Naiv ember azt hihetné, csak viccben létezhet olyan eset, hogy a vevő a felduzzasztott árú portékát tapsolva fogadja, mintegy megköszönve, hogy fölösen húznak ki pénzt a zsebéből.
Naiv ember azt hihetné, csak viccben létezhet olyan eset, hogy a vevő a felduzzasztott árú portékát tapsolva fogadja, mintegy megköszönve, hogy fölösen húznak ki pénzt a zsebéből. Pedig nem, ilyen a valóságban is van, a marosvásárhelyi tanács múlt héten lezajlott ülésén szűk nézőtérnyi lakótársulási képviselő tapsolt, amikor a testület többségi döntéssel elfogadta húsz újabb tömbház hőszigetelésének műszaki gazdasági mutatóit. Az önkormányzatnál egy hónappal korábban kirobbant hőszigetelési botrány kapcsán ugyanis a városháza fél szájjal elismerte, hogy a munkálatok egyes tételeit túlszámolták, de hogy pontosan mennyivel, az nyilván nem derült ki. A jelek szerint a tapsolóknál sem esett le a tantusz, hogy így az önrészük is több lesz, mint lennie kellene.
A kérdéskör anyagi vonzata felett nem egyszerű dűlőre jutni, mert a sajátos balkáni szokásrend szerint az idevágó szabályok elég körmönfontak ahhoz, hogy hozzáértőnek se legyen egyszerű benne eligazodnia, annyi a biztos, hogy a hőszigetelési program elég jó üzlet a dolgok tövén forgolódó helyhatósági illetékeseknek ahhoz, hogy egy kiadós választási mázzal is bekenjék a margóján nyitott vitát.
A botrány februárban a hőszigetelési munkálatok túlduzzasztott költségbecslését számon kérő képviselői interpellációval kezdődött, amelyre már akkor volt egy olyan rögtönzött válasz, hogy az illető kampánycélzattal szólalt fel. A polgármesteri hivatal illetékesei időközben írásban is válaszoltak az észrevételekre, részben beismerve, hogy valóban történtek hibák. Világosan nem tisztázódott minden kifogás, de arra volt elég energia, hogy valaki a hőszigetelési program várakozási lajstromán szereplő tömbházak lakótársulási illetékeseit „felvilágosítsa”, hogy úgymond meg akarják torpedózni a tömbházaik hőszigetelését. Így siettek az illetők a tanácsterembe, ahol a kérdés margóján kaptak még egy értékes politikai eligazítást, olyan kijelentésbe csomagolva, hogy az árak azért magasak, mert a program elindítása idején illetékes fejlesztési miniszter korában rossz szabályokat alkottak. Ezután következett a tapsolós közjáték. Az így megvezethető emberek vélhetően szűk négy éve is tapsoltak, amikor egyes helyi választottak regáti pártvezérei bér- és nyugdíjemelést ígértek kétkezes mellveregetés kíséretében, és azóta sem okultak belőle, hogy nem minden szép, ami annak látszik.
