Csodálkozással vegyes kétségekkel figyelem évek óta, ahogy egyes közéleti személyiségek egyszerre annyi vezetői tisztséget töltenek be, ami normális körülmények között három-négy embernek is sok lenne ahhoz, hogy mindenik állásban pontosan elvégezze a reá háruló feladatokat.
Csodálkozással vegyes kétségekkel figyelem évek óta, ahogy egyes közéleti személyiségek egyszerre annyi vezetői tisztséget töltenek be, ami normális körülmények között három-négy embernek is sok lenne ahhoz, hogy mindenik állásban pontosan elvégezze a reá háruló feladatokat. Olvastam olyan tanszékvezető egyetemi tanárról, aki országgyűlési képviselő, minisztériumi főtisztségviselő, klinikavezető, magánklinika-tulajdonos, országos szakmai társaságok vezetője egy személyben. Szervezés kérdése, mondják egyesek, de kétlem, hogy valaki képes lenne valamennyi fronton jól teljesíteni, anélkül, hogy egy idő után bele ne rokkanna a megosztottságba. Ezzel szemben a funkcióhajhászok láthatóan jól érzik magukat a betöltött tisztségek között lavírozva, amelyek szép jövedelmet hoznak. Mivel nem ritka jelenségről van szó, arra gondolhatnánk, hogy az erre kijelölt hatóságoknak szemet szúr ez a helyzet. De jobbára csak olyankor csapnak le a funkcióhalmozókra, ha megváltozik a politikai „csillagkép”, s kell a hely az uralomra jutott klikk sorkatonáinak. Egyébként mivel magyarázhatnánk, hogy a MOGYE volt rektora ellen éppen akkor indít kivizsgálást az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), amikor a marosvásárhelyi egyetem élén nem az elképzelések szerint alakultak az erőviszonyok. A volt rektor pedig, akit az általa levezényelt masszív nyugdíjazások ellenére a szenátuselnöki tisztségben akartak tovább menteni, fölösleges emberré vált. Így most azt róják fel neki, hogy 2005 óta egyszerre volt az egyetem rektora és a Megyei Sürgősségi Kórház sebészeti klinikájának a vezetője is, amely tisztségek a vonatkozó törvény előírásai szerint összeegyeztethetetlenek. Akárcsak a klinikavezető orvosok főintézet-vezetői megbízatása, akik nemrégiben kellett ez utóbbi státusuk felfüggesztését kérvényezzék. Bár egyes lapok a tanszékvezetői és a klinikavezetői tisztséget is az összeférhetetlenek közé sorolták, ez utóbbit tagadja az egyetem jelenlegi rektora.
Nos, ha már az összeférhetetlenségnél tartunk, az elmúlt évek során sokkal inkább az kellett volna szemet szúrjon az ellenőrző hatóságoknak, hogy miképpen lehet valaki egy nagy regionális kórház igazgatója és egy hasonló profilú magánklinika tulajdonosa is egyben. Vagy az államilag finanszírozott klinika vezetői hogyan lehetnek egy hasonló profilú magánkórház részvényesei és teljes állásban foglalkoztatott orvosai. Az orvosi kamara elnöke szerint ezzel nincs semmi gond, s állításában nyugati példákra hivatkozik. Csakhogy Franciaországban például, aki állami finanszírozású kórházban dolgozik, munkaidejének mindössze 20 százalékát fordíthatja a magánpraxisra, Ausztriában hasonlóképpen. Romániai viszonylatban minden lehetséges, s a funkciók halmozása csak akkor szúr szemet, ha valakitől szabadulni szeretnének. Akkor viszont a lavinát szinte lehetetlen megállítani addig, amíg az igazságszolgáltatás szervei a politika cselédkönyveseiként járnak el.
