Jól gondold meg, mit kívánsz, mert teljesülhet! – tartja a mondás. Hogy mennyire igaz, legjobban a mai bizalmatlansági indítványról szóló szavazás tanúsíthatja.
Jól gondold meg, mit kívánsz, mert teljesülhet! – tartja a mondás. Hogy mennyire igaz, legjobban a mai bizalmatlansági indítványról szóló szavazás tanúsíthatja. Hiszen könnyen megtörténhet, hogy „átmegy”, és az Ungureanu-kabinetnek mennie kell. Az ellenzék pedig, amely évek óta ezt óhajtja, éjjel-nappal azt szajkózta, hogy a narancssárga kormánynak buknia kell, és nyakra-főre nyújtotta be a bizalmatlansági indítványokat, amelyeket a „nagy túlélő” kis Boc mind megúszott, most oda jutott, hogy nem hisz a szemének. Azaz a számoknak, mert nagyon könnyen megtörténhet, hogy a mai szavazás nyomán az történik Ungureanu csapatával, amit Boccal szerettek volna, hogy megtörténjen.
Tehát a kérdés: jó-e vagy rossz, illetve kinek jobb vagy kinek rosszabb, ha átmenne a bizalmatlansági indítvány. Kényes és kínos is az ellenzék számára a mai szavazás, a nyilatkozatokból úgy tűnik, a kezdeményezők nem várták, hogy sikeresen átvihetik, inkább egyfajta politikai játéknak szánták, ami egyrészt jól mutat a választók szemében, hiszen mindenkinek elege van a kormánypártból, amely úgy demokrata, hogy egyben liberális, és úgy ámít hazug ígéretekkel, hogy közben „vérzik a szíve”.
Na már most, ha a bizalmatlansági indítvány átmegy, és az ellenzék kénytelen lesz átvenni úgymond a hatalmat, akkor komoly kutyaszorítóba kerül. Amellett, hogy egy rakás nyomorúságot zúdít a saját nyakába, neki kell megszerveznie az előrehozott választásokat, amire nincs felkészülve, és ami sok bajjal és felelősséggel jár. Ezért (is) remélte, hogy a mostani beadvány is csak a mumusindítványok sorát fogja szaporítani. Hiszen, bármennyire is csábító a hatalom, ismerjük el, ellenzékben sokkal egyszerűbb a politikai élet. Főleg választási évben, és főleg a megszorító intézkedések sora után igen nehéz a hatalomnak megmagyarázni a be nem váltott ígéreteket és azt, hogy miért remélik ezek után, hogy valaki mégis rájuk voksol. Miközben az ellenzék „vígan” szidhatja őket, s mondhatja, hogy ő jobban tudta volna, mit kell tenni. Szerencséjére mostanig nem volt alkalma „megmutatni”.
Ezért is gondolhatjuk, hogy az ellenzék leghangosabb vezérszónokai titkon azt remélik, a mumus mumus marad. Legalábbis az őszi parlamenti választásokig.
