Régi és fájdalmas igazság, hogy ott, ahol egy adott ország ügyeit botcsinálta illetékesek igazgatják fejetlenül, a változásokból mindig a kisember húzza a rövidebbet.
Régi és fájdalmas igazság, hogy ott, ahol egy adott ország ügyeit botcsinálta illetékesek igazgatják fejetlenül, a változásokból mindig a kisember húzza a rövidebbet.
Ősztől megint szorítanak az adóprésen, mert úgy tűnik, sikerült kiizzadni az idegenforgalmi ágazatra váró átalányadó szabályait. A szakterület már jó néhányszor leszerepelt konzervatív gazdája pénteken jelentette be, hogy a szűk négy éve háromszázezer kisvállalkozás kipusztítását eredményező adónemet októbertől készülnek újjáéleszteni. Így ne csodálkozzunk, ha az idei nyaralószezonban a vendéglátósok borsos árakkal igyekeznek majd bebiztosítani a túlélésüket a jövő idényig, nyilván a turisták kirobbanó örömére. A régi-új adóról túl sok konkrétumot még nem tudni, de annyit már igen, hogy a szállodaláncok mentesülnek alóla. Pipogya szabályalkotók sosem merik a multik bajszát megcibálni, inkább a máról holnapra alig túlélő kicsiket lökik még egy lépéssel közelebb a gödörhöz. Ahelyett, hogy a meglévő adószabályok betartatását tanulták volna meg, bő két évtizednyi piacgazdaságosdi alatt. Akkor nem kéne új sarcokat kitalálni az adócsalás visszaszorításának jeligéje alatt, csakhogy egy, az adófizetőt tisztelő szabályrendszer működtetése túl nagy kihívás a politikai ajánlólevelekkel bársonyszékbe ültetett „szakértőknek”.
És valójában az adóprést szorítják tovább egy olyan, látszólag pozitív intézkedéssel is, mint a nemzetgazdasági alapbér tegnaptól érvénybe lépett emelkedése. Aminek kapcsán nem felejtették el kikürtölni, hogy a magánszféra 677 ezer munkavállalójának emelkedik ötven lejjel a bére. Azt már nincs tartása emlegetni az illetékeseknek, hogy ilyen gazdasági környezetben ez az intézkedés a fenti tábor mintegy öt számjeggyel kifejezhető részét az év végéig munkavállalóból munkanélkülivé teszi. Nálunk a politikusok fehérgalléros bűnözőkként tekintenek a vállalkozókra, abból ítélve, hogy a munka után fizetett adóteher nagysága szempontjából nagyon előkelő helyen állunk egy képzeletbeli világranglistán. Ha volna bennük felelősségtudat, és birtokában lennének a kellő szakértelemnek is, akkor olyan kormányprogramokkal és gazdasági intézkedésekkel kéne előálljanak, hogy a minimálbér háromszorosánál kevesebbet legyen szégyen fizetni a cégszférában. De nálunk érdemi munka helyett méltatlanul alacsony áron, két lépcsőben száz lejért kunyerálják a munkavállalók szavazatait. Akiknek a zsebéből a „béremelést” pisszenésnyi idő alatt kiveszi a szintén tegnaptól emelkedett gázár, amit lassan nyugati szinten kell kipengetni, de meg sem kéne éreznünk azt, ha a huszonéve nyugati életszínvonalat ígérgető politikusok a saját boldogulásukon kívül az országért is hajlandóak, és képesek lettek volna ésszel dolgozni.
