Maros-parti veteránok, avagy krómcsillanás a napsütésben

Igazi, össznépi majális helyszínévé vált a marosvásárhelyi Sörpatika, ahol szombat délután, szikrázó napsütésben több ezren gyűltek össze különböző okokból.

Fotó: Iszlai Csaba

Igazi, össznépi majális helyszínévé vált a marosvásárhelyi Sörpatika, ahol szombat délután, szikrázó napsütésben több ezren gyűltek össze különböző okokból. Ezen okok egyike a Critical Mass kerékpáros felvonulás, másika pedig a veteránautó-kiállítás volt. Mi utóbbiról számolunk be alábbi sorainkban.

A marosvásárhelyi Classic Car Club Tavaszi parádé címmel szervezett kiállítást és felvonulást a veterán autók és motorok helyi tulajdonosainak, akik közül többen a fent említett klub tagjai. A rendezvény az országos Retromobil Club égisze alatt zajlott, egyazon időben az ország megannyi városában tartottak hasonló aszfaltra lépést, a marosvásárhelyire a Promenada Mall parkolójában gyülekeztek a résztvevők szombat délelőtt. A régi, felújított, avagy eredeti állapotukban megőrzött járművek birtoklása, gyűjtése, használata remek hobbi, amely tükrözi művelőinek életszemléletét is. Egyrészt hajlandóak olyasmibe munkát, anyagiakat, szabadidőt fektetni, amely sokak számára értéktelen (holott korántsem az, sőt), másrészt jelzi a jó ízlést, az értékmentés fontosságát és azt, hogy sokan vannak, akik hiszik, tudják: egy mai jármű hiába rendelkezik vitathatatlanul fejlettebb technikával egy réginél, két dologban sohasem éri a letűnt korok autóit, motorjait utol – ezek egyike a nagybetűs minőség, másika a szintén nem kisbetűs lélek. Akkoriban még nem létezett gyártói, tervezett elavultatás. Végül az úgymond polgári kultúra és értékrend honi visszatértét is jelzi. Bizonyíték erre, hogy szombat délelőtt több mint harminc veterán korú gépjárművet sorakoztattak fel tulajdonosaik a Promenada Mall parkolójában, ahol bárki megtekinthette azokat, beszélgethetett tulajdonosaikkal. Voltak az utolsó csavarig eredeti állapotban megőrzött járművek, és voltak átépítettek is, amelyek ugyan nem felelnek meg a gyűjtők által felállított szabályoknak, de hangulatban, korban is stimmelnek a találkozó lényegével, amely egyrészt az összetartozás érzéséről, másrészt a „civil lakosságnak” való bemutatkozásról szól. Utóbbi képviselőinek arcára pedig a legtöbb esetben mosolyt csalt a nosztalgia, a csillogás, a régi idők karosszériaformákba rejtett, megkérdőjelezhetetlen eleganciája.

E sorok írója egy youngtimer besorolású, közel harmincéves Cadillackel érkezett a találkozóra, amely kortársai – a hetvenes és nyolcvanas évek autói – mellett kapott helyet. Tőlem jobbra Kun Laci Ford Capri típusú sportkocsija állt, majd egy gyönyörű, állólámpás W115-ös Mercedest fogott közre két W123-as a Daimler-Benz egyik legjobb korszakából. A Mall szinte teljes hosszában sorakoztak az autók és motorok. Láttunk – többek között – igen szép VW Bogarakat és ferde hátú Nagy Bogarat, azaz 1600 TL-t, T2-es VW mikrobuszt Hot Rod stílben, piros kerekekkel, fehér csíkos gumikkal, mattfeketén, egy igen szép Triumph Spitfire roadstert, azaz kétüléses, nyitott sportkocsit, több Mercedest és korai 1300-as Daciát, púpos Wartburgot, Fülöp Imre cult stílusban átépített, földön kúszó 601-es Trabantját, Ford Prefectet az ötvenes évekből, két IMZ Arót (egyet átépítve, egyet eredeti állapotban), Citroën 2CV-t, azaz a Kacsát, Opel Kadettet, hátul kaparós Ford Escortot, több 850-es Fiatot,
„mackó” BMW 3-ast, egyes Golf kabriót. Art deco stílben, Mercedes-ruhába bújtatott replikát, cultosított Jettát és természetesen a klubelnök László Róbert C4-es, gyári állapotban lévő Citroënjét, amely 1932-es gyártási évével a mezőny (és a megye) legrégebbi, forgalomba bejegyzett gépkocsija. Motortulajdonosok ezúttal kevesebben érkeztek, a két Mobra mellett csupán Bálint Örs Rat stílben átépített Simson robogója (lapunkban korábban írtunk róla) és a marosvásárhelyi rádiós Nemes Attila kolléga BMW R65-ös típusú motorkerékpárja állt. A díszes gépi társaság legtöbb tagja igen jó állapotban van, ami szintén jelzi: a veteránautózás kultúrája felívelő pályára állt, végre mindennél fontosabb az eredetiség megőrzése és a minőségi technikai, esztétikai felújítás.

Déli két órakor indultunk a felvonulásra. A 81 éves Citroën vezette a veterános sort, amelybe – a hazai közlekedési átlagkultúrára jellemző módon – az útkereszteződéseknél több ideges, uborkafás balkáni paraszt is bepofátlankodott, holott a járókelők többsége azonnal heves fényképezésbe kezdett, midőn bennünket megpillantott, a gyermekek pedig elaléló sikolyokkal rögzítették zsenge tudatalattijukba a ritkán látott felhozatalt. A majd’ egy órán keresztül tartó vonulás végét a Sörpatika képezte, ahol esmént kiállítottuk a masinákat. Hamarosan a Critical Mass kerékpáros tömege is berobogott a Maros-partra, így teljessé vált a kép, elkezdődött a majálisozás, tökéletes hétvégi programponttá téve a szép időben, napsütésben sem szűkölködő április huszadikát.