Néptánctábor a Székely-Mezőség legnagyobb csűrjében

*Fotók: Bartus Levente

Fiatalos zsongás Mezőbergenyében

Népzenétől, népdaloktól és fiatalos zsongástól volt hangos Mezőbergenye, ahol a Kincsásó Egyesület XI. alkalommal szervezte meg a székely-mezőségi népzene- és néptánctábort, több mint 150 fiatal részvételével. A tábor a régió legnagyobb rendezvényévé nőtte ki magát, bár létszám tekintetében a tavalyi jubileumi tábor 20 tánccsoporttal nagyobbra sikerült, amikor 250 fiatal táncolt a faluvégi alkalmi óriáscsűrben. 

A tábor célkitűzése továbbra is az, hogy a régió hagyományos népi kultúráját átörökítse a következő generációknak. Az idei programban a mezőbándi táncrend oktatása szerepelt, amit továbbra is Kásler Magda és Farkas Sándor-Csaba irányításával sajátítottak el a fiatalok és a gyerekek. 

Miközben szólt a népi muzsika, zsongott a tábor, Gálfi Attilával, az egyesület és a tábor vezetőjével beszélgettünk.

– A résztvevők a Kárpát-medencéből érkeztek, öt csoport külföldről jött, ebből három csoport Magyarországról, egyik az Őrségből, aminek nagyon örvendünk, a másik Miskolc mellől, a harmadik Szatymazról, emellett Kárpátaljáról, Vajdaságból, Torontáltordáról érkeztek. Hat csoportot hívtunk meg Erdélyből, Csíktaplocáról, Kibédről jöttek el, itt volt a nyárádmenti Kis- Bekecs, a szilágycsehi néptánccsoport, és a paptamási néptánccsoport is. Jelen voltak a mezőbergenyeiek, felléptek a csittszentivániak is. A mezőpaniti néptánccsoportot meghívtuk, de nem jöttek el. Ugyanígy a mezőmadarasiak és a mezőbándiak sem. A Székely-Mezőséget egyedül Mezőbergenye képviselte a táborban, amely továbbra is fontosnak tartja a tánckultúra hagyományát. A tábort Bodó Előd Barna, Mezőpanit község polgármestere is megtisztelte jelenlétével – fogalmazott Gálfi Attila, aki hozzátette, hogy Bergenyében a tánccsoport legfiatalabb tagja egyéves, a legidősebb Benő Mihály bácsi, aki 78 éves. A tánccsoporthoz lehetőség van csatlakozni. Van, aki fellép, van, aki csak táncol, van, aki segédkezik, önkéntesként teszi, amit jónak lát, ami segít abban, hogy a mozgalom előre haladjon – mondta a táborvezető. 

A régi táncmulatságok hangulata ma is kelendő

– Idén a mezőbándi táncot oktatták a táborban. Olyan nagy a székely-mezőségi anyag, hogy amíg mi bírjuk a szervezést, nem is elegendő megtanulni a falvak dokumentált táncait. Volt egy érdekes táncművészeti előadás, amelyet Könczei Csongor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának egyetemi docense, a táncművészet szak tanulmányi programfelelőse tartott arról, hogy milyen volt régen a táncmulatság, hogy legalább 14 év kellett ahhoz, hogy az ember elsajátítsa és begyakorolja a lépéseket. A dokumentumfilmek pillanatképet adnak arról, hogy hogyan táncolt adott faluban egy adott táncos, a rögzített tánc egy ember akkori tudását, pillanatnyi hangulatát tükrözi. A faluról is egy pillanatkép elevenedik meg csupán. Azért szervezzük egyhetesre a tánctábort, hogy a fiatalok ráérezzenek ennek a hangulatnak az ízére, hogy az oktatás folyamán észlelhető legyen a fejlődés is. Látszik, hogy hét elején nem úgy táncolnak, mint például szombaton – tette hozzá Nagy Árpád, az egyesület egyik alapítója. 

Az oktatók továbbra is Kásler Magda és Farkas Sándor Csaba, és a szervezők remélik, hogy az elkövetkezőkben is vállalják majd az oktatást. A zenekar is kitartott a tábor mellett: Bartis Zoltán és zenekara, Ficzus László és Antal Csanád prímások, Bokor Barna bőgős, Brassai Mátyás brácsás és Cseszák Zsombor cimbalmos végigmuzsikálták a tábort. A zenészek mellett van három fiatal prímásjelölt is, az egyik Majlát Zolika, aki remélhetőleg annyira magáénak fogja érezni ezt a tábort, hogy díjmentesen fog itt zenélni – fogalmazott Gálfi Attila. 

„Nem gondoltam, hogy ennyire izgalmas a mezőbándi tánc”

Kásler Magda, a Maros Művészegyüttes vezető művésze, a tábor tánc- és népdaloktatója elmondta, hogy a főszervezőnek beigazolódott a gondolata, miszerint az idei tábor jobb kell legyen, mint a tavalyi, de gyengébb, mint a jövő évi. 

– A hangulat idén is rendkívül jó, rengeteget táncoltunk, a csapat el is fáradt a végére. Nappal, este folyamatosan táncoltunk, sőt egész hajnalig tartott a mulatság. Az évek folyamán a Székely-Mezőség különböző falvainak táncait és dalait tanuljuk ebben a táborban. Idén először a mezőbándi táncokat és dalokat vettük. Szerencsére elődeink, néprajz- és néptánckutatók felgyűjtötték a falu néptáncait, szép számmal találtunk belőlük. Fekete-fehér filmek vannak az archívumban, s nem hittem volna, hogy itt is voltak kiemelkedően jó táncosok. Mielőtt belevágtam, nem is gondoltam, hogy ennyire izgalmas a mezőbándi tánc. A fiatalok nagyon lelkesek, sokan közülük tavaly, tavalyelőtt is itt voltak. Ők sokkal szerencsésebb helyzetben vannak, mert van forgatós néptáncos tapasztalatuk. Ők már felfedezték a páros viszonyt, az egymáshoz való alkalmazkodást. 

Viseletbe zárt örökség és generációk tánca

A Bekecs Néptáncszínház is jelen volt a táborban, nagyon érdekes előadást tartott Viseletbe zárt örökség címmel. Saját viselettárukból Ritziu Ilka-Krisztina mutatta be a viseleteket, majd a beöltözött párok meg is „táncoltatták” azokat. 

A Bekecs után következett a generációk tánca, ami szintén nagy sikert aratott a közönség köreiben, hiszen a Kincsásó Egyesület tagjai saját gyermekeikkel léptek színpadra. A gyerekek tánca mindig boldoggá és büszkévé teszi a nézőket, főleg a nagyszülőket.

A tábor meghívottjaiként felléptek a Maros Művészegyüttes táncosai is, akik szintén színfoltot adtak a tábornak. 

Minden évben megtartják a tábori vetélkedőt, ami a falusi életről, a kihívásokról szól, s ami mindig vicces megoldásokkal szórakoztatja a közönséget, sok énekkel és mókával. 

A táborban elmaradhatatlan a Köllő Melinda gyógyszerésznő előadása, melyet Modern fűszereink, mint dédnagyanyáink idején címmel követhettek végig az érdeklődők. 

Megteltek a 70 literes üstök

Mindig érdemes megállni a tábori konyhánál, ahol az egyesület tagjai, férfiak és nők azért dolgoznak, hogy a legfinomabb falatok kerüljenek az asztalra. A menü változatos volt, annyi étel készült, hogy mindenkinek elég legyen. A tánc után mindenki éhes, bármilyen ételt készítenek elő, elfogy, van úgy, hogy a fiatalok kétszer-háromszor is fordulnak repetáért.

– Kívülálló ki sem tudja számolni, hogy mekkora mennyiséget kell levesből, másodikból készíteni, hogy mindenkinek elég legyen. 70 literes üstökben főztek, de azért 70 literesben, mert nagyobbakat nem kaptak. Megszabott mennyiségek szerint készülnek az ételek, levesből például 350 grammot számolnak egy személyre. S ha 150 fiatal ül le az asztalhoz, akkor 150-nel kell szorozni, plusz még 50 adagot számítani, hogy bőségesen legyen étel. A húsból 150–200 g-ot számolnak személyenként. A babgulyást például 25 kg húsból és 25 kg zöldségből főzték – szóval nem kis mennyiség! 

A táborzáró napon a résztvevők református istentiszteleten vettek részt, végül a részt vevő csoportok gálaműsora következett. 

A tábort idén Mezőpanit község önkormányzata, a Mezőbergenyei Református Egyházközség, a Magyar Művészeti Akadémia, a Lanka, az Artezi, a Timko és a helyi cégek támogatták. A helyi cégek jövedelemadójuk 20 százalékát teljesen erre a célra ajánlják fel.