Lisztet járó malom

Két malom működik a faluban, a volt szövetkezeti és egy magánmalom. Ez alkalommal a családi vállalkozásként működtetett Réti család malmát kerestük fel.

Fotó: Nagy Tibor

Két malom működik a faluban, a volt szövetkezeti és egy magánmalom. Ez alkalommal a családi vállalkozásként működtetett Réti család malmát kerestük fel. A bejáratnál egy felszólítás fogad: Nem fogadunk zsizsikes (gargaricás), penészszagú, dohos búzát! Ebből arra következtetünk, hogy a molnárok a malom kapuján csak kiváló minőségű lisztet engednek ki. A céget Réti András vezeti, de vendéglátónk a testvére, Réti Sándor volt.

– A malom helyi és környékbeli gazdálkodóknak őröl kukoricát, búzát. Feltételünk, hogy kiváló minőségű gabonát hozzanak, amit a gazdák be is tartanak. A malom három, a pékség hat embernek ad munkát. A malmot Magyari Lajos szerelte össze, 1996-ban indult a kukorica-, 1997-ben a búzamalom. A vállalkozást 2000-től a pékség egészítette ki, ahol naponta sül friss kenyér, amit a bándi üzletekbe és a környékbeli falvakba, Madarasra, a Mezőségre, 25 kilométeres körzetben szállítunk. A pékség termelése rendelésfüggő, annyit sütünk, amennyit rendelnek. A vásárlók igényeit figyelembe véve sütjük az 1,1 kg-os házi kenyeret, a 900 grammos fehér és barna kenyeret, a 700 grammos káposztás kenyeret, az 500 grammos félbarna kenyeret. Pékárut csak iskolaidőben készítünk. Ezek kelt tésztájú töltött kiflik – mondta a tulajdonos, aki végigvezetett a pékségen, beleértve a személyzeti öltözőket, étkezőt is, mindezeket a korszerű követelményeknek megfelelően szereltek fel.

A malomban nem sokat időztünk, hiszen ez szünet nélkül zakatolt, a molnárok tették a dolgukat. Arra azonban felfigyeltem, hogy itt is egy felirat olvasható, amellyel arra intik a gazdákat, hogy távozáskor számolják meg a zsákjaikat, mert nem vállalhatnak felelősséget az ottfelejtett zsákokért! Ami természetes is, hiszen nem tudhatja a molnár, melyik zsák kié.

A pékség régi, téglából épített kemencéjét villanyárammal működő kemencével cserélték ki, de a régi, 1910-ben Budapesten gyártott öntöttvas tésztaszaggató még üzemben maradt. A péknek nem kell mást tenni, csak bele kell helyezni a tésztát, rá kell zárnia a kör alakú lappancsot, és az egyenlő részre elosztott tésztadarabokból máris formálhatja a kifliket.