A jelenlegi kormánykoalíciónak úgy nyolc hónapot adnék. Mármint letöltendő fegyházbüntetést – viccelődtünk az év végén egy esélylatolgató beszélgetésen. De mivel minden viccben van igazság, valóban megérdemelnék, már csak a kabinetnövelő székosztogatási játékukért is.
A jelenlegi kormánykoalíciónak úgy nyolc hónapot adnék. Mármint letöltendő fegyházbüntetést – viccelődtünk az év végén egy esélylatolgató beszélgetésen. De mivel minden viccben van igazság, valóban megérdemelnék, már csak a kabinetnövelő székosztogatási játékukért is. Hazai válságkezelő megoldás növelni a minisztériumok számát. Szaporodnak a léhűtők, és a bürokrácia varázsköpenyére újabb korrupciózsebek kerültek. Nincs miért finnyáskodni. Ilyen az ország. Demokratikusan verik át a népet. Vízfejűre növesztett parlament ül a nyakunkon. Jól kifundálták: a mi szavazatunk ürügyén betereltek tíz tucat bársonyszékaspiránst a hátsó sorokból. Ha így folytatódik, nemsokára nagyobb parlamentünk lesz, mint az Európai Uniónak. Igaz, ott a pozitív diszkrimináció elve érvényesül: a kisebb országokat népességükhöz arányítva több hely illeti meg, mint a nagyokat. Azért, hogy minden politikai vélemény képviseltetni tudja magát. De ki beszél mifelénk politikai nézetekről? A liberális álca mögé bújtatott szélsőjobbos nacionalista juhosgazda és magyarfóbiás pártvezére, na meg az úgynevezett konzervatív lecsó? A szocdemes csődületet is hiába kérdeznénk a mozgalmi múltról, legfeljebb a kondér körüli tülekedésre emlékezhetnek.
Mert ilyen az ország.
És mi sem vagyunk különbek. Legalább év elején jó lenne a gyarlóságainkkal szembenézni. Levetkőzni kocsmai bölcsességeken alapuló erkölcsmércénket, kidobva az „aki dolgozik, nincs ideje pénzt keresni” életfelfogást. A közéletünk megtisztítását pedig kezdjük a saját portánkon. A múlt évi, végtelenített kampányhónapokban kiderült: a minket képviselni akaró politikusok eltájolták magukat. A csecsemőkorban levő néppárt budapesti csöcsön csüngve követelte jussát a bársonyszékhez. Még a „honosítási irodákat” is bevetették a harcba. Kudarcos eredménnyel. Bebizonyosodott, hogy a huszonhárom évnyi tusványosi szabadegyetem káderiskolája nem elég a boldoguláshoz. A finnyáskodó lejárató kampány sem volt nyerő. A gondolkodó embereket nem lehetett félrevezetni. És nem az RMDSZ nyerte ezt a testvércsatát. Főleg itt Maros megyében nem, ahol minden részében recseg-ropog a szervezet. A nyáron hamu alá söpört konfliktus újból felparázslott. A kilencvenes évek elejétől hatalmi pozíciókban levők diktatórikus eszközökkel próbálták érvényesíteni jó szándékúnak vélt elképzeléseiket. A marosvásárhelyi szervezet hasonlóképpen reagált. Így sikerült elbaltázni polgármesterjelölt-állítását. A Vass–Frunda csatározás kudarcot szült. A tanácsosi lista összeállítása magán viselte a szekértáborok egymásnak feszülését. Végeredményben egy súlytalan, tehetetlen alpolgármestert taszítottak a felhergelt városvezető ketrecébe. Ezek után várható volt a parlamenti választások eredménye. Higgadt, problémafeltáró, megoldást kereső vitára van szükség, hogy magára találjon a magyarság által kitalált, felépített, fenntartott szervezet.
A kígyó évében nem csak a régi bőrt kell levedleni.
