A Magyar Kultúra Lovagja cím birtokosára emlékezem
Most, amikor a szászrégeni Magyar Tanítóképzőben végzett osztályom 60. évfordulójának megünneplésére készül, illő megemlékeznünk egyik elhunyt nagyszerű osztálytársunkról is, Nagy Ferencről, akit 2008-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntettek ki.
Most, amikor a szászrégeni Magyar Tanítóképzőben végzett osztályom 60. évfordulójának megünneplésére készül, illő megemlékeznünk egyik elhunyt nagyszerű osztálytársunkról is, Nagy Ferencről, akit 2008-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntettek ki.
Feri csodálatos ember volt, tele lelkesedéssel, hatalmas szervezői tehetséggel, istenadta karmesteri képességekkel. A Nyárád melletti Búzaházán született, 1949–53 között a mi osztályunkban tanult a szászrégeni képzőben. A legsúlyosabb lelki nehézségekkel végezte el tanulmányait, mert édesapját többször kuláklistára tették. Ferit mindannyiszor kizárták, és a helyzet tisztázása után visszavették az iskolába. Kiváló zenei adottságaival hamar kitűnt társai közül, ezért Kis Elek zenetanár úr pártfogásában kis karmesterré nőtte ki magát. Nagyszerű énektanárunk, a mi kedves Elek bácsink sokszor megbízta énekkarunk vezetésével, hadd ügyesedjék, bátorodjék a fiú! Harmadévesen, amikor falumunkára mentünk, sokszor ő dirigálta a kórust. Emellett táncolt is a tánccsoportban. Én meg szavaltam.
Napról napra rémítően hatott ránk az egyre erősödő, esztelen osztályharc, szívhasítóan kegyetlennek éreztük, amikor az úgynevezett „osztály idegen egyéneket” kidobták, kiűzték az iskolából. Szegény Feri minduntalan rettegett, hogy mikor kerül sor rá. Valahogy mégis sikerült megkapnia a diplomát. Utána addig makacskodott, amíg szeretett szülőföldjére, a Nyárádmentére került. Mikházán, a művelődési osztály nagy álmélkodására, rövid időn belül hetventagú vegyes karral állott elő. Barátaival együtt megszervezte a nyárádmenti kórustalálkozókat. Közben Csíkfalván lett zenetanár, fellendítette a jobbágyfalvi vegyes kart, bevonta a munkába az erdélyi magyar énekkarokat is, noha a hivatalos szervek akadályokat gördítettek útjába. 1997-től az általa alapított, irányított Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség tagja az Europa Cantatnak.
Nagy Ferenc hallatlan ügybuzgalommal, fáradtságot nem ismerve összefogta a Kárpát-medence magyar kórusait, személyesen hívta meg őket, lelkesített, tanácsokat adott, vezényelt, előadásokat tartott. Mindenhol elmondta Bartók Béla híres mondatát: Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes.
2006-ban Bartók Béla-díjjal tüntették ki, 2008. január 22-én a Magyar Kultúra Lovagja címmel. Ez rendkívül rangos nemzetközi díj.
A jelenlegi zűrzavaros politikai életben Nagy Ferenc karmester tette példamutató, hogy miként kell összefogni az egész magyarságot, és miként kell érte küzdeni. Mi, hajdani osztálytársai, büszkék vagyunk rá!
A fénykép 1953-ban, kicsengetésünk alkalmával készült.
Kajcsa Jenő
véndiák, osztálytárs
