Lovas napok a Bekecsen

Lesz virág a sírjukon

Múlt szombaton tizenkilencedik alkalommal gyülekeztek a Bekecs hegyen tisztelegni és emlékezni az első világháború egyik fontos csatájára. Ez a hely nemcsak a bekecsaljiak, hanem a megye magyarsága számára fontos találkozó-, gyülekező- és zarándokhely. A rendezvény az idei bekecsi lovas napon volt.

Gyönyörű őszidőben gépkocsik, szekerek, „székely szafarik” és lovasok sora kanyargott fel a hegyoldalon szombaton délelőtt, emlékezni a 108 évvel ezelőtti történelmi eseményekre. Az ünnepség a Falu erdeje feletti sírkertnél kezdődött, ahol Benkő József történész, a marosvásárhelyi királyi 23. határvadász zászlóalj hagyományőrző csoportjának vezetője felidézte az 1916. szeptember 26. és október 5. közötti eseményeket, amikor a kassai 9. és miskolci 10. honvédek egy bosnyák alakulattal kiegészülve véres harcok árán megállították a hegytetőn az Erdélybe betört román hadsereg négy zászlóalját, amely visszavonulásra kényszerült. Nagy Béla nyárádselyei református lelkész áhítatában arra emlékeztetett: ezek a katonák szembenéztek a halállal, és testükkel fogták fel a nemzetünket ért támadást. Békesség csak akkor lesz a szívekben, ha mindannyian elismerjük a világ világosságát, a békesség fejedelmét, Jézust, aki azért jött el, hogy békességével, szeretetével megáldja ezt a világot. 

A 27 magyar és két bosnyák hősi halott nyughelyénél a simontornyai, berzétei és nyárádszeredai kórusok énekeltek, tárogatón játszott Lőrinczi Sándor, majd a kegyelet virágainak elhelyezése után mindenki felvonult a Bekecs-tetőre, ahol megkezdődött a központi ünnepség.

Megnyitóbeszédében Kacsó Lajos, Nyárádmagyarós község polgármestere emlékeztetett, hogy tizenkilenc éve gyűlnek össze itt megemlékezni az első világháborúban itt zajlott csatákról, és jó látni, hogy az első rendezvény óta egyre többen érkeznek az ünnepségekre. A hősökre emlékezés nem a múltnak, nem is a jelennek, hanem inkább a jövőnek szól. Az itt elesett katonák vállalták sorsukat, életüket adták azért, hogy helytállásukból az utókor erőt és példát merítve haladhasson tovább a történelem útján. „Az ő áldozatuk bennünk nyeri el az értelmét” – hívta fel a figyelmet az elöljáró.

– A szülőföld védelméért harcolók bátorsága és önfeláldozása előtt ma is fejet hajtunk – mondta felszólalásában Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke, aki arról is szólt, hogy elődeink a szabadságot és hazájukat védték, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ezt a szellemi örökséget továbbvigyük, és biztosítsuk, hogy a következő nemzedékek is megértsék és tiszteljék mindazt, amiért ők harcoltak, hogy a fiatalok értékelni tudják a szabadságot, amiben élnek. 

Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa nevében Gáll Hajnalka konzul köszöntötte az ünneplőket, rámutatva, hogy nemcsak a hagyományos lovas kultúrát ünnepeljük, a hagyományaink és közösségünk ereje előtt tisztelgünk, hanem a történelem egy fontos pillanata előtt is fejet hajtunk. „Tiszteljük meg múltunk hőseit azzal, hogy mi magunk is becsülettel és összefogással járulunk hozzá közösségünk jövőjéhez” – szólt a hallgatósághoz a diplomata. Ezt követően a nyárádmagyarósi általános iskola diákjai, valamint a nyárádselyei kisiskolások mutatták be ünnepi műsorukat, fellépett a simontornyai, nyárádszeredai és berzétei egyesített kórus, énekelt a nyárádmagyarósi Szabó Szidónia, majd a tahitótfalui G. 

Szalai Lajos osztotta meg idillikus hangú képét a múló erdélyi faluról. Az ünnepi pillanatok csúcspontja volt a Bekecs hegy piros-fekete zászlajának felvonása, amely az ünnepség méltó őrzője, és hirdeti: itt vagyunk és itt leszünk. Olyan zászló ez, amely csak ezé a hegyé és ezé a népé. Piros színe a vért, a fekete a földet és a gyászt jelezve azokra emlékeztet, akik vérüket adták ezért a földért. A marosszentannai Mátyás Ernő szavalata után idén is meggyújtották a lármafát, megmaradásunk lángjának jelképeként, majd a tömeg átvonult a Körtövés mezejére, ahol a világháborúban elesett hat honvéd sírjánál sorakoztak fel a huszárok, lovasok, a Történelmi Vitézi Rend. Benkő József itt is felidézte az 1916-os eseményeket, majd Lukács János nyárádselyei plébános és Nagy Béla lelkész imája után a bekecsalji önkormányzatok, a megyei tanács, az RMDSZ, az RMGE Maros, a hagyományőrző huszár- és katonai csapatok, vitézek, valamint a magyarországi testvértelepülések képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Délután a színpadon az Aranyos, a Kis-Bekecs és marosvásárhelyi Boróka néptáncműsorral, a csíkrákosi Gerendely férfikórus dalokkal szórakoztatta a tömeget, majd a harasztkeréki Varázspatkó lovarda tartott lovas bemutatót. A hét végén szervezett lovas napok keretében pénteken este a 15. Mátyás huszárezred szovátai csapata fogadta és látta el a messziről érkező huszárokat, akik kora reggel nyergeltek, hogy délelőtt már kint lehessenek a hegyen, ahová sok más társuk, hagyományőrző huszárok és civil lovasok, fiatalok érkeztek nyeregben, és álltak sorfalat az ünnepség ideje alatt. Csontos József, a debreceni 2. honvéd huszárezred hagyományőrző századosa örömét fejezte ki, hogy sok gyermeket hoznak fel szüleik, örömmel tapasztalják, hogy van utánpótlás, és még sokszor ki fognak ide lovagolni a hagyományőrző huszárok, együtt ünnepelni. „Közösek az emlékeink, közös az értékrendünk, az ezred becsülete” – fogalmazott az anyaországi vendég, rámutatva, hogy a hagyományőrzés és a huszárság alázat és szolgálat, és „így kell szolgálni, hőseinket megtisztelni”.

Gáll Hajnalka konzul sem feledkezett meg a hétvégi lovas ünnepről, felszólalásában kiemelte: a lovas napok szorosan összefonódnak a magyar történelem, a hazaszeretet, a magyar hagyományok megőrzésével. „Ma közösen ápoljuk ezt a hagyományt, tisztelve múltunkat, miközben az új nemzedéknek is bemutatjuk kultúránk gazdagságát” – tette hozzá.

„Ahogy az itteni hősökre emlékeznek, az egy csoda” – mondta el benyomását lapunknak Nyárádselye anyaországi testvértelepülése, Sellye város alpolgármestere. Minden évben van valami újdonság, így csodálatos a rendezvény. Mintha hazajönne – így érzi magát a Bekecsalján Kovácsné Böröcz Anette, aki évente többször is megfordul a nyárádmenti faluban, és úgy gondolja, hogy mindig itt hagy egy kis darabot magából.

Az anyaországi Simontornya országgyűlési képviselője magánemberként otthon részese a katonai hagyományőrzésnek és sírgondozásnak. Múlt hét végén beszélgetett a marosvásárhelyi katonai hagyományőrzőkkel, akiknek szívfájdalmuk, hogy bár a Bekecsen miskolci katonák vannak eltemetve, mindeddig Miskolc sosem képviseltette magát a megemlékezéseken. A képviselő rögtön felvette a kapcsolatot egyik képviselőtársával, hogy a következő alkalommal már miskolciak is legyenek jelen. Bencze János számára azért is volt megható a világháborús megemlékezés, mert dédnagyapja az olasz fronton esett el, és idegen földben nyugszik, úgy véli, ha ismerjük, hol nyugosznak a hősök, kötelességünk róluk megemlékezni. Járt már Nyárádszeredában, de a bekecsi katonai emlékekről mindeddig nem tudott, ezért nagyon felemelő volt számára a szombati ünnepség. Úgy gondolja, az az összetartás és közösségi élet, ami itt van, példaértékű a magyarországiak számára is.