A nyárádszentbenedeki néptánccsoport felejthetetlen tábora

Kétéves fennállásához közeledik a nyárádszentbenedeki Reménység néptánccsoport. A jelenleg 22 táncosból álló nagycsoport hetente három órát próbál Fazakas János táncoktató irányításával, humorral fűszerezett szigorával egyre összeforrottabb, lelkesebb és eredményesebb.

Szalkszentmártoni színpadon a Reménység néptánccsoport

Kétéves fennállásához közeledik a nyárádszentbenedeki Reménység néptánccsoport. A jelenleg 22 táncosból álló nagycsoport hetente három órát próbál Fazakas János táncoktató irányításával, humorral fűszerezett szigorával egyre összeforrottabb, lelkesebb és eredményesebb. Az elmúlt időszakban már több hazai fellépése volt a tánccsoportunknak, itthon, illetve a környékbeli falvakban is közönség elé léptünk, de örömmel fogadtunk el meghívásokat Gyöngykoszorú-néptánctalálkozókra és távolabbi helységek rendezvényeire is.

Idén nyáron Magyarországon tölthettünk el egy felejthetetlen hetet. Az ajándéktáborozás alkalmával, melyet Shneider Péter és Móréh Csaba meghívóinknak és vendéglátóinknak köszönhetünk, három különböző helyen léphettünk fel. A szállásunk Kis-kunlacházán, a Duna-parti Petykó Major tanyán volt, ahol Shneider Péter és felesége, Ibolya látott minket vendégül július 28-ától augusztus 4-éig. Ezt a tanyát úgy kell elképzelni, mint egy mesébe illő falumúzeumot. Hatalmas udvarán, „égig érő fák között”, a kis halastó körül sétálgatva, majd a több száz régi tárggyal hangulatossá tett öreg folyosón és az óriási ebédlőn áthaladva az az érzése támad az embernek, hogy visszautazott az időben, és egy régi, békés, gondmentes világba csöppent. Megérkezésünk napján, miután elfoglaltuk szobáinkat, a hosszú, fárasztó út után jól esett a finom gulyásleves, de még jobban örültünk a hűs, Duna–parti fürdőzésnek. Itt mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb helyet: a bátrabbak a mély vízbe ugráltak, a többiek a parton napfürdőztek. Hétfőn a ráckevei Duna-parton folytathattuk a fürdést, napozást, és a kenuzást is kipróbálhattuk. Mindenki nagyon jól érezte magát, remekül sikerült kihasználnunk az év legmelegebb napját. Kedden Budapestre látogattunk, ahol órákon át csodálhattuk Európa – számunkra bizonyára – legszebb fővárosát. A perzselő délutáni nap sugarai elől a Margitsziget hatalmas platánjainak árnyékába menekültünk. A nap meglepetése az volt, hogy a csoportunkból az egyik lány találkozott a szigeten dolgozó nagybácsijával. A nyárádszentbenedeki származású, jelenleg Budapesten élő Horváth Zsoltnak köszönhetően körbevonatozhattuk a mesés Margitszigetet, gyönyörködhettünk csodaszép virágoktól pompázó parkjaiban, szökőkútjaiban, megilletődve állhattuk körbe Bodor Péter Marosvásárhelyről egykor átmentett zenélő kútját és sétálhattunk a Szent Margit kolostor romos falai között. Este megtartottuk műsorunk főpróbáját, ez alkalommal megismerkedtünk a kiskunlacházi tánccsoporttal és táncoktatójukkal, Kakukk Mariannával. Akinek kedve támadt, vacsora előtt a lovaglást is kipróbálhatta. Szerda reggel a Balaton felé vettük az irányt, egy teljes napot tölthettünk el Siófok homokos, árnyas partján, a „magyar tenger” hullámainak simogatásában. Augusztus elsején, csütörtök este volt az első fellépésünk Szalkszent-mártonon. Itt Káposztás Tibor polgármester, a község elöljárói és a helyi tánccsoportok is nagy szeretettel fogadtak bennünket. Szalkszentmártoni házigazdáink legszebb ajándéka az volt, hogy láthattuk Magyarország egyik legnagyobb Petőfi-múzeumát, ahol a fellépés után vendégül láttak minket. A szabadtéri színpadon és a múzeum árnyas udvarán népviseletek színes forgatagában találkozhattak, ölelkezhettek erdélyi, nyárádmenti, mezőségi, kalotaszegi, kiskunsági, kalocsai táncok, hagyományok. Vendéglátóink megtiszteltek azzal, hogy a műsort mi kezdhettük és zárhattuk, előbb nyárádmenti, majd palatkai táncokat adtunk elő. A nézők sugárzó arca és a visszahívó taps örömmel töltött el, annál is inkább, mivel aggódva indultunk erre a fellépésre, a csoportból ugyanis páran belázasodtak. Codó Edina szívhez szóló szavalata, a Székely miatyánk szinte minden jelenlévő szemébe könnyeket csalt. Felemelő pillanat volt, amikor együtt énekeltük a magyar meg a székely himnuszt. A szimbolikus ajándékok átadása és a Hrúz Mária egykori fogadójában elfogyasztott hangulatos vacsora után megnyugtató volt látni, hogy a citerák hangjánál felcsendülő magyar nótáknak sem politika, sem rendszerváltások sora nem szabhat határt.

Péntek esti Korzón, a ráckevei Duna–parton újabb sikeres fellépésre került sor. Szombaton a búcsúestre készültünk, amely a Petykó Major tanyán volt megszervezve. Izgalommal vártuk a találkozást és közös fellépést a kiskunlacházi néptánccsoporttal. A műsor nagy sikert aratott, mindenki jól érezte magát. Az előadás után közös vacsorával majd nótázással, tánccal, hajnalig tartó mulatással zártuk az estet és a hetet.

Kirándulásunkért elsősorban magyarországi vendéglátóinknak tartozunk hálával. Ugyanakkor köszönetet mondunk Osváth Csaba ákosfalvi polgármester úrnak, a Timural vállalat vezetőinek és munkásainak, és minden táncos ifjú szüleinek, akik anyagilag segítettek bennünket az utazás költségeinek előteremtésében. Köszönetet mondunk továbbá Nám Emese tanítónőnek és kedves férjének, Nám Vilmosnak, akik kapcsolatot teremtettek a meghívóinkkal, elkísértek minket, fáradságot nem kímélve vigyáztak ránk és azon igyekeztek, hogy mindenki jól érezze magát ezen a kiránduláson.

Két nap pihenés után, élményekkel feltöltődve, újabb lendülettel kezdtük el ismét a táncpróbákat, hiszen tudtuk, hogy augusztus 10-én Holtmaroson a Gyöngykoszorú-néptánctalálkozó színpada, 17-én pedig az Ákosfalvi Községi Napok forgataga vár ránk.

György Renáta és Nám Orsolya (a Reménység néptánccsoport nevében)