Oktalan időpazarlásnak vélik egyesek a tanításmentes tanítási hetet, melybe óvodáktól középiskolákig minden oktatási intézménynek be kellett kapcsolódni.
Oktalan időpazarlásnak vélik egyesek a tanításmentes tanítási hetet, melybe óvodáktól középiskolákig minden oktatási intézménynek be kellett kapcsolódni. Tapasztalataim szerint korántsem így áll a helyzet. Igaz, hogy jövő héttől szünidőn vannak a gyerekek, és két hét alatt bizonyára bőven lesz idejük kipihenni az elmúlt három hónap erőpróbáit, mégsem lehet elvitatni ennek a – közösségi élményeknek teret engedő – öt napnak a fontosságát. Leginkább talán a tizenéveseknek van szükségük ezekre az iskolán kívüli, szórakoztatva nevelő, csapatépítő, rejtett tehetségeket felszínre hozó programokra. És nem csak a felsoroltakért. A tizenkét év fölötti kiskorúak korosztálya az utóbbi időben valahogy kiszorult a szabadidő eltöltésére kijelölt terekről. A játszóterek hintái, csúszdái páréves apróságoknak vagy ovisoknak, kisiskolásoknak készültek, talán még az ötödikes, hatodikos gyerekek is elférnek rajtuk, de az álmukban is növő kamaszokra senki sem gondol. Ha ők pattannak fel egy hintára vagy libikókára, az már-már játszótéri vandalizmusnak számít – és naná, hogy felpattannak, hiszen a kamasz ösztönösen megragadja a lázadási, normaszegési lehetőségeket, pláne, ha mellőzve érzi magát. Ha házközelben futballoznak, asztaliteniszeznek, előbb-utóbb kerül egy túlságosan zajérzékeny tömbházlakó, aki a csendórán kívüli időben sem tűri a hangoskodást, ha biciklizni, gördeszkázni indulnak, rövid időn belül – még a Víkendtelepen is – tiltó táblákba botlanak. Persze, ott van nekik a munka ünnepéről elnevezett szellemstrand előtti görkorcsolyapálya, és ott az Extrém park is a Pandúrok sétányán – nem messze a Hidegvölgytől –, de ez még mind kevés. Ha valamennyi mozogni, sportolni kívánó kamasz ezeken a helyeken gyűlne össze talán moccanni sem tudnának. Választási lehetőségek hiányában persze hogy inkább internetes kalandozással töltik a szabadidőt, otthon vagy haveroknál, biztonságban a bíráló pillantásoktól. Ezért fontos számukra a tanítást megszokott környezetéből kimozdító, Iskola másként nevet viselő hét. Annyi valós élmény beszerzésére nyílt, nyílik lehetőség ezekben a napokban, hogy abból talán még egy hónap múlva is töltekezhetnek a tizenévesek. Csupa olyan tapasztalás ez – üzemlátogatások, kirándulások, régi rossz jegyeiket „bevalló” szülőkkel közös délelőttök –, amelyek kedvéért talán még arra is hajlandók lesznek a tinik, hogy szabadidejüket időnként felszabadítsák a virtuális (pók)hálók rabságából.
