Igen, így vesszővel értendő, hiszen az utóbbi időben Crin Antonescu államfőjelölt a parlamenti képviselővé avazsált juhász után Románia dísznémetével gazdagította a liberális párt sorait.
Igen, így vesszővel értendő, hiszen az utóbbi időben Crin Antonescu államfőjelölt a parlamenti képviselővé avazsált juhász után Románia dísznémetével gazdagította a liberális párt sorait. Egyesek szerint nem véletlen, hogy a pártkongresszus előtti napokban folyamodott ehhez a lépéshez, amellyel megerősíteni kívánja pozícióját a szakadozó liberális táborban. Hogy mégsem olyan megnyugtató számára a helyzet, ahogy Klaus Werner Johannisszal, Szeben milliomos polgármesterével együtt nyilatkozták, az újságírók elleni heves kirohanásai jelezték. Mintha mind jobban elveszne a lába alól a talaj, újólag bizonyítva, hogy az önuralom, a megfelelő műveltség és diplomáciai készség hiányában nem ő a legalkalmasabb a legmagasabb állami tisztségre. A kifelé is megnyilvánuló belső gyengeségét szeretné palástolni azokkal az erősnek tűnő sakkfigurákkal, akiket maga mellé csábít. Egyes vélemények szerint a Tăriceanu-táborra kíván csapást mérni a „német fordulattal”, más politikai elemzők azt állítják, hogy abban az esetben, ha Ponta pályázná meg az elnöki széket, akkor a sikeres német polgármester kerülhetne a kormányfői tisztségbe. Megjelenése ugyanakkor jelzésértékű lehet a mindig magabiztos Ponta felé, hogy a koalíciós párt vezetőjeként ő sem pótolhatatlan a kormányfői szerepben. A találgatások tárháza ennél sokkal gazdagabb. Vannak, akik úgy érzik, hogy Antonescu Erdélyt szeretné meghódítani azzal, hogy vezetői tisztséget szán Johannisznak a liberális pártban. A legutóbbi elnökválasztáson ugyanis Erdélyt csúnyán elbukta a liberális vezér. Bár Antonescu sakkjátszmájában sorolhatnánk tovább a lehetséges okokat és lépéseket, de nézzük meg inkább, hogy mit nyerhet vagy veszíthet a szebeni polgármester azon, hogy újra bábfiguraként mozgatják, ő pedig – széles mosollyal – hagyja, hogy előre tolják. Sőt, meg is magyarázza, hogy véleménye szerint a Német Demokrata Fórum, amelynek az országos elnöki tisztét betölti, nem tekinthető pártnak. Ezért vállalta el, hogy belép a liberálisok soraiba, s Románia focikedvelő főjuhászának kollégája lesz.
A dúsgazdag szebeni elöljáró valószínű nem számolt azzal, hogy a nemzeti türelmetlenség felfokozott hangulatában az ő dísznémetsége sem nyújthat védelmet, s bejelentését követően már elkezdődött ellene a lejáratási kampány. Megvádolták, hogy SRI-tiszt, de az ellenkezőjével is, miszerint az állambiztonságra tör. Előszedték a régi vádat, hogy Szeben megyei tanfelügyelőként gyerekeket árusított ki nyomtalanul a tengerentúlra, s telekspekulációval gyarapította vagyonát. S ha egyszer kikezdték, amiben a Nagy-Románia Párt is oroszlánrészt vállalt, valószínű a folytatás sem marad el. Ezek után feltevődik a kérdés, hogy a kényelmes polgármesteri bársonyszékből érdemes volt-e belesétálni a politikai zűrzavarba? Ami pedig Erdélyt illeti, azzal, hogy a nacionalista felhangokkal ékeskedő liberálisok közé lépett, kétséges, hogy a párt megnyerte volna Erdélyt. Magyar szemszögből nézve sokkal inkább elveszítette azt.
