A mezőpanitiak fejet hajtanak a hagyományok előtt

A vasárnap délelőtti harminc fokos melegben hét-nyolc kilót nyomó egyenruhában hősiesen állták a sarat az anyaországból, valamint Erdély különböző tájairól érkezett huszárok, miközben a mezőpaniti óvoda udvarán ünnepélyesen felavatták a Marosvásárhelyi 9. Magyar Királyi Honvéd Huszárezred mezőpaniti egységét, és felszentelték az egység zászlaját. A paniti huszárcsapat különlegessége, hogy legifjabb tagja mindössze kilencéves.

Fotó: Nagy Tibor

A vasárnap délelőtti harminc fokos melegben hét-nyolc kilót nyomó egyenruhában hősiesen állták a sarat az anyaországból, valamint Erdély különböző tájairól érkezett huszárok, miközben a mezőpaniti óvoda udvarán ünnepélyesen felavatták a Marosvásárhelyi 9. Magyar Királyi Honvéd Huszárezred mezőpaniti egységét, és felszentelték az egység zászlaját. A paniti huszárcsapat különlegessége, hogy legifjabb tagja mindössze kilencéves.

„Erőt, tisztességet!” – nemcsak köszönési mód ez a két fogalom a huszárok körében, hanem életszemléletüket is tükrözi, hiszen a huszárságot nem a díszes öltözék, nem a ló jelenti, hanem az erő és tisztesség, a bajtársiasság és a segítségnyújtás minden helyzetben – hangzott el a vasárnapi ünnepségen, amelyen a mezőségi település több mint kétszáz lakója megjelent. Ez is beszédes bizonyítéka annak, hogy a panitiak ma is fejet hajtanak a hagyományok előtt. Az esemény ünnepélyességét fokozta, hogy részt vettek az avatáson a debreceni hagyományőrző huszárok, a hortobágyiak, Erdélyből pedig az erdőszentgyörgyi, a szovátai, Sárpatakról a Mátyás-huszárok, Sepsiszentgyörgyről a Székely Virtus huszárjai, Gernyeszegről pedig az alakulóban lévő Mátyás-huszárok képviselői. Bartha Mihály polgármester elégedetten jegyezte meg, 100 éve ennyi huszár nem fordult meg Mezőpanitban, és hangsúlyozta, hogy Panitban a lótartás a közösség életmódjához tartozik. Csontos János, a Debreceni 2-es Honvéd Huszárezred főhadnagya elismerésének adott hangot, mivel a paniti fiatalok felvállalták, hogy feltámasztják a lovas hagyományokat. Kezdeményezésüket példaértékűnek nevezte, hiszen, mint mondta, manapság, amikor minden gépesedik, sajnos háttérbe szorul a lótartás, amikor egy-egy településen megkérdezik, hány ló van a faluban, szinte egy kézen meg lehet számolni őket. Az ünnepi beszédeket követően a paniti huszárok letették az esküt, majd Pitó Antal lelkipásztor megáldotta az egység zászlaját. A hangulatot a nagyváradi Meleg Vilmos színművész, valamint Bodó Csaba és
Barabási Gyöngyi helybéli művészek előadása tette még ünnepélyesebbé.

Nem sajnálták az anyagi áldozatot

Az újonnan felavatott paniti huszárcsapat tagjai zömében 20-30-as éveikben járó fiatalok. Kapitányuk Bodó Benjámin, a legfiatalabb tag pedig az alig kilencéves Bodó Dávid. További tagok: Bodó Szabolcs, Dávid édesapja, Mátyus Balázs, Bartha Mihály, Bodó Csaba, Kovács Levente, Jánosi István és a 16 éves Borbély Balázs. Bartha Mihály polgármester – maga is frissen avatott huszár – elmondotta, a falubeliek értékrendjében kiemelt helyet foglal el a hagyományőrzés, ennek az életben tartásáért hajlandók anyagi áldozatot is hozni. Így tett a kilenc paniti fiatal is, akik önerőből vásárolták meg a huszárruhát, amely felszerelés személyenként 2500-3000 lejbe kerül. A paniti huszárok öltözéke Szabó Lajos szabómester keze munkáját dicséri. Bodó Benjámin kapitány a Népújságnak elmondta, a kék mente, a kék dolmány és piros nadrág az első világháború előtti kort, az 1867–1918 időszakot idézi, ekkor volt jellemző ez a viselet, és ők, hagyományőrző huszárként, ezt a kort szeretnék képviselni. – Eleinte a lovak iránti szeretet vezérelt. Amikor valaki magára ölti ezt a ruhát, más embernek érzi magát. Felemelő érzés lóháton, karddal az oldalunkon végigvonulni az emberek között. Elődeinkre gondolunk, akik annyi áldozatot, véráldozatot is hoztak azért, hogy ez a föld a miénk maradjon – fogalmazott a paniti huszárok kapitánya.

Ötéves korában ült először lóháton

A vasárnapi avatóünnepség talán egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor a közönség vastapsa közepette a legifjabb huszárt, a kilencéves Bodó Dávidot szólították, hogy kézjegyével ellássa az „aranykönyvet”, a paniti huszárok krónikáját.

Elismerésre méltó, ahogyan a kis Dávid hősiesen helytállt az avatóünnepségen, huszárruhába öltözve, csákóval a fején, kihúzva magát, órákon keresztül állt társai mellett a tűző napon, és a felvonuláson pónilova hátán kísérte végig a kis csapatot. Az ő példáját látva bizony nem kell attól tartani, hogy Panitban nem lesz aki továbbvigye a huszárság hagyományát. A kis Dávid elárulta, édesapjától örökölte a lovak iránti rajongást, alig ötéves volt, amikor első alkalommal ült egyedül lóháton. Van saját lova, a Peti névre hallgat, és a kis Dávid maga viseli gondját, eteti, csutakolja a négylábút, akárcsak a nagyok. A huszárság vonzerejét számára az jelenti, hogy beöltözhet a szép ruhába, kardot viselhet, és emiatt a többi gyerek felnéz rá – válaszolja kérdésünkre a legfiatalabb paniti huszár. Édesapja, Bodó Szabolcs megjegyezte, nagyon büszke kisfiára. – Bizony elég nehéz huszárnak lenni, főleg ebben a nagy melegben. Mondtam neki, hogy húzza ki magát, pedig szegénynek a hátát már nagyon húzta a mente – jegyezte meg mosolyogva az édesapa.