Öt országból a balavásári borversenyen

Célba ért a rendezvény

Hat országból 506 mintát jelentettek be, végül öt országból 408 mintával jelentek meg a Kárpát-medence borászai a XXIV. Nemzetközi Balavásári Borversenyen. Az itt elbírált borok a világ bármely versenyén megállnák a helyüket – hangsúlyozták a szakemberek.

A termelők, borászok csütörtökön nyújthatták be a bormintákat, amelyeket pénteken hat zsűritag bírált el, szombaton délelőtt pedig sor került a bírálatok írásos közlésére, a hivatalos értékelésre és a legjobb italok készítőinek díjazására. A ceremónia a borrendek bevonulásával kezdődött: a kelementelki Kisküküllő Borrend, a dicsőszentmártoni Szent Márton Borrend, a kiskunhalasi Cultores Moris Rebemptionis Borrend, a kecskeméti Mathiász János Borrend és a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Borrend lovagjainak tapsolhattak a borászok.

„A bor a remény és megnyugvás hangján szól hozzánk” – mondta köszöntőjében Péterfi Sándor, a kelementelki Kisküküllő Borrend nagymestere, míg dr. Sándor Tibor László, Magyarország bukaresti nagykövetségének mezőgazdasági attaséja kortörténelmi alkalomnak nevezte a versenyt, továbbá elismerését fejezte ki azoknak, akik az elmúlt huszonnégy évben ezt „lélekkel és borral töltötték meg”, gyarapítva a vidék hagyományát. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának gazdasági attaséja, Lázár Zoltán arra mutatott rá, hogy az anyaország kormánya az elmúlt években pénzben, adatbázisban, tudásátadásban és egyéb rendezvények révén nyújtott támogatást az erdélyi gazdáknak, akiket arra kért, gyarapítsák tudásukat, hogy a következő nemzedék is itt ünnepelhesse a borászatot. Sagyebó István, Balavásár polgármestere a borversenyt méltatva kiemelte: az óriási háttérmunkának és a szaktekintélyeknek köszönhető, hogy ilyen kort ért meg a verseny, és ennek tulajdonítható, hogy megmaradtak a kis-küküllői domboldalakon a szőlők. Olyan minőségi fejlődés tapasztalható, hogy azok a borok, amely kezdetben nagyaranyat érdemeltek, ma már csak bronz minősítést nyernének; ma már olyan kézműves borok teremnek ezen a vidéken, amelyek a világ bármely megmérettetésén megállnák a helyüket.

Hasonlóan vélekedett az anyaországi Kunszeri Miklós, a zsűri elnöke, aki szerint az elmúlt huszonnégy év óriási fejlődést hozott, emberi és szakmai kihatásai vannak, ennek a borversenynek és a boroknak a fokozatos szakmai javulása tőkét vitt be a borászatba. S míg kezdetben attól tartottak, hogy egyre kevesebben fognak szőlővel, borral foglalkozni, nem így történt. A versenyről szólva elmondta: a kék szőlővel még csak próbálkoznak itt, a vörös- és rozé borokra nagy jövő vár, de ehhez még rengeteget kell tanulni, viszont a fehérborok kiválóak. Felhívta a figyelmet egy borlaboratórium szükségességére, ugyanis lehet kiváló borokat termelni, de a 21. században figyelni kell a biztonságra is.

Európai szintű borok

A benevezett 408 bormintából 78 külföldről, a többi hazánkból érkezett, 66 szerzett arany, 146 ezüst, 129 bronz minősítést, 67 pedig dicséretet. A bronz kategóriában a legtöbb pontot a dicsőszentmártoni Vincze Attila vegyes bora, az ezüst kategóriában a somogycsicsói Faggyas József Irsai Olivér bora, az aranyak csoportjában a kelementelki Orbán család késői szüretelésű bora szerezte meg, míg az idei verseny nagyaranyát a dicsőszentmártoni Seprődi József borász sauvignon bora nyerte el. A negyven éve szakképzett és hivatásosként dolgozó borász örül a díjnak, ami bizonyítja, hogy jól végzi a dolgát. A legfontosabbnak a jó alapanyagot, a jó szőlőt tartja. Borász szakemberként élmény volt számára részt venni a versenyen, megállapította, hogy az ipari borászatok italai és a kézműves borok között nagy a különbség, egy magánborász képtelen utolérni a modern ipari technológia eredményeit. A kisborászoknak nagyon nehéz betörni a piacra, de ha egyedi italt termelnek, lehet jövőjük, hiszen jók a természeti adottságok, a globális felmelegedés ezen a vidéken nem érinti a szőlőt. Az utóbbi évtizedekben hatalmasat fejlődött a küküllőmenti bor, bár a szőlőtermesztés mértéke csökken. Ez a verseny is bizonyítja, hogy európai szintű boraink vannak, de a borászatba, szőlészetbe rengeteg pénzt, lendületet, szaktudást és fizikai munkát kell beleadni – taglalta Seprődi.

A 66 aranyérmes bor termelői között Balavásárról Iszlai Jenőt, Csegzi Tibort, László Alpárt, Miklós Gyulát, a községhez tartozó Egrestőről Botos Kálmánt és Farkas Károlyt találtuk ott. Ez utóbbi csupán hobbiszinten foglalkozik vele, hatféle bort készít, nagyon jó alapanyagot, szőlőt termel jelenleg 70 ár területen, amelyet bővíteni is kíván. Reménykedett a jó eredményben, hiszen két hete egy muskotály bora Dicsőszentmártonban nagyaranyat kapott. Édesapja már a kezdetektől részt vett a borversenyeken, ő csupán az utóbbi tíz évben. Feltétlenül szükségesnek tartja megmérettetni a borait, hiszen az itt összegyűlt borászok véleményt mondanak egymás italáról, így megtudhatja, hogy milyen hibákat követ el.

A zsűri a legidősebb borászt is díjazta, a 77 éves nagykendi Kolcsár Mihály kettő kivételével eddig minden balavásári versenyen megmérettette a borát.

Az idei versenyen több horvát borász is megjelent. Ivan Kopornič tavaly látogatott el először ide, Magyarországon évekkel ezelőtt megismerkedett az erdélyi borászokkal, akik többször is meghívták. Ez a verseny újdonság számukra, amikor otthon elmesélte társainak, felkapták a fejüket rá, így most többen érkeztek. Ivan 27 mintát hozott, amiből több is aranyat, még több pedig ezüstöt nyert – mondta el lapunknak a podravinai borász.

Változik a borászközösség

Amikor 1997-ben néhány borász elhatározta, hogy a dicsőszentmártoni mintára Balavásáron is borversenyt szerveznek, csupán kéttucatnyi borminta volt, a következő évben negyven, ma már négyszáznál több. Kezdetben opálos, szűretlen borokkal érkeztek a vidéki gazdák, ma „szalonképesek” az italok, s a legtöbb borász szakmailag felkészült. Modern derítőszereket és szűrőt használnak, bogyózógépet vásároltak, és ennek is köszönhetően néhány családnak a bor már komolyabb jövedelemforrást jelent – vont párhuzamot a Népújság kérdésére Péterfi Sándor nagymester. A bor közösségépítő szerepének köszönhetően nagyszámú borász gyűl itt össze évenként, egymástól tanulnak, megbeszélik közös dolgaikat, ami a globalizálódó világban nem elhanyagolandó. Az itteni szőlőfaj-táknak kedvez a Kis-Küküllő völgyének viszonylag hűvös klímája, a globális felmelegedés még nem égeti ki a szőlőből a finom aromákat és illatokat, és bármennyire is telített a romániai piac, a Kis-Kükőllő menti borok mindig elfogynak.

A községi napokat leszámítva, a borverseny Balavásár legnépesebb rendezvénye, a legnagyobb hírnevet ez hozza a községnek – állítja Sagyebó István polgármester, aki szerint nem remélt színvonalat értek el az elmúlt két és fél évtized alatt, és ennek köszönhető, hogy még van szőlő a község falvaiban, a gazdák kedvet kaptak a termelésre és a borászatra, és megváltozott a borászközösség is.