Különös vadhajtásai is vannak a mindennapi életünket egyre inkább behálózó reklámkampányoknak.
Különös vadhajtásai is vannak a mindennapi életünket egyre inkább behálózó reklámkampányoknak. Elvileg az rendben van, ha valaki az általa előállított terméket igyekszik a lehető legjobb ötletekkel a potenciális fogyasztói figyelmébe ajánlani, azonban a találékonyság és az ostobaság közti határ igencsak vékony. Könnyű poénosnak induló reklámötletből nevetséges szemetet kivitelezni.
Jó példa erre egy, újabban a román hazafias lelkületre utazó csokoládégyártó cég, amely arra hívja fel a figyelmet reklámkampányában, hogy Bukarest az nem Budapest. Annak apropóján, hogy a valójában osztrák gyártmányú csokit autentikus román termékként tüntetik fel, az egyik neves nyugati reklámcégnél tervezett kampányhoz pedig állítólag az adta az ihletet, hogy a nyugatiak gyakran összetévesztik a két fővárost.
Legemlékezetesebb példaként arra hivatkoznak e tekintetben, hogy tavaly egy európai kupadöntő futballmérkőzés két repülőgépnyi baszk drukkerét egy fővárossal nyugatabbra tették le a repülőtéren. A kelleténél rövidebbre szabott szurkolóutaztatáson tavaly hetekig lehetett derülni, és maradjunk annyiban hogy egy ekkora baklövést csak számos szereplő szorgos közreműködésével sikerülhet tető alá hozni, egy hasonló fegyvertény elkerülésében pedig egy reklámkampány aligha segíthet valamit, esetleg a földrajzoktatás javítása a kontinens nyugati részén, talán.
Nyilván, az is zavarja a magyar fővárosról negatív üzeneteket közvetítő kampány ötletgazdáit, hogy az utóbbi időben a nyugati ember fejében a regáti fővárosról és lakóiról kialakult kép finoman szólva lesújtó. Azonban ezért a hírnévért sokan és keményen meg is dolgoztak. Az országot fejetlenül irányító politikusoktól kezdve a szóban forgó település ügyeit intéző városga(rá)zdákon át a lakókig. A kialakult negatív képet aligha lehet úgy megváltoztatni, hogy a magyar fővárosra tett pejoratív megjegyzésekkel teletűzött kampánnyal igyekeznek fényezni a regáti metropoliszt. Ha ugyanis a gyanútlan nyugati turista utóbbiba téved, nem a reklámképpel fog szembesülni, hanem azzal, hogy ami rosszat hallott a városról, az nem rosszindulatú utcai költészet, hanem valóság. Amin a legjobb reklám se változtat, legfeljebb a szemléletváltás hosszú távon. De ahhoz teljesen más reklámkampányt kéne indítani, ami arra kéne felhívja a figyelmet, hogy a saját piszkos udvarunk nem attól lesz szép, ha leszóljuk a szomszédét, hanem egy alapos takarítástól. De egy ilyen reklámkampányt valószínűleg nagyon hamar betiltanának a Kárpátoktól délre eső alföldön. Ezt nem fogják, mert amíg egy multi pénzén a román fogyasztónak el lehet adni olyan reklámot, amiből a vevő azt látja hogy ő jó honpolgár, ha osztrák csokit majszolva poénkodik a magyarokon, addig nem fogja észrevenni az őt körülvevő visszásságokat. Ami neki nem jó, de annál inkább igen azoknak, akik négyévente jobb életet ígérnek.
