A pálosok Erdélyben

„Valóban szentek a remete testvérek, mert jelenlétemben egy közülük boldogan halt meg…”

Illusztráció

1350 és 1370 közt Tóth János és Bulgár László marosszéki székelyek és testvéreik a marosszéki Szentkirály falu (Székelyháza, Szentkirály egy része, Sâncrai, Maros megye) melletti domb, később szőlőhegy felett a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt kőtemplomot tartozékaival, szántóföldekkel és erdőkkel együtt a remetéknek adták. Bulgár László a plébániához közel egy udvarházat, Kyreserdejét és a falu határában egy halastavat adományozott. Teremei Ponya Mihály Székelyfalva Kisbese völgyének fejében erdőt és szántót, Bespatak mellett rétet ad Bodamezővel együtt. Ehhez közél a Maroson egy malmot minden jövedelmével. Ezután mások is gazdagon adományoznak, amint arról a monostor 39 okleveléről (1370-1510) készült jegyzék tanúskodik. Marosszentkirályon erdőt, Bergenyében szőlőst, szántóföldeket és kaszálókat, Náznánfalván malmot, Szentlászlón a Küküllőn működő malmot, szőlők, gyümölcsök tizedét adományozták. Székelyfalván 1408-ban már tanácskozásra alkalmas nagy udvarházat és a malmokra vezető árkot vásárolnak. Náznánfalvi Bakó Mihály teljes ingatlanát, amely Bardos falu előtt található, továbbá erdejét, rétjét, szántóját, szőlősét és halastavát a pálosoknak adja. Székelyfalván Bedecz András udvarházát teljes berendezésével adományozza. Mások a falu határában levő szántókat, kaszálókat, házat ajánlanak fel. A Marosárkán, Egerszegen, Székesen és Várszegen levő malmokat. Udvarfalván két házat és azok fenntartására erdőket és szántókat. Toldalagon halastavat, nyolc jobbágytelket, két kétkerekű malmot, Szentannán, Fűzéren, Tófalván, Szentgyörgyön, Csejden, Ernyén, Székesen és Bergenyében szántókat és sok más terület mellett könyveket is adtak Márton perjel által a monostornak. 1520-ban boldog Gyalui Dénes argyasudvarhelyi c. püspök, 1514-től erdélyi segédpüspök lemond hivataláról és a marosszentkirályi monostorban lett pálos remete. Mint perjel megújította és bővítette a monostort. Gyöngyössi így méltatja: „Feladatát szentül végezte, minden cselekedetével jó példát adott mindenkinek, így mindenki szerette őt... Ugyanabban a kolostorban halt meg az Úr 1526. esztendejében.” Még abban az évben halt meg boldog Székelyházi Bálint pálos szerzetes. A sebész ezt nyilatkozta: „Valóban szentek a remete testvérek, mert jelenlétemben egy közülük boldogan halt meg. Valóban boldog tehát, aki fölveszi keresztjét és azt hordozva követi Krisztust, mert ahol Krisztus van, ott van szolgája is.” A székelyházi pálos perjelség a támogatottság által a Hunyadi-korban megerősödött és kisebb kolostorokat hoztak létre.

Név szerint ismert székelyházi szerzetesek: 1401-ben Miskei Péter perjel, 1401-ben fr. Vince, 1467-ben fr. Vince, 1468-ban rendfőnökké választott „Bonefilli” Péter perjel, aki elrendelte, hogy a szentlőrinci kolostor szentelési ünnepének körmenete a nagykáptalan idejében legyen. 1497-ben fr. Márton perjel, 1520-ban Gyalui Dénes perjel, 1526-ban fr. Székelyházi Bálint, 1535-ben Vechey Antal perjel. A székelyházi monostornak és a pálos szerzeteseknek a sorsa 1556-ban megpecsételődött, amikor Petrovics Péter kitiltotta az országból és javaikat szekularizálta.

A legújabb kutatások arra mutatnak, hogy a nyárádremetei feszület néven ismert, Fekete Krisztus műalkotás a székelyházi pálos monostoré lehetett, és nem a marosvásárhelyi vártemplomé, amit a reformáció napjaiban kirámoltak és a tóba dobták, ahonnan egy remetei katolikus kihalászott és magával vitt. A feszületet egy ideig az elhagyott vármezői Szent Jakab és Fülöp pálos kolostorban őriztek.

János Zsigmond a székelyházi pálos monostort Baki Pálnak ajándékozta. Később Alárd Ferenc szerezte meg a rendházat, ami gondatlanság miatt leégett. 1620-ban Nagy Szabó Mihály és Borsos Tamás „megszerezte a marosszentkirályi hajdani pálos kolostor romjait, s ennek anyagát a városba hordatva felépítette a református nagytemplom délnyugati szegletén a máig fennálló Vargák bástyáját.” A megszentelt kövek, a kolostor, a lakók emlékét a helynevek is őrzik: Barátok földje, Egyházalja, Klastrom-patak, Klastromtető, Klastromkút.

Vajdaháza – Monasterium S. Corporis Christi

A pálos remeték Székelyházáról rajzottak ki Vajdaházára. A kolostornak Iklódi Márton 1468-ban visszaadja Vajdaháza és Füzes birtokok negyedrészét. Székelyházi remeték nemcsak a Mezőség fele mentek, ahol a halastavak voltak, hanem a Maros, a Nyárád, a Küküllő mentére, Csíkba és Háromszékre is. A reformációkor csillaguk bizonyára Nyárádremetére és Csíkba vezette.

Vármezői, nyárádremetei – Szent Fülöp és Jakab monostor

A monostort a XIV. század végén alapították. Kisbán Emil a pálos monostorokat alapításuk rendjében felsoroló táblázatában 1368 körülre teszi a Nyárád nevű monostort. Nyárádremete határában volt, mert ennek környéke őrzi az egykori pálosok emlékét. Határában található a Várhegy alatti bővizű Barátok csorgójának nevezett forrás, Barátok bérce, Barátok útja, a Szakadát patakba ömlő Pálos-patak. A patak a telekkönyvben is Pálos patak néven szerepel.

Lestyán Ferenc írja, hogy „Pázmány katalógusa Nyárád kolostorról is tud, de helyét nem ismeri. Nem lehetetlen, hogy a Nyárádremete feletti Vármezőn állott, mert itt pálos kolostor emlékét őrzi a hagyomány.” A kápolna alapja 1946-ban még meg volt a kápolna előtt őrködő két hatalmas öreg fenyőfával együtt. 1949-ben döntötték ki, kettőszázötven évgyűrűt számoltak meg mindkettő sugarában.” A nyárádselyei határban a Bekecs-hegy tisztásán kápolna állott, melynek emlékét a selyei sekrestye falába elhelyezett kőkereszt őrzi, ezzel a felirattal: „1600. A bekecsi kápolna köve I.H.S.” Oda évente kétszer zarándokoltak, Szentkereszt hetében (május 3-án) és szeptember elején.

György József ferences történész a pálosokról azt írja, hogy házuk volt Homoródszentpálon, Kányádon, Kolozsvárt, Marosszentkirályon, Pókafalván és Szenterzsébeten.

A fent ismertetetteken kívül még voltak pálos monostorok Erdélyben, különösen ott, ahol Károly Róberttől kezdve nagy királyaink megfordultak. Talán néhánynak a neve még ott rejtőzik a megsárgult papírokon. A többi pálos monostor neve a történelem viszontagságai közt vagy az ellenséges érzület tüze, netán a gondatlanság folytán a múlt porába hamvadt.

A pálosok által tisztelt patrónusok gyakorisága is hajdani jelenlétükről tanúskodik, akár csak a szájhagyomány. Az is bizonyos, hogy egykori jelenlétük emléke fennmaradt egy-egy település, rom, dűlő, erdő, patak, út, ösvény nevében. Mint például a török alatt elpusztult györgyéni (Baranya vm.) kolostoré, bár a szerzetesek 1719-ben visszaszerezték, mégsem telepedtek vissza, de a körülötte levő földeket kiosztották a jobbágyoknak. A rend feloszlatása után gazdasági épületük köveit a lakosság elhordta, mégis itt-tartózkodásuk emlékét őrzik a Kolostor, Paphegy helynevek, melyek a XX. századig fennmaradtak.

A Marosvásárhely délnyugati részén élt pálosok emlékét őrzi a maroskeresztúri Búcsú-hegy, továbbá a székelyföldi Piliske, Piricske, Pricske erdők neve. A fenti nevekben a hajdan itt élt pálosok emléke él. „A történelem nem tudja mindig igazolni a hagyomány hitelességét, s meg sem cáfolhatja, de azt el kell ismernünk, hogy a hagyományok nem mind alaptalanok.”

Részlet Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános A pálosok Erdélyben című művéből