvár és Marosvásárhely képzőművészeti életében. A kiállítás elsősorban az iskolateremtő alkotók munkásságát idézi meg, ezért többek között az 1948-tól működő kolozsvári képzőművészeti főiskola tanárainak, valamint az 1949-ben alapított marosvásárhelyi képzőművészeti líceum képzőművész-tanárainak művei szerepelnek a tárlaton. Mellettük a kolozsvári 20. századi művészeti élet további kiemelkedő alkotói – közöttük Ács Ferenc, Fülöp Antal Andor, Szolnay Sándor, Gy. Szabó Béla, Mohy Sándor, Nagy Albert, T. Szűcs Ilona, Pallos Sch. Jutta –, valamint marosvásárhelyi művészek által készített munkák láthatók. A túlnyomórészt festményekből álló anyagban helyet kapott több jelentős grafikai munka – leginkább a kolozsvári grafikai iskola képviselőitől – és szobrászati alkotások is.

A rendkívül gazdag, igencsak változatos, rengeteg stílust és irányzatot felvonultató tárlatot a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia Tiberius vonósnégyesének játékát követően Ötvös Koppány-Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, Kovács Levente, a Maros Megyei Tanács alelnöke, Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere, Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke és Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője, a kiállítás kurátora nyitotta meg. A résztvevőket Ötvös Koppány-Bulcsú üdvözölte. Elmondta, az itt látható tárgyak egy szelekcióját képezik annak a gyűjteménynek, amelynek az EMÜK, illetve a Sapientia Alapítvány a tulajdonosa. Kovács Levente a Maros Megyei Tanács nevében mondott köszönetet azoknak az intézményeknek, illetve személyeknek, amelyek/akik hozzájárultak ahhoz, hogy a kiállítás megvalósulhasson, és elmondta, a megyei önkormányzat számára megtisztelő, hogy a megyei kulturális élet legfontosabb fenntartója lehet. 

Soós Zoltán hozzátette: a kiállítás jelentősége abban is mérhető, hogy két erdélyi művészeti központot mutat be, a magyar kultúrájú művészek alkotásait ismerteti, és nagyon szépen felvezeti azt, hogy a huszadik század Erdélyében, Romániájában bekövetkezett nagy ideológiai változások hogyan csapódtak le a képzőművészeti életben. 

– Az erdélyi művészet szempontjából a huszadik század első fele a markánsabb, hiszen ha tetszik, ha nem, Nagybánya maradt a legjelentősebb hazai iskola, amely fölzárkózott az európai főáramhoz. De a művészek európai tanulmányútjainak sorozata és a nagyon erős gazdasági fellendülés megtörik a harmincas évek második felében, majd a második világháború hoz egy olyan változást ebben a régióban, amelyet szocializmusként ismerünk. Ez a kiállítás nagyon szépen reprezentálja, hogy mit is jelentett egy ilyen változás: a művészek lehetőségei jelentősen csökkentek, ennek ellenére hűségesek maradtak az erdélyi festészet hagyományaihoz, de megújulni is próbáltak az akkori kor lehetőségeinek függvényében. Személyes kedvencem az itt látható festmények alkotói közül Fülöp Antal Andor, aki az érett reneszánsz és a naiv festészet ötvözésével egy teljesen más világba repíti az embert, egy olyan varázslatos, kifejező és életteli képi világba, amely elfeledteti velünk a szocializmus mindennapjait. Nem véletlenül ő volt az egyik festőművész, aki index alá került, és akit a rendszer nem támogatott. E tárlat jól szemlélteti azt, hogy mit jelent hetven év átfogó képzőművészete Erdélyben. 

Székely István az Erdélyi Művészeti Központ történetét ismertette, és kontextusba helyezte a központ létrejöttét, céljait és jövőjét, Bordás Beáta pedig elmondta, a sepsiszentgyörgyi székhelyű művészeti központ a huszadik századi, kiemelkedő jelentőségű erdélyi magyar képzőművészek alkotásait gyűjti, rendszerezi és mutatja be. Mint mondta, az Erdélyi Művészeti Központ Egyesület gyűjteménye több mint 390 alkotásból áll, a Sapientia Alapítványé pedig körülbelül 560 alkotásból, köztük számos nagybányai művész munkájából. Ezen alkotások egy részét az utóbbi öt évben egy, a magyar kormány által támogatott program keretében vásárolták meg. E két gyűjtemény anyagából állították össze a szóban forgó tárlatot, amely a kiemelkedő marosvásárhelyi és kolozsvári alkotók munkáit tartalmazza, elsősorban a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanárainak, valamint a marosvásárhelyi képzőművészeti líceum képzőművész-tanárainak alkotásait – mondta a tárlat kurátora, majd részletesen is bemutatta a galéria termeiben látható munkákat, és ismertette a tárlat koncepcióját. 

A rendhagyó, változatos és jelentős kiállítás, amelynek a katalógusa a helyszínen megvásárolható, szeptember 4-ig tart nyitva, keddtől péntekig 9 és 17.30, szombaton és vasárnap 9 és 15.30 óra között. Érdemes megtekinteni.