Nem rossz dolog az elnök barátjának lenni, mert balkáni tájakon az ilyen viszonyok alkalomadtán sokmilliós üzletet jelenthetnek az emberfiának. Ha a szerencsés illető autókereskedő, akkor „véletlenül” pont tőle rendelnek a célra egyébként nem nagyon alkalmas járgányokat a rendőrség számára. Talán kitartanak annyit, hogy amikor az elnöki palota jelenlegi lakójának lejár a mentelmi joga, még neki is juthat hely valamelyik példány hátsó ülésén a fogdába vezető útra. Mert tisztességes helyeken az ilyen játszmákat csíkos zubbonyban és cellában töltött állami vendéglátással szokás jutalmazni. És ilyen már nálunk is megesett egyesekkel, lehet hát reménykedni.
A napokban szellőztette meg az egyik rendőri szakszervezet egy szokatlanul kemény hangnemű közleményben az ügyet. Új autóparkra van szüksége a közlekedésrendészetnek, így hát ki is írtak egy licitet járművásárlásra. És a feltételrendszert sikerült olyan zseniálisan összeállítani, hogy a nálunk forgalmazott autóparkból egyedül a bajor prémiumgyártó egy modellje feleljen meg. Más autómárka képviselete részt sem vett a pályázaton, így az egyetlen jelentkezővel nem lehetett nehéz megállapodni. A gyártó hazai forgalmazójának az ügyvezetője történetesen az elnök személyes barátja, ez a viszony kapott már sajtónyilvánosságot, mert amióta az elnök székben van, a barát cége az egyik hírportál adatai szerint összesen több mint négyszázmillió lej értékben nyert már el állami megrendeléseket 45 különböző szerződésben. Ilyen az, ha a palotában a jól végzett munka balkáni bajnokának hátsója melegíti a bársonyszéket.
A kétségkívül jól menő baráti üzletből ez a legutóbbi fogás a legzsírosabb, mert 98 millió lejt fordítanak az adófizetők pénzéből hatszáz autóra. Darabonként 33,6 ezer eurós áron, ami még baráti árfekvés a kiszemelt modell esetében, ezeknek a járgányoknak az árcédulája felszereltségtől függően 50-60 ezer euróig is elmehet. Noha kétségkívül jó autókról van szó, az autópálya-rendőrség nem ezekkel fogja levadászni a kétszázas tempóban repesztő ámokfutókat, mert a kiválasztott verzió a szóban forgó modell kimondottan gyengén motorizált verziója. Viszont van belezsúfolva annyi drága csúcstechnika, hogy a karbantartás számlájából majd évente kipengetik alsó hangon a jelenlegi rendőrautó-alaptípus húsz-harminc példányának jól felextrázott listaárát. Az is lesz legalább olyan jó üzlet a barátnak, mint a beszerzés, mert ennek a járműflottának a karbantartását is kizárólag olyan márkaszervizben lehet megoldani, ahol száz euró alatt köszönni sem szokás a kliensnek. Itt lóg ki igazán a lóláb a dologból, mert az még akár indokolt is lett volna, ha vesznek egypár igazán spéci rendőrautót az önjelölt közúti autóversenyzők levadászására. Számos országban van a közlekedésrendészet gépparkjában olyan autótípus is, amely a versenypályától sem jönne zavarba, ezeket kimondottan ennek a kártékony gépjárművezetői alfajnak az utakról való kiiktatására használják. Mondjuk azokban az országokban rendes autópálya-hálózat is van, itt nálunk a nehézlábú volánművészek pár kilométer után belefúlnak a dugóba, ott meg már fapados családi limóval sem nagy kihívás utolérni őket. De így legalább kényelmes lesz a szolgálati idő egy része a rendőrök számára.
Remélhetőleg a cellapriccs majd nem az ötletgazdák részére.
