Napsugaras, szivárványos Koloratúra

* Megnyitó vidám hangulatban… (balról) Mana Bucur és László Noémi a marosvásárhelyi Art Nouveau Galériában 2025. február 28-án 
(Fotó: N.M.K.)

Most már Marosvásárhelyen is. Hosszas erdélyi, magyarországi bemutatkozó turné után március 20-ig az Art Nouveau Galériát vidámítja két gyermekirodalmi lapunk illusztrátorainak színesen forgatagos kiállítása. Aki ott volt a február végi megnyitón, a kedvderítésre utólag bármikor elővehető katalógust is megszerezhette. A 2023-ban megjelentetett pompás kis kötet révén a Napsugár és a Szivárvány 31 illusztrátoráról tudhat meg többet, miközben a művészek sajátos képi világába is bepillanthat. Persze az élő találkozás a Kultúrpalotában élményekben teljesebb volt, a sok jelenlevő, kicsik és nagyok zsongása, jókedve mindenkit magával ragadott. László Noémi főszerkesztő és a házigazda Mana Bucur keramikusművész ezt is kiemelte méltató beszédében. Azzal a reménnyel tetézve, hogy a nagy érdeklődés a tárlat iránt mindvégig megmarad, a gyerekcsoportok pedig folyamatosan ott lesznek az érdeklődők között.

A kiállítás természetesen szakmai hangsúlyokat is felerősíthetett a Koloratúrát ilyen szempontok szerint megközelítőkben, a tárlat ilyen tekintetben sem adós. Jó látni, milyen sok tehetséges művész és mekkora kedvvel fordult az eltelt több mint két évtizedben a gyermekirodalom, a valós és a mesevilág felé, a különböző illusztrátornemzedékek mennyi ötlettel, találékonysággal igyekeztek meghódítani ezt a különleges alkotói területet. László Noémi ezt költőként, szerkesztőként hatványozottan érzékelheti és honorálja. A katalógus előszavában ennek így adott hangot: „A sikeres illusztráció a bátrak műfaja, azoké, akik tudják, hogy a jó képnek a szövegtől el kell rugaszkodnia, és azoké, akik ugyanakkor ismerik a határt, amin túllépve a kép az ihlető szövegtől már elszakad. A bemutatkozó alkotók érdeme nem feltétlenül az egyszeri mű, hanem az időben megvalósuló alkotói ív, az őket a két gyermeklaphoz fűző hűség. Hűség a szóhoz, az anyanyelv és a művészet megszerettetésének ügyéhez, mert végső soron ez fűzi össze mindazokat, akik közvetlenül, illusztrátorként, és közvetve, a két gyermeklap szerzőiként e kiállítás anyagát létrehozták”.

Ez a szerves összekapcsolódás abban is markánsan megnyilvánul, ahogy a kiállításon szereplő grafikusgenerációk, a legidősebbek és a legifjabbak magától értetődő természetességgel kerekítik ki, gyarapítják harmonikussá ezt a fantáziadús gyermeki univerzumot. Stílustól, technikától, műfaji preferenciáktól függetlenül. Ugyancsak László Noémit idézve: „A grafikától a pasztellen és monotípián át a tusrajzig, akvarellig, a papír- vagy textilalapú kollázsig és a digitális rajzig, festészetig sok mindenre bukkanhatunk. Erős, fekete vagy színes kontúrok, elfolyó színfoltok, hajló vagy szálkás vonalak, markáns vagy leheletfinom satírozás, álomszerű vagy épp a karikatúrák világához közelítő tálalás – mint ahogy a jazzben, úgy tűnik, itt is bármi megtörténhet, feltéve, hogy mögötte hiteles művészi képzelőerő áll”.

Érdemes ezeknek a váratlan „eseményeknek”, történeteknek az Art Nouveau-ban a végére járni, a fantáziánknak mindenképpen szárnyakat ad ez a hangulatüdítő kiállítás.