A közösségi összefogás ünnepe

Felszentelték a maroskeresztúri reformátusok Bárkáját

Október első vasárnapján lélekemelő ünnepség keretében szentelték fel a maroskeresztúri reformátusok új gyülekezeti házát, a Bárkát. A hajdan államosított egyházi iskola közösségi összefogással történő újjászületéséről Egykor és most az úrasztalánál című, szeptember 15-i cikkünkben Barticel Kiss Krisztián lelkipásztor számolt be lapunknak. A két év munkájából gyümölcsözött október 5-i eseményről ismét a keresztúri lelkészt kérdeztük.

A 220 fő jelenlétében zajlott együttléten nt. Berekméri Melinda egyházmegyei főjegyző végezte a liturgiát, ft. dr. Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke prédikált. Köszöntőbeszédet Ambrus Attila egyházkerületi főgondnok, Székely Ferencz egyházmegyei missziói előadó, Kovács Edit, Maroskeresztúr polgármestere, továbbá Orbán Levente, a munkálatok kivitelezője és mecénása, Szabó Gerő és Rácz Sándor egykori maroskeresztúri lelkészek, valamint Bogdán Racoti helybéli ortodox pap mondott. Az ünnepi műsor alatt a helyi református felnőtt- és gyermekkórust, valamint a negyedéves teológiai hallgatók szolgáló csoportját hallgathatta meg a gyülekezet, és két szavalat is elhangzott a helyiektől, dr. Ősz Sándor Előd teológiai egyháztörténet-professzor pedig Százévente felszentelt egyházi épület címmel tartott tudományos kiselőadást. Az örömteli együttlétet szeretetvendégség tette teljessé – tudtuk meg a keresztúri lelkipásztortól.

– Számomra a romos állapotban levő évszázados épület új életre keltésében az volt a legfelemelőbb, ahogyan a gyülekezet erőt mutatott fel egy közös ügy érdekében. A két év közmunka alatt a kaláka megújulásának lehettem szemtanúja. Miközben az emberek az épületen dolgoztak, az egyik presbiterfeleség felvállalta, hogy gulyást főz a munkálkodóknak, egy másik presbiter bort ajánlott fel, és ez csak kettő a számtalan jó példából. 

A kivitelező, egy katolikus vallású helyi vállalkozó igazi mecénásként állt az ügy mellé, többet adott, mint amennyit vállalt. A helyi tanács szintén segítő szándékkal viszonyult a kezdeményezéshez, húszezer lejjel támogatott. Az ünnep előtti két vasárnapon a nőtestvéreink őszi vásárt rendeztek az istentiszteletek után, egyebek mellett édesburgonyát, zakuszkát, különféle kézműves tárgyakat, kötényeket, az iskolások által készített kukoricababát kínáltak eladásra, és a bevételből töltött káposztát (1500 tölteléket), valamint húsz tányér süteményt varázsoltak az agapé asztalára. Mindez számomra hatalmasabb, mint magának az épületnek a megújulása – összegezte tapasztalatait a lelkipásztor.

Az új gyülekezeti ház nevét Noé ószövetségi története ihlette, hiszen – amint azt Barticel Kiss Krisztián megfogalmazta – napjainkban is igaz, hogy „egy megromlott világból a Jóisten a számára értékeset átmenti”.

A keresztúri lelkésztől azt is megtudtuk, hogy már a héten vasárnapi iskolásokkal telik meg az új gyülekezeti ház, két hét múlva pedig az idősek vasárnapjának ad otthont a romjaiból feltámadt épület.