A kormánykoalíció bejelentette, hogy konszenzusra jutottak az alkotmánymódosítási javaslatok összegzésével, és a vezető kormánypártok szintjén már megállapodtak bizonyos pontokban.
A kormánykoalíció bejelentette, hogy konszenzusra jutottak az alkotmánymódosítási javaslatok összegzésével, és a vezető kormánypártok szintjén már megállapodtak bizonyos pontokban.
Például abban, hogy az elnöki mandátumot öt évről négy évre csökkentsék, vagy hogy a választásokat, beleértve a parlamentit is, nem tartják többé télen. Ugyanakkor azt is javasolják, hogy ne ugyanabban az évben tartsák az elnöki és a parlamenti választásokat, hanem kétévenként beosztva. Megegyeztek a miniszterelnök kijelölésének mechanizmusáról is. Crin Antonescu szerint így az elnök nem beszélhet többet olyan „ostobaságokat”, hogy nem érdekli, melyik párt győz, kaphat akár 70%-ot is, úgysem egyezik bele, hogy ők jelöljenek kormányfőt. Ezentúl csupán tudomásul veszi a választások eredményét, és azt a miniszterelnököt jelöli ki, akit a győztes politikai alakulat vagy szövetség javasol.
A szociálliberális javaslatok között, legalábbis abban, amit eddig a közvélemény tudomására hoztak, nem szerepel az, hogy módosítani szándékoznák a tulajdonjogra vonatkozó előírásokat. Ezért is érdekes az egyik központi lap értesülése, hogy a kormány olyan törvénytervezetet készít, amely szerint Romániában természetes személyek csak akkor vásárolhatnának mezőgazdasági területet, ha mezőgazdasági tanulmányokkal rendelkeznek. A törvénytervezet egyebek között előírja, hogy bizonyítania kell a vásárlónak, hogy mezőgazdasági tanulmányokat végzett, és legalább öt éven át folytatott mezőgazdasági tevékenységet, az adóhivatalban pedig mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó jogi vagy természetes személyként kell legyen nyilvántartva.
Nem tudni, kinek az agyából pattant ki az isteni szikra. A kezdeményező bizonyára azt hiszi, azért maradnak a földek megműveletlenül, mert a tulajdonosok nem végeztek mezőgazdasági egyetemet, vagy bár szakközépiskolát, és nem tudják, hogy a szántóföld arra való, hogy megszántsák, bevessék, s betakarítsák a termést, amiből aztán a tulajdonos biztosítja a család megélhetését, s ha jó az esztendő, még tartaléka, azaz nyeresége is marad.
Úgy tűnik, meg sem fordult a kezdeményező fejében, hogy azért marad annyi mezőgazdasági terület parlagon, mert a földművelésből élőknek a napi betevőre is alig futja, nemhogy fizetni tudnák a szántást, vetést, aratást.
Talán azt kellene a kormánynak kipróbálnia, mi lenne, ha annyi támogatást adna a mezőgazdaságnak, ami elég lenne mindezekre. Kiderülne, hogy nincs szükség mezőgazdasági egyetemre: a parasztember akkor is eredményt mutatna fel, ha iskolát életében netán csak kívülről látott.
