Nem lenne meglepő, ha a fóbiák eddig ismeretlen változata, a vakcinaiszony lenne úrrá a romániai egészségügyi rendszer „elszenvedőin”. Az utóbbi években nyakra-főre váltották egymást a nem megfelelő vagy lejárt szavatosságú oltóanyagokkal kapcsolatos botrányok, és valamennyi történet címében ott villogott a hazai szérumgyártó, a Cantacuzino Mikrobiológiai és Kutatóintézet neve.
Nem lenne meglepő, ha a fóbiák eddig ismeretlen változata, a vakcinaiszony lenne úrrá a romániai egészségügyi rendszer „elszenvedőin”. Az utóbbi években nyakra-főre váltották egymást a nem megfelelő vagy lejárt szavatosságú oltóanyagokkal kapcsolatos botrányok, és valamennyi történet címében ott villogott a hazai szérumgyártó, a Cantacuzino Mikrobiológiai és Kutatóintézet neve. Legutóbb az influenza elleni védőoltások használatát függesztette fel az egészségügyi tárcavezető, miután kiderült, hogy a védőoltás a szükségesnél kisebb mennyiséget tartalmaz a legyengített B-típusú vírusból, így ez ellen nem tud megfelelő védettséget biztosítani, igaz, káros hatása sincs a szervezetre. Hát igen, ismerős ez a „se nem árt, se nem használ” minősítés, akár a szérumgyártó intézet „védjegyévé” is válhatna. 2010-ben éppen ilyen tájban zajlott vakcinacirkusz az újszülöttek tébécé elleni beoltása kapcsán, miután kiderült, hogy a csecsemőket hónapok óta lejárt – mégsem ártalmas – szérummal
„oltogatták”. Rejtélyes, fordulatokban gazdag történet volt ez is, a szóban forgó oltóanyagok szavatosságának meghosszabbítását ugyanis előzőleg engedélyezte az Országos Gyógyszerügynökség, és erre még a szaktárca is rábólintott, majd hirtelen visszavonta a védőoltásokat. Ezt követően – annak ellenére, hogy a vakcinát pár nappal születés után, de legalább két hónapos korig ajánlatos beadni – legalább négy hónapig nem immunizálták az újszülötteket tüdőbaj ellen. Uniós szinten akkor is élen járt már Románia a tébécés megbetegedések gyakorisága tekintetében, mégis februártól júniusig kellett várni, mire külföldről hozattak szérumot, az ügyben „ludas” intézetet ugyanis még a botrány kirobbanásakor bezárták. Természetesen csak ideiglenesen, a hiányosságok kiküszöbölésére elrendelt korszerűsítési intézkedések idejére. Alig két év telt el azóta, és máris újabb gyártási hiba fűződik a Cantacuzino nevéhez, mégpedig egy olyan oltóanyagnál, amelynél eddig sohasem fedeztek fel rendellenességeket. Korszerűsödés helyett visszafejlődött volna az utóbbi időszakban a kutatóintézet? Vagy ennél árnyaltabb lenne a háttér? Az biztos, hogy ezeknek a történeteknek a végén mindig a jónevű, külföldi gyógyszergyártó cégek játsszák el a megmentő szerepét, csakis számukra garantált a happy end. A hétköznapi polgárka pedig egyre bizalmatlanabbul szemléli a hazai állapotokat, és köszöni, de az országos egészségvédő kampányok tiszteletére sem vállalja a kísérleti nyúl szerepét.
