Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-04-12 08:25:22
A tanács az RMDSZ parlamenti és kormányzati szakembereiből áll: Gyerkó László szenátor, Lakatos Péter és Antal István képviselők, Moldován József, Borbély Károly és Nagy Zoltán államtitká-rok, valamint Winkler Gyula európai parlamenti képviselő. A tanács tagjai továbbá az akadémiai, a civil, a szakmai és a vállalkozói szféra szakemberei. A tanács szerepéről Winkler Gyulát kérdeztük.
– Mi a lényege ennek a gazdasági tanácsnak, hogy kívánják majd segíteni az erdélyi magyar vállalkozókat?
– A tanács az RMDSZ konzultációs fóruma, amelynek a létrehozásáról már az év elejétől beszélünk, mert a gazdasági kérdésekkel és megoldásokkal, illetve szociális megoldásokkal szemben egyre nagyobb és egyre hangosabban kimondott igény van a magyar közösség részéről Erdélyben.
Az alakuló ülésen eldöntöttük, hogy évharmadonként fog a tanács ülésezni, viszont tematikus munkapontok alakulnak, amelyek állandó jelleggel működnek majd. A következő találkozó a vállalkozóknak, illetve a kereskedelmi kamaráknak fog szólni, hiszen szervezett keretek is fontos ötleteket mutathatnak fel. A reálgazdaságból származó résztvevők, a vállalkozók részéről egyértelműen megfogalmazódott a kis- és közepes vállalkozások fontossága, illetve a banki hitelezés lefagyása, a hitelezési nehézségek valamilyen módon való feloldásának igénye.
– Hazai jellegzetesség ez, vagy hasonló problémái vannak más EU-országok vállalkozóinak is?
– Számomra nem volt újdonság, bármelyik európai uniós országban, bármely fórumon ez hangzik el. Az európai gazdaság alapja, akárcsak az erdélyi gazdaságé, a kis- és közepes vállalkozók. Ami a bankrendszerben történik, nagymértékben függ a globális helyzettől és attól, hogy mikor változik a gazdasági kormányzás, az európai intézkedések mikor hozzák meg az eredményt.
– Ezek szerint nem várható gyors javulás.
– Ilyen szempontból gyors javulás nem várható sem Erdélyben, sem országosan, sem máshol az Európai Unióban, viszont az együttműködés, a kooperáció és az állami támogatásoknak a gyorsabb folyósítása, a bürokrácia, a korrupció csökkentése mind olyan célkitűzések, amelyek elsősorban a kisvállalkozók számára fontosak. A kisvállalatoknak nincs európai pályázati részlegük vagy alkalmazottjuk, a kisvállalkozónak nincs lehetősége arra, hogy könyvelési vagy audit szaktanácsadást tudjon saját cégénél megszervezni, ezért mindezeket szolgáltatni kell a számukra. Azonban sok bizalmi visszaélésre van lehetőség, és az elmúlt időszakban mintha növekedne a számuk mind Magyarországon, mind Romániában. Ezért jobban meg kell ismernünk egymást, és valamiféle üzleti etikai, bizalmi elemeket kell fölállítani. Ez úgy lehetséges, hogy ismerjük meg egymást és dolgozzunk együtt.
– Hogyan ismerjék meg egymást? Például egy egyéni kisvállalkozó egy eldugott kis faluban hogyan léphet kapcsolatba akár más vállalkozókkal, akár a gazdasági tanáccsal? Nem olyan egyszerű azt a bizalmi kapcsolatot kiépíteni, amelyről ön beszélt.
– Úgy, hogy vállalkozásfejlesztő központhoz, kereskedelmi kamarához, helyi vagy regionális kezdeményezéshez csatlakozik az illető. Ezek azok a hálózatok, amelyek kapcsolati tőkét is tudnak szállítani a kis cégeknek. Ha valaki nem tartozik sehova, biztos, hogy nem tud kapcsolatba lépni másokkal.
– Nincs követendő európai példa, ami különösebb befektetés nélkül helyben is megvalósítható lehetne?
– Elhangzott olyan javaslat, miszerint az olaszoktól kellene példát venni. Köztudott, hogy a Romániában és Erdélyben működő olasz cégek elsősorban egymással üzletelnek, egymástól szereznek információkat. Az, hogy a – tudomásom szerint – több mint tizennyolcezer Erdélyben működő olasz vállalkozás a legkisebb cégtől a közepes vállalkozásig sikeres, többek között ennek is tulajdonítható. Mi, magyarok is meg kell tanuljuk, hogy egymásra támaszkodjunk, osszuk meg az információkat. Nyilvánvaló, szemléletváltásra is szükség van, a politikusok részéről pedig aktívabb információáramoltatásra elsősorban. Magamra is értem ezt.
– Hogyan képzelik ezt el?
– Ahogyan eddig is gyakoroltuk. Viszont nyitni kell a cégek felé. Például van olyan vállalkozási egylet az Európai Unióban, a Néppárt keretében, amelyik hetente ülésezik, illetve különböző rendezvényt tart. Azokra el szoktam járni, pedig erre nem nekem kellene elmennem, hanem egy vállalkozónak.
– Hogy jut el oda egy egyszerű, éppen csak túlélő erdélyi kisvállalkozó?
– El kell jutni arra a szintre, amikor a vállalkozó nem úgy érzi, hogy egy brüsszeli utazás teher, hanem amikor majd megengedheti magának a brüsszeli utazást, mert onnan olyan információkat tud beszerezni, vagy olyan rendszerekre nyer rálátást, amelyek neki vagy a szervezetének profitot hoznak. A másik irány az, hogy a vállalkozókat, amennyiben lehet, támogassák itt, Bukarestben. A törvényhozás Bukarestben működik, a törvények módosítását, az alkalmazások javítását Bukarestben lehet elérni, nem pedig Brüsszelben.
Mondok erre is egy példát: január elsejétől havonta kell benyújtsák a civil szervezetek a pénzügyi nyilvántartást és az elszámolást, ami megnehezíti a helyzetüket, azelőtt csak negyedévenként kellett megtenniük. Vissza kell térni az előző rendszerhez, ezt szerintem politikailag el lehet érni.
– Sokan, például azok, akiknek nincsenek kapcsolataik, esetleg a sajtóból juthatnak információhoz. Brüsszelről álmodni sem mernek azok, akiknek esetleg egy kis szatócsboltjuk van egy kis faluban, ahol még a madár is ritkán jár, s az újságot sem naprakészen kapják. Viszont abból sem kapnak teljes körű információt...
– Nem hiszem, hogy nekem kellene méltatnom vagy értékelnem az erdélyi magyar gazdasági sajtót, amely – gondolom, nem sértek meg senkit ezzel – még gyermekcipőben jár. Valóban létezik egy olyan potenciál, ami a sajtón keresztül használható fel, viszont nyilvánvaló, hogy az üzleti életben a személyes kapcsolatot semmi sem tudja helyettesíteni: sem a sajtó, sem a vállalkozási szervezetek. Olyan köröknek kell kialakulniuk, amelyek gazdasági vagy ipari beszállító-körökké alakulnak át, és amelyek a személyes kapcsolatra és a bizalmi tőkére épülnek. Hiszen ha nincs bizalom, akkor nehezen lehet újabb üzleti vállalkozásokat kitalálni, vagy helyesen működtetni a meglévőket.