Hetven év a jövőért

*Fotó: Több évtized véndiákja tért vissza az alma materbe

A nyárádszeredai líceum fennállását ünnepelték

A nyárádszeredai középiskola fennállásának 70. évfordulóját ünnepelték múlt szombaton. Ez az alkalom nemcsak jubileum, hanem találkozás a múlttal, közös emlékekkel és mindazokkal az értékekkel, amelyek hét évtizeden át formálták az intézmény szellemiségét – hangzott el a rendezvényen. Múlt, jelen és jövő találkozása volt a kisváros középiskolájában a múlt heti esemény. Egykori és jelenlegi diákok, pedagógusok, barátok nyújtottak egymásnak kezet, tekintettek bizalommal a jövő felé, és jelenlétükkel bizonyították, hogy a Bocskai nem csupán egy iskola, hanem egy nemzedékeket összekötő erős közösség.

A Nyárádmente szellemi világítótornya

„Hetven év egy ember életében hosszú idő, egy intézmény életében pedig olyan örökség, amelyet nem csupán években, hanem emberi sorsokban, emlékekben, közös munkában és közös sikerekben mérünk” – kezdte köszöntőjét a középiskola igazgatója, Fülöp László. Helyiként és egykori diákként úgy véli, ez az iskola a Nyárádmente magyarságát szolgálta, utat mutatott és mutat a jövő felé. Több mint ötezer fiatalt indított el innen az élet útjára, ők mindannyian magukkal vittek valamit. Ez az iskola mindig képes volt alkalmazkodni a változó időkhöz, és ennek egy célja volt, és marad a legfontosabb küldetése is: embert faragni. Nemcsak nekünk van szükségünk az iskolára, hanem annak is ránk, arra, hogy őrizzük értékeit, gyarapítsuk örökségét, hogy továbbra is méltó bástyája legyen a Nyárádmente magyarságának. Az iskola mi vagyunk, akik valaha beléptek a kapuján, akik dolgoztak érte, akik hittek benne, és akik ma is tovább viszik Bocskai szellemiségét – hangsúlyozta az intézményvezető.

Szabó Zoltán körzeti tanfelügyelő szerint a hetven év nem az öregedés jele, hanem a gyökerek megerősödése. Még fiatal az intézmény, de már vannak emlékei, eredményei és jövőképe – mondta el a felszólaló, aki rámutatott: az elmúlt évtizedekben orvosok, tanárok, mérnökök, kereskedők és szerelők, de mindenekelőtt becsületes édesapák és édesanyák lettek az itt végzett diákokból.

A rövid iskolatörténeti bemutató után Veress László segesvári nyugalmazott gyógyszerész, a középiskola első végzős évfolyamának volt diákja nevekkel és évszámokkal elevenítette fel a líceum megalakulását, épülését, fejlődését, első pedagógusait és az első évfolyamok végzőseit, eredményeit, amelyek jelentős kulturális folyamatokat indítottak el hosszú évtizedekre, sőt remélhetőleg évszázadokra a településen.

Az iskola közösségeket formál, hidakat épít emberek és nemzedékek között. Ennek szép példája, hogy az ünnepségen jelen volt a magyarországi testvérintézmény, a móri SZC Perczel Mór Technikum, Szakképző Iskola küldöttsége is. A tanoda néhány nappal ezelőtt fennállásának már a 140. évfordulóját ünnepelte, ezen a szeredai iskola küldöttsége is jelen volt. A két közösség összetartozását nemcsak programok, látogatások, hivatalos együttműködések jelentik, hanem a közös nyelv, kultúra és történelmi sors is összeköti őket, élő kapcsolat, amely hidat alkot a fiatalok, tanárok, értékek és a jövő között – mutatott rá Vendég Szabolcs, a móri iskola igazgatója. 

„Összeköt ez a hely és az iskola”

A közösség ünnepének is tartja ezt a napot Somodi Szilárd, a kisváros alpolgármestere, az iskola egykori diákja. Úgy véli: ez a líceum hetven éve küldetést teljesít, tudást ad, értéket közvetít. Az iskola egy közösség, amely formálja a jellemet, hitet ad a jövőre, és megtanít arra, hogy felelősséggel tartozunk egymásért és a szülőföldért. Bocskai István szellemi öröksége ma is időszerű üzenetet hordoz. A hit, a közösséghez való hűség és az összetartozás ereje azok az értékek, amelyek ma is megtartanak bennünket, és amelyekre egy iskola építhet.

Egykori diákként Novák Levente szenátor is bevallotta: a felnőtté válás egyik legfontosabb állomása volt számára ez a hely, ahol tanult, hibázott, és egy életre meghatározó hatású pedagógusokkal találkozott. Mindazonáltal úgy érzi, a líceum története nemcsak az elmúlt évtizedek sikeréről szól, hanem arról is, hogy ez a közösség képes volt megőrizni és továbbadni a tudást, a kultúrát és az összetartozás érzését. Azt kívánja, hogy ez az iskola a következőkben is ugyanilyen biztos pont legyen a nyárádmenti és marosszéki magyar közösség életében, olyan hely, ahol a fiatalok tudást szerezhetnek, és ahol megtanulják, hogy a gyökereikből erőt lehet meríteni a jövő építéséhez.

Ebben az iskolában történt élete egyik sorsfordító pillanata, tanulmányai vége felé kapott megerősítést a jézusi elhívásra – vallotta be Szövérfi Mihály mezőcsávási református lelkipásztor is. Ugyanígy nem véletlen, hanem elhívás az is, hogy Isten minket magyarként a Nyárádmentére, Erdélybe helyezett, ezért a mi felelősségünk nagy, és a jövőnk nem a távoli döntéshozókon múlik, hanem azon, hogy merünk-e életet fakasztani e tájon, hogy gyermekeink, unokáink mernek-e gyermekáldást vállalni, és lesz-e bátorságuk ebbe az iskolába íratni gyermekeiket, hogy a fény ne aludjon ki e falak között – érvelt az iskola egykori diákja.

Emlékezés, tisztelgés, jelhagyás

Ma, amikor a múlt előtt tisztelgünk, egyúttal a jövőért is felelősséget vállalunk – figyelmeztette az ünneplőket az iskola igazgatója, ezért ennek megfelelően nemcsak díszbeszédekről szólt a jubileumi alkalom.

Egy perc néma csenddel adóztak az iskola elhunyt igazgatói, pedagógusai és diákjai előtt, majd tisztelettel és hálával hajtottak fejet mindazok előtt, akik az elmúlt évtizedekben munkájukkal, tudásukkal, elhivatottságukkal és emberségükkel hozzájárultak az intézmény építéséhez, fejlődéséhez, hírnevéhez. Ennek megfelelően a helyi és a móri középiskolák vezetői az emlékezés és megbecsülés koszorúit helyezték el az udvaron álló emlékoszlopnál.

Az iskola 60 éves jubileuma alkalmával fát ültettek az udvaron, és ezúttal sem maradt el az emlékjelhagyás: az iskola négy diákja helyezte el a talajba a platánfát. A faültetés ősi jelképe a folytonosságnak, a gyökereknek, a növekedésnek. Így ez a fa a jövőnek szóló üzenet is: gyökerei a múltat őrzik, ágai a jelent ölelik át, élete a jövő nemzedékek elé néz.

A fa mellett egy kőre helyezett emléktábla emlékeztet: Újabb tíz év a jövőért. Ez a címe annak az emlékalbumnak is, amelyet ez alkalomra az iskola kiadott a 60 éves évfordulón megjelent kötet folytatásaként. Ezt az ünnepség hivatalos részét záró himnuszéneklés után is át lehetett venni, de alkalom nyílt a véndiákok találkozására, beszélgetésre, múltidézésre, s ugyanezt szolgálta az iskolatörténeti kiállítás is, ahol sokan viszontláthatták gyermekkoruk iskolapadjait, mértani eszközeit, tankönyveit, de a harminc évvel ezelőtt megjelent kezdetleges számítógépes eszközöket is. A teremben nemcsak hazánk „egykori dicsőséges vezetőjének” képe volt a falon, hanem a hetven év alatt összegyűlt osztályképek és diákalbumok is.

Megható pillanatok

A nyárádszeredai Csizmadia György egyidős a középiskolával, és 1975-ben érettségizett. Jó érzéssel, szeretettel tért most vissza erre a helyre, jó volt viszontlátnia egykori iskolatársait, tanárait. Szép emlékek kötik ehhez az udvarhoz, részese volt annak a korosztálynak, amely 1974-ben negyedik helyen végzett a középiskolák közötti országos kézilabda-bajnokságon. Ha a mostani körülmények között sportolhattak volna, valószínűleg bajnokok lettek volna, de akkor csak egy agyagos pályával kellett beérjék – idézte fel emlékeit a Népújságnak.

A csíkfalvi Farkas Éva 1987-ben érettségizett itt, és mindig büszke volt arra, hogy ebben az iskolában tanult. Nagy örömmel tért vissza, és sajnálja azokat, akik nem lehettek az eseményen, mert olyan gyönyörű pillanatoknak volt a részese, amiket örökre a szívébe zárt. Májából érkező diákként érettségizett itt 1994-ben Marton Irén is, aki ma nyárádszeredaiként meghatott szívvel tért vissza az alma materbe, ahol nemcsak tudást, hanem életre szóló emlékeket és emberi értékeket is kapott.

Iskolatörténeti visszatekintő

Nyárádszeredában az oktatás a 14. századig vezethető vissza, amikor szerzetesek tanítottak itt, míg a 17. század elején már pap tanítók látták el az oktatási feladatokat, őket fokozatosan iskolamesterek váltottak fel. A 19. század végén az intézményt államosították, és 1947-ig elemi iskolaként működött. Abban az évben jelentős előrelépés történt, megnyílt a gimnázium, aminek bővülése nyomán 1956-ban létrejött a középiskola is. A közösség összefogása révén a főtéren új, emeletes iskola épült, a jelenlegi épület mellett tornaterem és emeletes műhely. 1978-ban a középiskola különvált az általánostól, és a mostani helyére költözött. Az utóbbi másfél évtizedben jelentősen fejlődött, új emelettel bővült, és korszerű tanműhely is épült mellé.

Az iskola 1963-ig Makszim Gorkij nevét viselte, 1976-ig Nyárádszeredai Líceum, 1990-ig Agráripari Líceum volt. Azután ismét elméleti líceum lett, 1996-tól iskolaközpontként működött. Bocskai István nevét 2006-ban vette fel, 2012 óta Bocskai István Elméleti Líceum a neve.

Megalakulásakor László Gyula lett az intézmény igazgatója, akit Barra Endre követett, majd Albert Sándor, Timár Ferenc, Adorjáni Árpád, Györfi János, Szász Ferenc, Oltyán Csaba, jelenleg pedig Fülöp László vezeti. Munkásságuk nyomán a több évszázados oktatási hagyományokra épülő intézmény a térség egyik meghatározó szellemi és oktatási központjaként szolgálja a nyárádmenti közösségeket.