Helikon 100 Marosvécsen

*Fotó: Nagy Tibor

Az erdélyi magyar irodalom origója

Egy évszázad telt el azóta, hogy báró Kemény János marosvécsi kastélyába hívta össze a Trianontól sújtott erdélyi magyar alkotókat. A legendás helikoni találkozókon egy olyan – politikai és felekezeti ellentétektől szabad – kulturális, szellemi közösség született, amelynek öröksége ma is élő és ható. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jubileum alkalmából meghirdetett Helikon 100 emlékév, amelynek egyik jelentős mozzanatára július 17–19. között kerül sor a vécsi Kemény-kastélyban. A részletekről július 1-jén, szerda délelőtt tájékoztatták a főszervezők a média képviselőit a marosvásárhelyi Studium Hubban.

A két és fél napos rendezvénysorozatot a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet a Kemény Auguszta Kulturális Egyesülettel közösen hívja életre. A sajtóreggelin jelen levő Ugron Győző felvezetője után Szebeni Zsuzsa, a Liszt Intézet igazgatója könnyed történelmi időutazásra hívta hallgatóságát, ezt megelőzően pedig arra is kitért, hogy a július derekán zajló program létrejöttéért egy baráti, de közben igen komoly szervezőmunka folyik, amely nagymértékben Ugron Győzőnek és Nagy Kemény Gézának, a Kemény-kastély tulajdonosának, a Kemény Auguszta Kulturális Egyesület elnökének, valamint a mögöttük lévő csapatnak köszönhető. A jubileumi rendezvény motivációját Szebeni Zsuzsa így foglalta össze:

– Úgy gondolom, hogy azt a fantasztikus vendégszeretetet, azt az összefogást, amit Kemény János és felesége, Augusta Patton tanúsított az egész erdélyi közösség irányában, soha nem felejthetjük el. Mi folyamatosan kutatunk újabb és újabb tények és elemek után, bár csodálatos elődjeink, Marosi Ildikó, Dávid Gyula és mindazok, akik a Helikon történetével foglalkoztak, óriási iratanyagot tettek le elénk. Mégis folyamatosan újabb kis adalékokat találunk, amelyek által ezek az események egyre inkább kikristályosodnak, jelentőségük egyre inkább megnövekedik. A trianoni döntés után egy vákuumhelyzet alakult ki; az anyaországgal való kapcsolattartás megnehezedett, a helyi hatalommal való viszony kialakulóban volt; az erdélyi magyarság kettős szorításba került. Érdekes módon legelőször a nőszövetségek eszméltek fel, szinte pillanatokon belül nagyon aktívan vállalták fel azokat a szociális és kulturális szerepeket, amelyeket meg kellett oldani. De igazából a kulturális stratégia kigondolása a helikoni találkozókon valósult meg. Azon túl, hogy egy nagyszerű, demokratikusan szerveződött erdélyi íróközösség találkozott, a szerepük sokkal tágabb volt, hiszen magukra vállalták a műfordítás, a muzeológia, a gyűjtemények, a nemzetiségekkel való kapcsolatok kérdéskörét, a szociális kérdéseket. (…) Az első találkozónak hatalmas következményei voltak: egyrészt az, hogy megindult az Erdélyi Helikon című folyóirat, ami kovásza lett az erdélyi magyar kultúrának; másrészt megindult az Erdélyi Szépmíves Céh, amely egy olyan könyvsorozatot hozott létre, ami a mai napig meghatározza mindazokat, akik erdélyi irodalomban, illetve művészetben gondolkodnak. Akármelyik irányban indulunk a kultúrában, origóként ezt a bizonyos helikoni csoportosulást találjuk meg – vonta le a következtetést Szebeni Zsuzsa, majd elárulta, hogy őt mindig lenyűgözi az a kulturális pezsgés, ami az egykori marosvécsi találkozók időszakát jellemezte.

Egy fantasztikus „szövet” kiáradása 

– Egyszerre működött ott az Erdélyi Helikon, a Hitel, a Pásztortűz, az Ellenzék, a Magyar Fiatalok. Nemrég, egy nagyszabású kiállítás összeállítása kapcsán, kiderült, hogy mindezzel párhuzamosan 1929–1932 között Kolozsváron egy Művészeti Szalon nevű folyóirat jelent meg havi rendszerességgel. (…) Ezt az egész Erdélyi Helikont úgy képzelem el, mint egy fantasztikus szövetet, ami folyamatosan kiárad. Megvannak a találkozók, a tematikus lapszámok, előre megvannak az előfizetők, akik fenntartják az Erdélyi Szépmíves Céhet, de nem elégednek meg ennyivel. Különféle városokban helikoni esteket tartanak, ahol maguk a szerzők olvassák fel műveiket. Ezenkívül a fiatalokkal is fenntartják a kapcsolatot: egyrészt nagyon komoly anyagi támogatású pályázatokat írnak ki a számukra; a legtehetségesebb diákokat pedig már a diákkörökön belül ösztöndíjakkal ösztönzik arra, hogy a felvállalt kulturális tevékenységeket minél magasabb szinten műveljék. Egy olyan szellemi mag gyűlt tehát össze Marosvécsen, ami, azt hiszem, páratlan a maga nemében – összegzett a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet igazgatónője. Szebeni Zsuzsa azt is kiemelte, hogy az emlékév kezdeményezője Dávid Gyula irodalomtörténész, ő tartja kézben a programsorozat szellemi részét, hozzá futnak be a szálak.

„ahova csak lábujjhegyen…”

Nagy Kemény Géza, Kemény János másodszülött unokája húsz évvel ezelőtt határozta el, hogy hazatelepül Budapestről a családi örökség megőrzése érdekében. Akkor még csak ígéret volt arra, hogy visszaszolgáltatják a marosvécsi kastélyt. Ez végül tizenegy évvel ezelőtt következett be, és azóta 70-80 eseménynek – többek között az Erdélyi Helikon leszármazottjai találkozójának – adott otthont a műemlék épület.

– Azért tartom nagyon fontosnak a jubileumi emlékrendezvény megszervezését, mert a világ fejlődése abba az irányba mutat, hogy szép lassan elfelejtjük a fontos mérföldköveket, amelyeken a magyar irodalom és kultúra végigment – mondta a közelgő rendezvénysorozat házigazdája. Nagy Kemény Géza a továbbiakban a helikoni találkozókon többször jelen lévő Wass Albertet idézte: „Marosvécs az erdélyi magyar irodalom Olimposza volt, ahova csak lábujjhegyen és lélegzetvisszafojtva lehetett belépni”. 

– Remélem, hogy a mostani rendezvény egy kezdet lesz az Erdélyi Helikon újraélesztésére. Ezért szerepelnek írói találkozók is a programban – tette hozzá Kemény János unokája, majd görög–skót származású nagyanyja, Augusta Patton alakját idézte fel, aki nélkül nem születtek volna meg a helikoni találkozók, amikor ugyanis a báró felvetette hitvesének, hogy „mit szólnál, Gesztikém, ha a keszthelyi helikoni találkozók mintájára megszerveznénk egy itteni Helikont?”, a nagyasszony az alábbi kérdéssel válaszolt: „mikor kezdjük a szervezkedést?”

Írótalálkozó, mint egykor

A továbbiakban Szebeni Zsuzsa a július 15–17. közötti rendezvénysorozat programját körvonalazta. Elsőként a Helikoni asszonyok című kiállításról szólt, ami nem a helikoni írónőket, kreatív női résztvevőket idézi meg, hanem azokat az asszonyokat, jórészt feleségeket, akik múzsaként, társként, szervezőként a támaszt biztosították a találkozókhoz, később pedig az írói hagyatékokat gondozták. 

A Liszt Intézet igazgatója a rendezvény legfontosabb mozzanataként az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) bevonását említette. 

– Arra kértük fel a szervezetet, hogy egy általa függetlenül összeállított, 26 fős írói listát megszólítson, és ez a megszólítás olyan jól sikerült, hogy tudomásom szerint a 26-ból 23 alkotó vissza is jelzett, és jelen lesz egy írótalálkozón. A programnak az úgymond zárt körű része ez a tanácskozás, amely korábban is az Erdélyi Helikon sajátja volt. Mivel azonban szeretnénk a közönséget is megszólítani, a meghívott írók azokból a munkáikból, amelyeket az alkalomhoz leginkább méltónak tartanak, egy maratoni felolvasóestet tartanak. Azt szeretnénk, hogy ezáltal a helikoni eszmének a központi gondolata megvalósuljon – tette hozzá Szebeni Zsuzsa.

Kemény János-szoboravató

Az együttlét egyik legünnepibb pillanata minden bizonnyal Kemény János szobrának felavatása lesz. 

– Úgy gondolom, itt az ideje annak, hogy ez a hatalmas íróegyéniség, az erdélyi magyar íróközösség összekovácsolója megkapja azt a helyet, amit eddig távolról sem ért el – jegyezte meg a Liszt Intézet vezetője a marosvécsi polgármesteri hivatal szoborállítása kapcsán. Ez az esemény nyitja meg június 18-án, szombat reggel a rendezvénysorozatot, amely egyebek mellett számos tárlatnyitót tartalmaz. Ilyen például a Hitel című lap történetét bemutató tablókiállítás, valamint az Olosz Lajos-emlékkiállítás, amelynek dokumentumanyagát a leszármazottak hozzák el Marosvécsre. A Liszt Intézet azt a mintegy 160 dokumentumot hozza el, amelyek egy nagyobb tárlat részeként tovább bővítik a helikoni kört, legyen szó tűzzománcemblémáról, Kós Károly önarcképéről vagy Gy. Szabó Béla kis vázlatrajzairól. Ennek a kiállításnak egy interaktív része is lesz, a szervezők ugyanis keresnek bizonyos helikoni vonatkozású értékeket, például egy Kuncz Aladár-szobrot, aminek elkészültéről és átadásáról hét tudósítás is tanúskodik. Egy másik keresett kincs Bánffy Ferenc mecénási emlékplakettje.

A programpontok között a Helikon folyóirat tematikus számát bemutató kerekasztal-beszélgetés, valamint a helikoni leszármazottak nyilvános eszmecseréje és irodalomtörténeti beszélgetés is helyet kapott. A kör a zene irányában is bővül a Classic Trio kottakülönlegességeket – Bánffy Miklós valcerét és Teleki Ádám Szilvássy Karolának átadott kottáját – bemutató klasszikus zenei koncertjével. A várkastély belső udvarán Dsida Jenő megzenésített Psalmus Hungaricusát adja elő a marosvécsi Kiscsillagok és Minicsillagok ifjúsági csoport, továbbá több helikoni szerző megzenésített művével a Titán együttes is gazdagítja a kínálatot. A szombati nap táncházzal zárul. 

Vasárnap Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, Nagy Kemény Géza testvére tart előadást, továbbá Takaró Mihály irodalomtörténész előadása is meghallgatható, a vécsi diákok pedig helikoni írók műveiből összeállított műsorral lépnek közönség elé, majd népzene-előadásra és a Holdvarázs együttes koncertjére is sor kerül. 

A százéves évfordulóra a szervezők létrehoztak egy honlapot www.helikon100.ro címmel, amely egyrészt a különböző eseményekről tájékoztat, másrészt – egyféle virtuális emlékhelyként – a helikoni közösség történetével, ezen belül a szellemi műhelybe bekapcsolódott 55 alkotó életével ismerteti meg az érdeklődőket. A tervek szerint a felület tovább bővül, a rendezvénysorozat véglegesített programja mellett igazi helikoni sztorikkal is találkozhat majd az odalátogató.