Megnyert és elvesztett csaták

Pál-Antal Sándor új könyvének bemutatója

Marosvásárhely története az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején – erről szól dr. Pál-Antal Sándor történész, akadémikus, nyugalmazott levéltáros új könyve, amely szeptember végén jelent meg a Mentor Könyvek kiadónál. Szerkesztője Káli Király István, a könyvet dr. Süli Attila, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum történésze lektorálta. Bemutatóját, amint már említettük, az 1848–49-es magyar szabadságharc 175. évfordulója tiszteletére rendezett konferenciát követően tartották a Kultúrpalota kistermében.

A 85. életévét töltő Pál-Antal Sándort Káli Király István köszöntötte hosszas taps kíséretében. Ez a kötet „történetírói tevékenységének hattyúdala”, idézte a szerzőt, majd hozzátette, hogy annyi kötet megírására fogja rábírni, amennyire csak lehet. A történésznek az a rendeltetése, hogy írja a történelmet, a szerkesztőnek pedig, hogy folyton erre biztassa. Elhangzott, hogy sokan járultak hozzá a könyv megjelenéséhez, de aki igazán felmérhette, hogy milyen szintre jutott el Pál-Antal Sándor szintetizálóképessége, úgy, hogy a legapróbb részletek sem maradtak ki a könyvből, az a szakember, dr. Süli Attila hadtörténész, aki részt vett a kötet méltatásában is. 

A következőkben a szerző vette át a szót, aki bevallotta, hogy 1848-as kérdésekkel 2000 előtt nem foglalkozott. Levéltárosi feladatának a források közzétételét tekintette, amelyek feldolgozása a kutatók feladata lenne. 1998–99-ben, a forradalom évfordulóján nagy rendezvények voltak, tudományos ülésszakokat lehetett tartani (amire támogatást is adtak), tanulmányokat, könyveket lehetett írni. Várta a helyi levéltárba a kutatókat, de egy sem jelentkezett. Ekkor ambicionálta meg magát, hogy ír pár forráskötetet 1848-ról. Így elég gyors munkával összehozta az első forráskötetet az 1848-49-es marosvásárhelyi, marosszéki, udvarhelyszéki, csíkszéki és végül közös munkával a háromszéki eseményekről. Ezt követően vált 1848-as szakértővé. Majd következett egy külön kötet Csíkszék történetéről. A Marosvásárhelyről szóló könyv megjelenéséig azért kellett 15 évet várni, mert ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy otthon érezze magát az 1848-49-es kérdésekben. Ami, „bár történetírásunk egyik központi témája volt”, a forradalomról és szabadságharcról „tudományos igényeket is kielégítő összefoglaló írás a várost illetően mindmáig hiányzott” – olvasható a Bevezetésben.  

Együttműködésükről dr. Süli Attila történész számolt be. Elmondása szerint sokat „zaklatta” új tanulmányokkal Pál-Antal Sándort, aki szorgalmasan feldolgozta a kapott anyagot. A vendég hadtörténész végül kijelentette, hogy lehet még új monográfiát írni a marosvásárhelyi, marosszéki 1848-49-es eseményekről, de aki ennek a témának nekifog, Pál-Antal Sándor könyvét nem kerülheti meg. 

A kötet elkészülte után a szerkesztő munkája roppant egyszerű volt, vette át a szót Káli Király István, aki szerint az utóbbi öt évben olyan fejlődésen ment át Pál-Antal Sándor a koncentrált szövegfogalmazás, -felépítés, az átgondolt, logikus tárgyi ismertetés terén, hogy alig volt javítanivaló a szövegen.

Pál-Antal Sándor elmondta, hogy levéltárosként a rendszerváltozásig újságcikkeket írt, amelyek szövege tiszta, az olvasók számára könnyen érthető kellett legyen. Születési adottsága a jó koncentrálóképessége, ezért amikor tudományos tevékenységgel kezdett foglalkozni, nem volt gond számára egy mondatot megfogalmazni. Ebben az is szerepet játszott, hogy könyveket szerkesztett, felfedezte mások hibáit, és azok javítása közben önmagát is fejlesztette. Amikor akadémikus lett, azóta még nagyobb az elvárás, és megtörténik, hogy háromszor olvassa át, amit megírt. Másik adottsága, hogy képes alárendelni a saját szempontjait annak, hogy az olvasó dolgát könnyebbé tegye. Véleménye szerint nagymértékben hozzájárult az eredményhez a család, felesége támogatása, aki megjegyzés nélkül hagyta dolgozni munkaidő után is.

„A rendkívül igényes várostörténeti írásból” kiderül, hogy Marosvásárhely cselekvő részese volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek. A jelentős fiatal értelmiségieket foglalkoztató városban adottak voltak a feltételek a forradalmi változások bekövetkeztére, és ezek szorgalmazása nem is maradt el, az eszmék már 1848 kora tavaszán jó talajba (a királyi táblánál működő  fiatal joggyakornokok, a református kollégium diákjai) „hulltak ahhoz, hogy kicsírázzanak”. Ugyanakkor anyagi és emberi áldozatok meghozatalával a város is kivette részét a szabadságharc küzdelmeiből. Pál-Antal Sándor kutatásainak tárgyát azonban nem kizárólag a forradalmi események képezték, hanem a város története általában. A kötet megírásakor „a levéltári kutatások mellett bőven használta a korabeli erdélyi sajtóban megjelent tudósításokat is”.

A 14 fejezetre és azon belül alfejezetekre tagolt könyvben a szerző bemutatja a város korabeli helyzetét: a népességet felekezeti megoszlás szerint is, a társadalmi viszonyokat, a gazdasági helyzetet, a fontosabb utcákat, épületeket, a város lakóinak életkörülményeit, a város önkormányzatát, egészségügyi, oktatási és művelődési helyzetét, ezen belül a színjátszás kezdeteit, az irodalmi életet. Részletesen beszámol a másfél évig tartó forradalom és szabadságharc időszakának felemelő eseményeiről, mint amilyen a március 25-i fáklyásmenet és a Bodor-kútnál szervezett ünnepély volt ezernyi résztvevővel. Fontos helyet foglal el a kötetben a honvédelem, a 12. honvédzászlóalj, a kötelező nemzetőrség megszervezése, a szabad lovascsapat, a Kossuth-huszárok kiállítása, a marosszéki határvédzászlóalj megszervezése. Olvashatunk a nyertes és a vesztett csatákról, a kiéleződő szász, román és magyar ellentétekről és azok következményeiről. A kötet egyik legmegrázóbb fejezete Marosvásárhely 1849-es megszállásának, a fegyverletétel utáni megtorlásnak, a város kirablásának, a lakosság elüldözésének, elpusztításának, a megtorlásnak a tragikus eseményeiről szól. A szabadságharc utolsó nagy horderejű megnyilvánulása a székely vértanúk elítélése és kivégzése volt, ami nem maradt ki a könyvből. 

A kötet végén a szereplők személyi adatait közli a szerző, valamint a megemlített korabeli okmányokat és visszaemlékezéseket 90 oldalon keresztül. 

Még sok minden elhangzott a bemutatón, és hosszan lehetne írni a könyvről, de a kíváncsiság, az érdeklődés felkeltésére talán ennyi is elég. Hiánypótló, hasznos, érdekfeszítő, „nehéz” olvasmány Pál-Antal Sándor könyve, de minden marosvásárhelyinek (és nem csak) el kellene olvasnia.