Panaszáradat?

A Népújság július 31-i számában tudósítást olvashattunk a marosvásárhelyi tanács legutóbbi üléséről. Meglepett a címe, mert azt jelzi, hogy valami nincs rendben. A tanácsi képviselők – úgymond – arról panaszkodnak, hogy ez sincs rendben, meg az sincs. Akkor mit szóljunk mi, egyszerű „talpasok”, ha a „nagyurak” – akiknek ez volna a kötelességük! – egymásra mutogatnak, és a vállukat vonogatják. Nekem, egyszerű adófizetőnek nincs lehetőségem beleszólni a munkájukba, de a nyilvánosság előtt azért elmondanék három dolgot. 

Első: a város szerződést kötne egy amerikai informatikai céggel, amely „az iskolai oktatást érintené, ugyanakkor a város digitalizációja szempontjából játszana fontos szerepet”. Az RMDSZ frakcióvezetője szerint ez lenne az első lépés „a digitális és okosváros megvalósítása” felé. Dallamos duma! Évekkel ezelőtt „okosképernyőket” szereltek föl a buszmegállókban, azokon lehetett volna követni, hogy melyik busz mikor érkezik a megállóba. Annak idején látványos csinnadratta előzte meg a beüzemelést, pár hónap múlva pedig csöndben leszerelték az egészet, és ma ott állunk, hogy a buszmegállókban még az sincs kiírva, hogy milyen buszok járnak arrafelé; nem digitális, hanem analóg módon: kis táblácskán, festékkel felpingálva. Egy talicska pénzt kidobni a „digitális és okosváros”-ra?! Fölösleges, amíg az „analóg dolgok” sem működnek: közlekedés, parkolás, szelektív szemétgyűjtés, útjavítás… Nevetséges! (Az oktatás digitalizációjáról nem lehet egy ekkora cikkben érdemi dolgokat elmondani, de amíg olyan szakemberek kerülnek ki a felsőfokú oktatásból, akik nem tudnak rajzolni és rajzot olvasni, addig nincs miről beszélni.)

Második: „a Víkendtelepre vonatkozó szabályzatot módosítsák olyan értelemben, hogy utcai ruhában ne lehessen a medencékben fürdeni”. (!!) A víkendtelepi rendfenntartók ingyen kapják a fizetésüket? Hej, de jó lenne, ha Bernády Gyurka bácsi leszállna a talapzatról, bemenne a tanácsülésre, s a bronz sétapálcájával szétkergetné azt a sok vállvonogatós léhűtőt, akik az egymásra mutogatáson kívül mást nem tudnak…

Harmadik: választott polgármesterünk „felhívta a képviselők figyelmét”, hogy a Jegenye utcai „sportpályák felét parkolóhelynek használják”. Rászántam egy órácskát, augusztus 3-án délelőtt elkerekeztem a Maroson túlra. A sportpálya (két kosárlabdapalánkkal) ügyesen el van kerítve, a mellette levő placcon egy rendszámtábla nélküli sárga személygépkocsi árválkodott (ki szedi össze? mikor?). A placc évek óta parkolóhelyként használatos, erről a kifakult, aszfaltra festett elválasztósávok árulkodnak. A terület közterület, mert nincs elkerítve, és nincs ott semmilyen információs tábla, amely azt jelezné, hogy magánterülettel volna dolgunk. Nem értem, mi a probléma. Én annak örvendek, hogy az autók nem a járdán parkolnak…

A városházi „Domus historia” valamelyik oldalán ott a bejegyzés (na, hol a digitális témakereső?): ekkor és ekkor avatták föl a játszóteret, meg a kutyasétáltatót és az ominózus sportpályát, ilyen és ilyen tanácsi határozat alapján. Ha a helyszínrajzon nem szerepel az x négyzetméteres parkolóhely, egy kis lapozgatással azt is ki lehet deríteni, mert a területek átminősítése nem történhet hivatalos dokumentumok nélkül. Az egy másik kérdés, hogy a sportpályát/játszóteret nem rendeltetésszerűen használják, a pingpongasztalon és a flaszteren az éjszakai ivászat nyomai (lásd a fotókat). 

Akkor én kérdem: ki felel azért, hogy éjnek idején a játszótereken zavartalanul (és maszktalanul) lehet alkoholizálni? Rendfenntartók nélkül nem lesz rend, Polgármester úr!