Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése

1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában az 1956-os forradalom 1958. június 16-án kivégzett miniszterelnökét, Nagy Imrét és mártírtársait.

1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában az 1956-os forradalom 1958. június 16-án kivégzett miniszterelnökét, Nagy Imrét és mártírtársait: Maléter Pál egykori honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt. Az MTI Sajtóadatbank összeállítása a történtekről és az előzményekről:

Az 1980-as évek végére Magyarországon nyilvánvaló lett az általános gazdasági, politikai és társadalmi válság. Az egyeduralkodó Magyar Szocialista Munkáspárttal szembenálló, egyre erősebb politikai erők 1989. március 22-én létrehozták az Ellenzéki Kerekasztalt, hogy együttes fellépéssel kényszerítsék a hatalmat a demokratikus változásokra. Kemény harc folyt az MSZMP-n belül is az úgynevezett keményvonalasok és a reformerek között, a nézeteltérések egyik sarokpontja épp a múlttal való szembenézés, 1956 újraértékelése volt. Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi albizottságot állított fel, hogy dolgozza fel a szocialista múltat, készítsen friss értékelést egyebek mellett az 1956-os eseményekről.

A történelmi tisztánlátásra irányuló törekvést fokozódó társadalmi nyomás is ösztönözte. Az 1988 tavaszán alakult Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) azt tűzte ki működése céljául, hogy a köztudatból eltüntesse a kommunista diktatúra történelemhamisításait. 1988. június 6-án, Nagy Imre perének 30. évfordulóján a TIB felhívást intézett a magyar társadalomhoz, követelve a kivégzettek tisztességes újratemetését és rehabilitálását.

1988. június 16-án a rákoskeresztúri Új köztemetőben 300-400 ember helyezett el koszorút a 301-es parcellában, a mártírok feltételezett sírjánál, a Batthyány-emlékmécsesnél 100-150-en jelentek meg, köztük az ellenzék több vezetője, a rendőrség 16 személyt fogott le. Ugyanezen a napon Párizsban, a Pére Lachaise temető 44-es parcellájában felavatták a forradalom kivégzettjeinek jelképes síremlékét.

1988. november 29-én az MSZMP KB Politikai Bizottsága határozatot hozott a kegyeleti kérdések rendezéséről, s kapcsolatba lépett az ellenzékkel, a családtagokkal.

1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja egy rádióinterjúban kifejtette, hogy a történelmi albizottság a kutatások alapján „nép-felkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek”, valamint hogy „1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés”.

1989. február 14-én a TIB az Igazságügyi Minisztériummal megállapodott abban, hogy az áldozatok újratemetésére június 16-án kerül sor. Az MSZMP a temetést végül azzal a kitétellel engedélyezte, hogy az legyen a „nemzeti megbékélés napja”.

1989 áprilisában ötnapi kutatás után megtalálták Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait, arccal lefelé, kátránypapírba csomagolva.

A TIB követelésére 1989. május 10-én az Igazságügyi Minisztérium közzétette az 1956. december 20. és 1961. december 13. között a bíróságok által halálra ítéltek és kivégzettek névsorát: a listán 277 személy szerepelt, később a további kutatások alapján e szám módosult.

Az MSZMP KB május 8-i ülésén elhangzott, hogy a Nagy Imre-per tényállása nem megalapozott, majd megkezdődött a felülvizsgálati eljárás. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1989. május 26-án úgy döntött, hogy a párt hivatalosan nem képviselteti magát a temetésen, de azon a párt tagjai részt vehetnek.

1989. június 16-án a Hősök terén, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót.

A ravatal mellett az áldozatok hozzátartozói, családtagjai, az egykori rabtársak foglaltak helyet, a díszőrséget a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Politikai Foglyok Szövetsége és más szervezetek képviselői adták. A szertartáson mintegy 250 ezer ember vett részt, az eseményeket élőben közvetítette a rádió és a televízió. Az egykori 56-os elítélt Göncz Árpád megnyitó szavait követően Vásárhelyi Miklós a Nagy Imre-csoport tagjai, Mécs Imre az 56-os forradalmi ifjúság képviseletében, Rácz Sándor mint a Nagy-budapesti Központi Munkástanács egykori elnöke, Zimányi Tibor három rendszer börtöneinek ismerőjeként, Király Béla az emigráció és a fegyveresek nevében, Orbán Viktor pedig az új generációs ifjúság nevében mondott beszédet. A TIB-bel történt megállapodásnak megfelelően a hatalom részéről Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes helyezett el koszorút. Lerótták kegyeletüket az egyházak, a diplomáciai testületek, valamint magyarországi és külföldi szervezetek képviselői.

A koporsókat ezután a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájába vitték, ahol a családtagok, a harcostársak és a barátok koszorúinak elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát, az egyházi szertartást kérő hozzátartozók kívánságára a különböző felekezetek papjai megszentelték a sírokat. A család által felkért személyek búcsúbeszéde után a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak, és megáldották a 301-es parcellát.

1989. július 6-án (különös egybeesés révén Kádár János halálának napján) a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa, a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán, Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket bűncselekmény hiányában felmentette.