Összeadások hibás eredménnyel

• 2011-08-02 14:10:09

• Joó Kristóf

Sajtófogyasztó ember gyakran találkozik olyan megfogalmazásokkal, amelyek két, jól bejáratott szószerkezet, szófordulat, szóláshasonlat, közmondás összecsúszásából születtek. 

Sajtófogyasztó ember gyakran találkozik olyan megfogalmazásokkal, amelyek két, jól bejáratott szószerkezet, szófordulat, szóláshasonlat, közmondás összecsúszásából születtek. Sokszor fel se figyelünk rá, hiszen a tartalom jellege vagy fontossága eltereli figyelmünket az efféle furcsaságokról – meg aztán nem is várható el, hogy mindenkinek affinitása legyen a nyelv efféle finomságainak felfedezésére. Az alábbiakban néhány ilyen furcsa „eredményt” veszünk szemügyre.

Íme, rögtön itt van ez a kifejezés: szemügyre vesz. Ennek mintegy szinonimájaként találkoztam egykor ezzel a kifejezéssel: számbavételez. Egy fontos napilapunk cikkírója – sajnos tudattalanul – használta ezt a mulatságos hibridet, amely nyilvánvalóan a számba vesz és a szemrevételez fattya.

Nehéz dió – olvastam máshol. Nyilván nem minden dió(fajta) termése egyforma tömegű, vannak közöttük nehezebbek is, könnyebbek is. De egészen biztos vagyok benne, hogy az illető szövegkörnyezetben a szerző a kemény dióra gondolt, amelyhez rögzült szószerkezetként természetesen elég közel áll a nehéz ügy. De nem annyira közel, hogy össze kéne kutyulni őket.

Vagy itt a rajtad függ. Ez is két, „standardnak” mondható, szinonim kifejezésünk korcs összecsúszása. Mert az, hogy rajtad múlik vagy rajtad áll (vagy bukik), tökéletesen helyes, mint ahogy a tőled függ is. Csak a kombinációjuk nem.

Ma már számosan vannak, akik tudatosan használják – mert beépítették aktív nyelvi eszközkészletükbe – azt a rejtőjenős jópofaságot, amely az erodáló idő könyörtelenségére emlékeztet: elszállt feje fölött az idő vasfoga. Szó ami szó, az efféle „heccek” egy idő után megkopnak, humoruk megfakul. De nyilván világosan érezzük a fenti kifejezésben a két eredeti elemet: 1. elszállt fölötte az idő, 2. megemésztette az idő vasfoga. Az csak hab a tortán, hogy az „elszállás” az illető feje fölött esett.

És még két példa, amelyek testrészekkel függnek össze. Az én nyakamon szárad – hallhattam egyszer. Ez nyilvánvalóan a lelkemen szárad és a nyakamba szakad, illetőleg a nyakamon marad kifejezések elegye. Csakhogy míg a lelkemen szárad jellemzően morális színezetű mondásunk (vagyis én tehetek róla, én vagyok a ludas), addig a nyakamba szakad a nem kívánt teherre utal, a nyakamon marad meg némileg „kereskedelmi” színezetű kifejezésünk.

Vaj van a füle mögött. Ez se semmi – mondhatnánk, mert itt legalább egyféle pontosításnak lehetünk tanúi. Az egyik kifejezésünk tudniillik az, hogy valami van a füle mögött, ami nyilvánvalóan kissé bizonytalannak vagy ellenőrizhetetlennek hagyja meg az illető érintettségét vagy „sárosságát”. De az, hogy a vaj van a fején kifejezésről lecsusszant a vaj a fül mögé, az legalább egyértelművé teszi a helyzetet – legalábbis a fül mögött éktelenkedő, zsíros trutyi szintjén.

Ideje kimondanunk az „elméleti szót” is: képzavar. E szófordulatok, kifejezések interferenciájának végső fokon ez az összefoglaló megnevezése. Az összekapcsolt fogalmi rétegek – esetünkben kifejezések, szólások – értelmi taszító hatást váltanak ki egymásból, összeegyeztethetetlenek, miközben épp a bennük levő logika vagy hasonló lexikális elem hozza őket közel egymáshoz.

S most, hogy ezt ilyen szépen tisztáztuk, örülhetünk, mint hal a vízben (örül, mint majom a farkának + él, mint hal a vízben).