Minden szavazat számít – ez volt eddig minden egyes választási kampány fő szlogenje. A rendszerváltást követő években az emberek szentírásnak vették, s rekordszámban mentek el szavazni. Aztán az évek múltával, csalódva a be nem tartott politikusi ígéretekben, évről évre kevesebben járultak az urnákhoz, csökkent a választási kedv.
Minden szavazat számít – ez volt eddig minden egyes választási kampány fő szlogenje. A rendszerváltást követő években az emberek szentírásnak vették, s rekordszámban mentek el szavazni. Aztán az évek múltával, csalódva a be nem tartott politikusi ígéretekben, évről évre kevesebben járultak az urnákhoz, csökkent a választási kedv.
Ha megkérdezték őket, az emberek egy része legyintett, mások pedig azt mondták: teljesen mindegy, ki győz, „egyik rablóbanda megy, a másik jön”. Nagyjából, sajnos, így is van, maga az egyre nehezebbé, kilátástalanabbá váló élet bizonyítja. Miközben a lakosságnak mind nagyobb hányada süllyed a megélhetési küszöb közelébe, politikusaink nagy része látványosan vagyonosodik.
„Minden szavazat számít” volt a szlogen akkor is, amikor az elnök népszavazáson arról kérte ki a „nép” véleményét, egyetért-e azzal, hogy a honatyák számát 300-ra csökkentsék. A nép ismét véleményt mondott, több mint ötven százalékos részvétel mellett a választópolgárok 88,87 százaléka mondott igent arra, hogy csökkentsék a parlamenti képviselők és szenátorok számát, amely a referendum idején, 2009-ben összesen 471 főt tett ki. Tehát a referendum étvényes volt, a „nép” szavazással mondta ki az akaratát, gondolva, hogy számít a szavazata. Ezzel szemben a múlt vasárnapi szavazás nyomán háromszáz helyett szinte a duplája, vagyis kb. 580 honatya fog éjt nappá téve dolgozni az ország felemelkedésén.
Egy másik elokvens példa arra, hogy mennyire számít a népakarat, éppen a múlt vasárnapi marosvásárhelyi szenátorválasztás eredménye. A körzet egyetlen jelöltje sem érte el a szavazatok abszolút többségét, egyik azonban 40% fölött teljesített, a következő jelöltre leadott szavazatok száma is meghaladta a 30 százalékot, és mégis ki lett a győztes? Az, aki a harmadik helyen végzett alig több mint tizennégy százalékkal. Az értetlenkedőket azzal fizetik ki, hogy „ezt dobta ki a számítógép”, vagy hogy „nem értenek a matematikához”. Lehet, hogy nem értek a matematikához, állított meg tegnap egy ismerősöm az utcán, de én az életben többé nem szavazok. Mit válaszolhattam volna erre? Hogy el kell menni, mert minden szavazat számít?
