Tíz nappal az ünnepi visszaszámlálás után megnyugodhatunk: az idei aligha tartozik a csendes, eseménytelen, álmatag esztendők közé. Első hetében legalábbis sikerült jól „megfodrászolnia” sokak kedélyállapotát – elég ha csak a helyi adók emelkedésére vagy egyéb költségnövelésekre gondolunk –, és köztudott, hogy a kezdet magában hordozza, előrevetíti a folytatást.
Tíz nappal az ünnepi visszaszámlálás után megnyugodhatunk: az idei aligha tartozik a csendes, eseménytelen, álmatag esztendők közé. Első hetében legalábbis sikerült jól „megfodrászolnia” sokak kedélyállapotát – elég ha csak a helyi adók emelkedésére vagy egyéb költségnövelésekre gondolunk –, és köztudott, hogy a kezdet magában hordozza, előrevetíti a folytatást. De nemcsak a családi kasszák diszkrét zsugorítójaként érzékelteti az új év, hogy össze nem tévesztendő alig leköszönt elődjével. Ő, a nagybetűs Idén tette például uniós sereghajtóvá Romániát a minimálbérek nagyságát illetően, a tavaly még utolsó helyezettnek számító Bulgáriában ugyanis január elsejétől növelték a legszerényebben fizetett dolgozók bérét, így, ha egy hajszálnyival is, de a szomszéd megelőzött. Persze, nemcsak lehangoló számadatokkal, statisztikákkal üzen, különféle szigorításokkal, tiltásokkal is egyértelművé teszi másságát 2013. Úgy tűnik, az új évben főleg a dohányosokra jár rá a rúd – elgondolkoztató egyébként, hogy míg a minimálbér nagyságát illetően leghátul kullogunk, a füstös szenvedély szempontjából listavezetők vagyunk az öreg kontinensen –, ezután ugyanis le kell mondani az aromás cigarettákról, a nyilvános – kiskorúak által is látogatott – helyeken,vendéglátóipari egységekben, járművekben, játszótereken pedig rá sem lehet majd gyújtani. Kérdés, hogy mennyire szívlelik meg a távolinak, irreálisnak tűnő – nem éppen ma született – intelmet az érintettek, mikor még a hazai törvényhozó fórumon sem vesztegettek eddig időt a kérdés megvitatására. A lakótelepi tömbházak környékén gyakran látni pöfékelő tizenéveseket, sőt kisiskolásokat is, akik a „társaság” kedvéért, beilleszkedési, feltűnési vágyukban válnak észrevétlenül függőkké. Elsősorban rájuk kellene valamilyen módon – személytelen rendelkezések helyett interaktív kezdeményezésekkel, a kornak megfelelő érzelmi ráhatás eszközeivel – több figyelmet fordítaniuk az illetékes külföldi és hazai hatóságoknak. A nagykorú dohányzók felső utasításra történő „felszabadítása” viszont hiú álom. A legszigorúbb törvény, a szükség sem tudta megfosztani a dohányosokat a cigarettától, nem egy felmérés igazolta, hogy a romániai polgár utazásról, ruházati, elektronikai cikkekről is képes lemondani, ha spórolni kényszerül, a 100–300 lejes havi cigarettaadaghoz viszont ragaszkodik. Így ha az uniós tiltásból törvény születne, és valami csoda folytán a lakosság többsége a törvénytisztelők csapatába pártolna át, nyilvános tereinket az elnéptelenedés veszélye fenyegetné. De ilyesmitől aligha kell tartani.
