Az a hír járja, hogy a kormány több tagja meglátogatta az állatkertet. A kormány mellé rendelt független pszichológusok és lélekcukrászok egyesített tanácsa azt javasolta, hogy ilyenkor, midőn az éjszaki féltekén korán ránk sötétedik, sétáljanak ki déltájban a természetbe.
Az a hír járja, hogy a kormány több tagja meglátogatta az állatkertet. A kormány mellé rendelt független pszichológusok és lélekcukrászok egyesített tanácsa azt javasolta, hogy ilyenkor, midőn az éjszaki féltekén korán ránk sötétedik, sétáljanak ki déltájban a természetbe. Nyújtózzanak nagyokat, ásítsanak bátran a kormányülésen, lehetőleg gyakran tegyék a kezüket a szájuk elé, és hanggal is kísérjék az ásítást, mellyel fölös energiák szabadulnak fel, így olyan hangot hallathatnak, mint gyermekkorukban indiánosdi közben.
A kormány néhány tagja, köztük felelős államtitkárok és magasan beosztott bizalmas osztályvezetők is, minden dolgukat hátrahagyva, panyókára vetett milliós zakóban kisétáltak az állatkertbe. A kormányőrség csak hüledezett, de mert nem kaptak külön parancsot, hogy tartóztassák fel az őrizet nélkül az utcára merészkedő politikai életjelenetek szereplőit, vállukat vonogatták és továbbengedték őket. Még egy kezdő szimatot sem küldtek a nyomukba. Csak bejegyezték a tényt a kapusnaplóba.
Néhány kormánytag, főtitkár, referens és belső bizalmi ember könnyedén lépdelt az utcán. Nem kellett attól tartaniuk, hogy felismerik őket a tömegek vagy a tömegből akárki is. Az utóbbi időben a tévénézési szokások sokat változtak, az emberek csak az időjárás-jelentésekre, szimfonikus közvetítésekre és a könyvajánló kultúrműsorokra kapcsolták be készülékeiket kora délután, különben sokat olvastak, moziba jártak, vegetáriánus koszton fogyóztak, a bevásárlóközpontok legforgalmasabb boltjai így karácsony vagy húsvét táján a könyv- és olcsó, természetes édességeket árusító üzletek voltak. A Youtube-ra senki sem tett fel kormánypárti pornókat.
Az a néhány miniszter, államtitkár, főelőadó és gazdasági szakértő minden baj nélkül elérte az állatkertet. Persze magukban nagyon csodálkoztak, hogy milyen pompásan és könnyedén bírják a gyaloglást. Igaz, egyszer-kétszer eltévedtek a városban GPS és libériás gépkocsivezető nélkül, elfelejtettek a fontosabb útkereszteződésekben megkülönböztető jelzést használni, igaz, nem is volt náluk a sárga vagy kék villogó, a keselyűvijjogó iPod-kütyszer.
Kint az állatkertben tényleg pompásan hancúroztak. Kedvükre fogócskázhattak a ketrecek és állatházak között, senki sem ünnepelte őket, nem voltak üdvözlő- és kortesbeszédek, nem kínálták őket gyanúsan szutykos butykosokból bundapálinkával kövér, izzadt vidéki elnökök és helyi titkárok, az állatok nem akartak folyton dalra fakadni vagy rövid bundájú ribiket rájuk tukmálni.
Ezzel szemben gyorsan rájuk ereszkedett az éjszaka, feltámadt a hűvös szél is, a lámpákat nem gyújtották fel a sétányon, az állatházak hívogatóan hunyorogtak rájuk, cinkos egybeolvadás permetezett rájuk. Furcsamód senki sem merte/akarta kitessékelni az utolsó látogatókat: egyszerűen levegőnek nézték a gondozók, őrök és zoográfusok.
Néhány miniszter, parlamenti vezérszónok, frakcióvezető, államtitkár, akik elindultak az állatkerti kijárat felé, soha nem találtak ki. Állandóan eltévedtek, de nem nagyon bánták, nem tört rájuk pánikroham. Végül a pánikszoba helyett a zsiráfházat választották. Leheveredtek.
Aznap este nagyon fontos megbeszélésre várta az államfő a kormányt, a parlamenti csapatok vezércsahosait, államtitkárokat, de néhányan hiányoztak. És a legcifrább az volt, hogy senkinek fel sem tűnt. Vagy nem is hiányoztak?
