Mennyire vált alapvető jellemvonássá a romániai társadalomban a bizalmatlanság? Míg a naivitást, hiszékenységet sokan gyengeségnek tekintik, a gyanakvó hozzáállást a találékonysághoz kötik. A hazai társadalomban elterjedt bizalmatlanság jelenségét antropológiai és szociológiai nézőpontból vizsgálták meg a meghívott szakértők a Mathias Corvinus Collegium (MCC) november 4-i panelbeszélgetésén Kolozsváron.
A kolozsvári MCC-központ adott otthont a Transylvania Lectures sorozat A bizalmatlanság kultúrája – Közösségi identitás Romániában? című beszélgetésének, ahol dr. Radu Umbreș antropológus és dr. Cătălin Augustin Stoica szociológus, a bukaresti Politikai és Közigazgatási Tanulmányok Iskolájának (SNSPA) oktatói mutatták be a témával kapcsolatos kutatásokat és eredményeket. A beszélgetést Alexandra Damian kommunikációs szakember, az MCC munkatársa moderálta.
A bizalmatlanság nem a hazai társadalom hibája, hanem alkalmazkodási stratégia
Az utóbbi években végzett számos kutatás azt mutatja, hogy a bizalmatlanság a romániai társadalom meghatározó elemévé vált. Megjelenik a mindennapokban, kapcsolatokban, az emberek államhoz való viszonyában, a döntéshozókkal szembeni hozzáállásban, a sajtó, a tudomány vagy az intézmények iránt tanúsított szkepticizmusban, valamint az összeesküvés-elméletek egyre szélesebb körű elterjedésében is.
„Mindenekelőtt a bizalmat az emberi együttműködéshez szükséges kötőanyagnak tekintjük” – magyarázta dr. Cătălin Augustin Stoica, aki a 2023–2025 között végzett TruedDem nemzetközi kutatás eredményeit ismertette, amely 24 EU-s tagállamban mérte fel az emberek demokráciával kapcsolatos attitűdjét, valamint a bizalom szintjeit a közösségekben.
A szakember felidézte Mark Granovetter amerikai szociológus meghatározását: a bizalom azt a meggyőződést jelenti, hogy a másik ember nem fog a mi érdekeink ellen cselekedni, még akkor sem, ha ebből haszna származna. Romániában azonban ez a bizalom egyenlőtlenül oszlik meg: az emberek bíznak a családban, a rokonokban és a barátokban, a közösség többi tagjában vagy az intézményekben viszont már sokkal kevésbé.
Radu Umbreș antropológus a bizalmatlanságot tápláló kulturális és történelmi mechanizmusokról beszélt: „A bizalom egyenlő a sebezhetőséggel. Azzal a feltételezéssel, hogy valaki, aki képes lenne ártani neked, nem fogja megtenni.” Kiemelte, hogy a bizalmatlanság nem a hazai társadalom hibája, hanem alkalmazkodási stratégia: „A történelmet versengések és konfliktusok uralták. Nem az a rejtély, hogy miért vagyunk bizalmatlanok, hanem az, hogy hogyan juthattak el egyes társadalmak a magas fokú bizalomhoz.” A szakember szerint egy olyan világban, ahol az intézmények a múltban inkább kizsákmányolták, mint védelmezték az embereket, a család az egyén védett közegévé vált.
„A gyanakvás társadalmi kötőanyaggá válik”
A beszélgetésen felmerült a tudomány, a sajtó és a közvélemény-kutatások iránti szkepticizmus kérdése. Cătălin Stoica kifejtette, hiába áll komoly és bizonyított statisztikai elmélet a kutatások mögött, „az emberek az eredményeket mégis saját politikai elfogultságuk nézőpontjából olvassák: ha a felmérés jó eredményt mutat a kedvenc jelöltemnek, akkor helyes; ha nem, akkor manipuláció.”
Ugyanígy a bizalmatlanság és az összeesküvés-elméletek között is felfedezhető a kapcsolat. „Csak mások hisznek összeesküvés-elméletekben. Mi ismerjük az igazságot, mások pedig manipuláció áldozatai” – ábrázolta Radu Umbreș az átlagos felfogást. Szerinte ezek a hiedelmek nem feltétlenül a tudatlanság jelei, hanem „politikai jelzések, amelyek az összetartást segítik: azok, akik hisznek az összeesküvés-elméletekben, nem feltétlenül azért teszik, mert tájékozatlanok, hanem mert a bizalmatlanság összeköti őket. A gyanakvás társadalmi kötőanyaggá válik.”
„A kommunizmus idején pletykákból éltünk. Amikor már nem hittünk a hivatalos forrásoknak, kitaláltuk a saját rögtönzött híreinket” – tette hozzá Cătălin Stoica.
A szakértők arra is kitértek, hogy a közösségi média jelentős szerepet játszik a társadalmi polarizáció erősödésében. Cătălin Stoica szerint a digitális platformok közelebb hozták egymáshoz az embereket, ugyanakkor töréseket is okoztak. Rámutatott, az online aktivizmus gátolja a valódi társadalmi cselekvést, hiszen a részvétel illúzióját kelti: „lájkoltam, hozzászóltam, tehát megtettem a polgári kötelességemet”. Sokan letudják ennyivel, és már nem veszik a fáradságot, hogy személyesen is részt vegyenek civil kezdeményezésekben, eseményeken vagy akár tüntetéseken.
A bizalom újjáépítése közös projekt
A beszélgetés végén a két meghívott bizakodóan fogalmazott: „A bizalom nehezen épül fel, és könnyen összeomlik, de minden pozitív tapasztalat újabb lépés az építésére” – fejtette ki Radu Umbreș. Úgy véli, az újjáépítés alulról kezdődik, a szomszédok, barátok közötti kapcsolatokból, az együttműködésből, a mindennapok apró tetteiből.
„Sem Norvégia, sem Finnország nem bizalmon alapuló társadalomként született. Ilyenné váltak a gyakorlat és az ismételt együttműködés tapasztalatán keresztül” – tette hozzá a bizalmi kutatásokban élen járó északi országokra hivatkozva. „A bizalmatlanság talán nem betegség, hanem egy kusza múltra adott észszerű válasz” – fogalmazott a romániai helyzetről Radu Umbreș.
A beszélgetés résztvevői szerint Romániában megvan az emberekben a jó szándék, a bizalom felépítéséhez viszont az együttműködést elősegítő környezetre is szükség van.
„Az MCC eseményein olyan témákat vizsgálunk meg, amelyek érdekesek és hasznosak is a helyi közösségek számára, legyen szó lokális, országos vagy akár globális kérdésekről” – fejtette ki Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatója. Az MCC eseményei ingyenesek, és minden korosztály számára nyitottak Erdély-szerte tíz városban. A diákok fejlesztő tevékenységeken vehetnek részt, a felnőtteket várják a Szülők Akadémiája sorozat alkalmaira, a szakemberek pedig a pedagóguskonferenciákon bővíthetik tudásukat.
