A mélynövésű mór megtette kötelességét és távozott a kormányrúdtól, ezzel a hatalmi háború első csatáját megnyerte az ellenzék. De nemcsak a politikusok, hanem a választók jövője szempontjából is fontos történések veleje csak ezután jön. Ami a politikai harcot illeti, a hatalmat 2008-ban magukhoz ragadott demokraták most próbálják menteni a menthetőt, visszavonni a frontvonalból a népszerűtlenné vált harcosokat, és foltozgatni az imidzset a választásokig.
A mélynövésű mór megtette kötelességét és távozott a kormányrúdtól, ezzel a hatalmi háború első csatáját megnyerte az ellenzék. De nemcsak a politikusok, hanem a választók jövője szempontjából is fontos történések veleje csak ezután jön. Ami a politikai harcot illeti, a hatalmat 2008-ban magukhoz ragadott demokraták most próbálják menteni a menthetőt, visszavonni a frontvonalból a népszerűtlenné vált harcosokat, és foltozgatni az imidzset a választásokig. Vesszőfutásukat csak maguknak köszönhetik, aki a válság hajnalán a Kánaán eljövetelével képes kampányolni, az ilyen sorsot is érdemel. Az ellenzék pedig a választási győzelmét sejtető népszerűségi mutatók láttán mihamarabb megrendezné a szavazatvadászatot.
Hogy ki tudják-e kényszeríteni az előrehozott választásokat, vagy mégsem, az még kérdéses, de tulajdonképpen csak másodrendű kérdés. Mert a választók sorsa nem azon múlik, hogy kik ülnek a bársonyszékekben, hanem azon, hogy az illetők mennyire rátermettek a feladatra, és hogyan sáfárkodnak a hatalom biztosította eszközökkel.
Ebből a szemszögből nézve a holnap cseppet sem látszik derűsebbnek. Mert a bársonyszékbe foggal-körömmel kapaszkodó demokraták jogosan mondhatják, hogy az utóbbi évek megszorításait nem lehetett elkerülni, de arról sosem beszélnek, hogy ezeket a reformokat meg kellett volna toldani egy gazdaságélénkítő csomaggal is, amilyen a mór tarsolyából sosem került elő. Akkor lehetett volna megmentő, de így inkább csak tűzoltó volt.
Amikor jobban ment a szekér, kivétel nélkül mindegyik párt arra használta fel a hatalmat, hogy az állami apparátust duzzasztotta fel és halmozta el, tudván, hogy az állami alkalmazottak és a nyugdíjasok szavazataival csak pénzkérdés a választási győzelem. Ameddig van pénz. Ennek a pártszínektől független román „gazdaságpolitikának” a levét isszák most a demokraták. De ebben a műfajban mindig jelesül teljesített a jelenlegi ellenzék is, amikor a kezében volt a kormányrúd. És most is képtelenek a választások tétjén túl gondolkodni, hiszen bár gyakorlatilag már munkatársként lehetne alkalmazni a szocdem és liberális politikusokat a hírtévék vitaműsoraiban, arról még érdemben semmit nem mondtak, hogy mihez kezdenének az országgal egy kormányzati ciklus alatt. Ha ők is csak a nemzetközi hitelezők íródeákjaiként akarnak kormányozni hozzáértés híján, akkor több választásnak is elébe nézhetünk a következő években, de az adófizetőket a jólét nem fogja elkényeztetni.
