Öngyilkossággal fenyegetőzött két szociális gondozott

• 2013-07-11 16:54:00

• Kaáli Nagy Botond

Szép, színes patália székhelye volt csütörtök délután a marosvásárhelyi, Rozmaring utcai szociális otthon és környéke. Négy óra tájékán ért utol a hír, hogy az intézmény két lakója – a 31 éves Cerchez Petru és a 30 éves Gáspár Rodica – az épület tetejének párkányán ül és ugrással fenyegetőzik.

Fotó: Nagy Tibor

Szép, színes patália székhelye volt csütörtök délután a marosvásárhelyi, Rozmaring utcai szociális otthon és környéke. Négy óra tájékán ért utol a hír, hogy az intézmény két lakója – a 31 éves Cerchez Petru és a 30 éves Gáspár Rodica – az épület tetejének párkányán ül és ugrással fenyegetőzik. Az utcát – természetesen – ellepték a bentlakók és a szomszédok egyaránt, az öngyilkossággal fenyegetőzők széllel szálló követeléseit az utca népének hangerőben nem szűkölködő panaszáradata egészítette ki. A helyszín két végét egy-egy tűzoltóautó zárta le, de volt ott rohammentő és rendőrautó is. Mindeközben a sajtó munkatársai próbálták rögzíteni, lejegyzetelni Major Mártának, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális osztálya vezetőjének szavait, akit Cerchez Petruról és Gáspár Rodicáról kérdeztek.

Mint azt az osztályvezető elmesélte, a szóban forgó egyének a szociális otthon lakói voltak addig, ameddig lopáson nem érték őket. Büntetésüket pénzbírságban szabta meg az ügyészség, a hivatal pedig – ezen bűntett miatt – megszüntette otthonbeli lakhatásukat. Emiatt másztak fel a tetőre.

– Nem igényeltek kérést munkanélküli segélyre és dolgozni sem akartak. Lopásba is keveredtek, negatív példává váltak és az otthon rendszabályzatának megfelelően, felszólították őket a távozásra. Ha a legkisebb jóindulatot, dolgozni akarást láttuk volna a részükről, lehet, más lett volna a végkifejlet. De az sem engedhető meg, hogy egészséges, fiatal, munkaképes embereket közpénzből tartsunk el. Amit most tesznek, zsarolás. És nem ez az első. Többször fenyegetőztek leugrással, először talán 2007-ben – mondta Major Márta.

– Cerchez Petru nevére nemrég bűnügyi dossziét állítottunk ki lopásért. Nagy problémáink voltak vele. Most pedig kiváltságokat követel! Az otthon alkalmazottai munkahelyet kerestek neki és találtak is egyet, Rozsnyón. Sem a lakást, sem az étkezést nem kellett fizetnie és havi 800 lejnyi volt a fizetése. De visszajött és most a vásárhelyi lakosságot zsarolja, hogy az tartsa el, adjon neki szállást, ételt és pénzt, mert ő nem hajlandó havi 800 lejért őrként dolgozni. Miközben nem is vásárhelyi, hanem szászrégeni lakos – tette hozzá Valentin Bretfelean, a Helyi Rendőrség vezetője.

A nap kegyetlenül sütött, többen az árnyékba húzódtak és passzivitásba burkolózva várták a végkifejletet. Látván ezt, a tetőn tartózkodók diszkrét ordibálásba kezdtek (lakást, pénzt és a végén még ételt is követeltek), amire a lent tartózkodó lokális tömeg önkéntes agitátorai adták meg a – sikeres – választ. Olyannyira, hogy a rendőri jelenlét ellenére is tovább fokozódott a hangulat. „– Há' maga mér' nem mond semmit? Persze, reggel nyolctól tízig az irodában kávézni nagy meló, mi? Bezzeg, mi hogy élünk itten? Há' nem látta senki a vécéket, hogy néznek ki?” – tette fel nőiesen visszafogott hangerővel a metafizikai horderejű kérdést Major Mártának egy helyszíni kisasszony. „– Te meg mit pattogsz itt? Asszed félek tőled? Tudom, ki vagy! A reggel még a lányodat (…)!” – szólt be Valentin Bretfeleannak egy finom úriember a tömegből. A panaszáradat nem csitult. Hol a sajtót, hol a rendőröket, hol a tűzoltókat találták meg az illetők, akik közben egymást sem kímélték. Szavaik sajnos nem idézhetőek.

Közben megszületett a döntés: éjjeli szállást biztosítanak a követelőzőknek, akik – miután egy tűzoltó felvitte a tetőre az ezt igazoló iratot – méltóztattak alászállni onnan. Megtudtuk: valószínűleg pénzbüntetést kapnak a magánakcióért (és a körülbelül harmincfőnyi, rendszeresen adót fizető, ingyenélésüket finanszírozó ember délutáni ugráltatásáért), amit soha nem fognak kifizetni. Mert elégedetlenség, sírás-rívás, panaszkodás, fenyegetőzés, ordítozás, egó ezerrel, az van. És ezenkívül semmi sincs.